Illúzió- 14. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a Cara-s fejezetet, most kiderül, hol volt Cara, és mibe keveredett! Puszi Stabby :)

Cara:

Két szipogás közt elővettem a telómat és tárcsáztam, próbáltam megnyugodni, de valahogy nem tudtam. Legalább tízszer kicsöngött mire végre beleszólt.

- Igen?- sosem hittem volna, hogy valaha is szűkségem lesz rá. Mély és egyben lágy hangja simogatta a fülemet. De csak szipogtam, nem bírtam egy szót sem mondani.- Cara, minden rendben?- Vállt a hangja idegesebbé.

- Bajba vagyok!- ennyit bírtam kinyögni, szinte érezni lehetett, hogy megrezzent és mély lélegzetet vesz.

- Rendben, otthon  vagy?- próbált higgadtnak tűnni, de mindketten tudtok, hogy ez csak álca.

- Aham!- sírtam el magam.

- Maradj ott, 2 óra és ott leszek, addig pakolj össze!- adta parancsba és tette le a telefont.

Be siettem a Gardróbba és egy kisebb bőröndöt meg tömtem a ruháimmal. Nem sok mindent raktam el csak a szükségeset, majd elővettem egy cetlit és írtam 1 sort Beccának, de összegyűrtem és be dobtam a ruháim közé a bőröndbe. Nem akarom, hogy még miattam is szenvedjen. Pakolászás közben nem figyeltem az időt és már csengettek is. Le rohantam a lépcsőn és már az ajtónál állva próbáltam magamból kihozni a legjobbat. Mikor ki nyitottam ott állt és a szemébe a félelmet és az aggódást lehetett látni. Majd a nyakába borultam, és neki álltam sírni. Mikor végre abba tudtam hagyni akkor el vette a bőröndöt és már nyitotta a kocsi ajtót. Nem szólt egész úton semmit, ahogy én se. Majd az út felénél elaludhattam, s már csak arra ébredtem, hogy telefonál valakivel. Kinyitottam a szemeimet, rám nézett és el mosolyodott.

- Cara, mióta nem aludtál te rendesen?- kérdezte aggódva.

- Hát már egy ideje biztos nem!- ismertem be.- Köszönöm, hogy segítesz, azt se tudod, hogy mi a baj. De te képes voltál el jönni értem és el hozni!- köszöntem meg.

- Cara, egy nagy hülyeségem volt egész életembe! Az nem volt más mint, hogy megcsaltalak és el hagytalak!- simogatta meg a kezemet.

- Látod! Pedig igazán nem is mondhatnám, hogy bajban vagyok. Csak ismét hülye voltam! Még a suli nem kezdődött el de már lefeküdtem a szomszéddal és "járni" kezdtünk, majd egy idegen sráccal smároltam a fürdőmbe míg a "barátom" a szobámba várt rám!! Nálam hülyébb embert nem találsz!- sírtam el magam, már elegem volt, mindenért bőgök.

- Csak nyugodj meg, egy-két napot nálam leszel és össze szeded a gondolatidat és amikor úgy érzed, hogy döntöttél akkor vissza viszlek.- mondta, tudtam, hogy ő igazán barát. Bár megbántott és Becca sem kedveli, de még sem terhelhetem a húgomat mindennel. Elég baja van, nem kell neki még az én szerencsétlen szerelmi ügyeim!

Még legalább 3 órát kocsikáztunk mire el értünk New York-ba, ragyogó napsütés és meleg válltota fel a megszokott ködös felhős nyálkás időt. Szinte fel ragyogtam. A ház ahol megállt a legszebb volt. Majd ki szált és mielőtt kinyithattam volna már nyílt az ajtó.

- Üdvözlöm Miss Emerson. El se hiszi mennyire boldog vagyok, hogy ismét láthatom!- mosolygott velem szembe Mike, a komornyik.

- Üdvözlöm Mike, én is örülök. Azt hittem nem fog megismerni.- nevettem el magam.

- Miss Emerson, Ön semmit nem változott, vagyis igen, még szebb lett, mióta az a baleset történt ön és Messer úrfi között.- halkult el a végére.

- Már nem is zavar, Kevin azt csinál amit akar, szabad ember! De ne cipelje azt a bőröndöt inkább menjünk, igyunk egy finom teát amit csak ön tudd el készíteni, majd Kevin be viszi a bőröndöt!- mondtam nevetve és át karoltam Mike-ot és már el is tűntünk. Valami duzzogás szerű hangot hallottam, de nem érdekelt, még nem fizetett meg azért amit csinált velem. Mike el készítette a világ legfinomabb teáját és elém rakott egy csomó sütit.

- Minek köszönhetjük ismételt látogatását?- kérdezte óvatosan.

- Tudja Mike most én voltam a balfék és nem Kevin! Úgy jártam mint Ő!- zártam le a témát, hisz tudta jól, hogy akkor mi  történt, csak bólintott és kiment. Egyedül maradtam a konyhába és csak szürcsöltem teámat, majd forró karok öleltek át és kaptam egy puszit a fejem búbjára.

- Mindig is szeretni foglak!- mondta, majd megfogta a kezem és megmutatta merre van a szobám. A bőröndből már ki volt pakolva a gardróbba. Hálás pillantást intéztem Kevin felé, majd be csukta az ajtót és magamra hagyott.

Remek, itt vagyok New York-ban a volt barátomnál, ott hagytam a húgomat egy hatalmas házba az érzelmeivel és ma még az igazgató nőhöz is be kellet volna menjek. Lehet, hogy felhívom mivel azt nem közölte, hogy miért akar velem beszélni. Így legalább el magyarázhatom, miért nem vagyok ott és meg kérem, hogy ne mondjon semmit, Beccának. Még hezitáltam egy kicsit és  majd 10 perccel később mivel kb. annyi ideig tart míg elértem a telefonomig, már tárcsáztam is. Ismételt várakozás.

- Tessék, itt Mason igazgató nő beszél!- vette fel a telefont.

- Jó napot Miss Mason, el nézést de ma lehetetlen, hogy beszélni tudjak önnel személyesen. Ha megfelel önnek, akkor most megbeszélhetnék.- udvariaskodtam, remélve, hogy szerencsével járok. De szerencsém lett, legalább ebben!

- Rendben, nekem meg felel. De miért nem jött ma iskolába?- puhatolózott tovább.

- Kérem ne mondja meg a húgomnak de New York-ban vagyok!- ismertem be.

- Megértem, nem rám tartozik a családi ügyek le bonyolítása, így bele egyezek.- mondta szigorúan.

- Köszönöm! Akkor miről is akart beszélni?- kérdeztem már érdekelt, mert az átlagommal nincs problémám. A húgiéval sem . Mindketten kitűnő tanulók vagyunk, hisz jogi egyetemre készültünk.

- Cara  Maria, arra szeretném kérni, hogy rázza fel az iskolát. Teljesen kiveszik az iskolából a művészi szak. sehol nem látni táncoló vagy éneklő diákokat. Látszik rajtuk, hogy muszájból járnak. Nem akarom, hogy utálják az iskolát. Csak magában van minden reményem, segítsen. Ön az egyetlen aki komolyan veszi a zenét és az éneket.- szinte könyörgött a telefonba. Ismét hezitálni kezdetem.

- Nem tudom mit tehetnék, ahhoz egy bemutatóra lenne szükség, de olyanra amire nem számítanak. Mikor ebéd van mindenkit be kéne terelni az ebédlőbe. De ott előbb egy emelvényt kéne építeni amin mindenki jól látszik, és egy hatalmas énekes táncos be mutatót csinálni!- fejtettem ki az ötletemet.

- Rendben, Cara, akkor kap egy hetet, hogy megoldja!- mondta majd le csapta a telefont.

Én csak álltam a szobába és nem gondolkoztam. Majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Kevin kint edz. Ki álltam az erkélyre és onnan bámultam. Csak egy fekete rövidnadrág volt rajta. Izmain meg csillant az apró izzadság cseppek, hőség is volt és keményen edzet. Le siettem hozzá és vittem neki egy üveg vizet.

- Köszönöm!- mosolygott és vette el az üveget.

- Szívesen, sokkal tartozom, hogy be fogadtál!- hajtottam le a fejem.

- Meg mondtam, hogy érte bármit meg tennék!- mondta, majd eszembe jutott a múltunk és át öleltem.

- Húha Cara mi a baj?- kérdezte.

- Az igazgató nővel beszéltem, és kaptam 1 hetet, hogy össze hozzak egy zenés táncos meglepetés előadást a sulitársaimnak. Nem tudom mit tegyek!- keseredtem el a végére.

- Ha csak ennyi a probléma, akkor vedd úgy, hogy semmi gond!- mondta majd fel kapott és be vitt a kanapéra és le ültetett.

- Ezt most hogy érted, hogy ha csak ennyi?- kérdeztem vissza.

- Cara, az önbizalmadat hol hagytad?- nevetett fel.

- Örülök, hogy ennyire viccesnek találod, de 7 napom van arra, hogy találjak egy csapatot és  alkossak egy koreográfiát és megtanuljak minimum 2 számot!- estem kétségbe a végére mert most tudatosult bennem minden amit az igazgató nő mondott.

- A csapat kipipálva! Könnyű dolgod lesz!- mondta majd el tűnt a nappaliból.

- Oh, remek! Tök jó, hogy nem osztasz meg velem semmit!- ordítottam fel felé. Csak halk kuncogás hallatszódott a lépcső felől. Én közben neki álltam zenéket keresgélni. Majd megtaláltam azt amiről Jasper jutott eszembe és biztos voltam benne. hogy az az a szám ami tuti benne lesz. Ami nem más mint: Selena Gomez & The Scene-A Year Without Rain című zenéje.  A többin meg még gondolkodnom kell, közben rá kerestem a szövegére és kinyomtattam, be kapcsoltam a HI-FI-t és halkan el kezdtem énekelni. Majd halk tapsolás zavart meg. Ott állt az ajtóba a régi barátnőm Kat. Most már tudom, mire gondolt Kevin.

- Most szóltak, hogy valaki akit szeretek és el tűnt egy reggel, feltűnt pont itt és nagy szűksége lenne ránk!- Vigyorgott és a nyakamba ugrott.

- Kat, annyira sajnálom! De már nem bírtam tovább ott. El kellet menjek, és Becca jött velem...- végig el meséltem a történetünket és Kev is végig hallgatta.

- Vagyis kell egy táncos csapat!- vonta le a következtetést az egész életemről.

- Igen!- mondtam csüggedten.

- Volt már ennél rosszabb! Volt mikor volt 3 napunk ugyan erre! Fel a fejjel hamar megtanulod te is!- mondta, majdnem le estem az ágyról mikor meghallottam, hogy ÉN IS!

- Nem, én csak énekelek!- tiltakoztam.

- Cara! Olyan nincs, hogy csak ének! Táncolsz te is és kész! Nincs vita!- pirított rám Kat.

- De én nem tudok táncolni!- ismertem be.

- Drágám, ha a zenét érzed akkor csak a ritmust engedd szabadon a testedben!- ült le mellém Kev.

Összeesküdtek ellenem, mindig ezt csinálják. Majd Kat mutatott egy koreográfiát és valami össze mixelt számot, tetszett a tánc, bár el keseredtem, hogy ezt én hogyan fogom megcsinálni. Majd bele egyezően bólintottam és már házon kívül volt,azt mondta majd ő össze szedi a régi csapatot.

Kevin épp egy lassú számot rakott be és megfogta a kezem felhúzott és magához szorított, majd el kezdtünk lassúzni. Annyira szép szemei vannak, és még eléggé élénkek az emlékek vele kapcsolatba. Majd közelebb hajolt és én el fordítottam fejem és el kezdtem énekelni a számot.

- Mindig is profi voltál abban, hogy is kerüld ki azt, hogy megcsókoljalak ha nem akartad! De feladom, az a srác mindennél többet jelent számodra, a szomszédot meg felejtsd el! Segítek mindenben! Ha kell a "barátod" leszek ismét. Profi színész vagyok, ha kell féltékenyé tehetjük!- vigyorgott.

- Nem, ezt nem tenném vele sose.- hajtottam le a fejem.

- Meg akarod tudni, hogy te kellesz neki, vagy csak a tested?- kérdezte közben ujjait végig húzta az oldalamon és kirázott a hideg.

- Persze. hogy megakarom. De ezt hagyd abba!- szóltam rá.

- Rendben, én most le fekszem sokáig vezettem és már későre is jár!- mondta majd megpuszilt és el tűnt az emeleten.

Aranyos, kedves és próbál nem nyomulni ami nagyon nehezére esik!- ezek a szavak keringetek a fejembe. Az órára pillantva el szörnyedtem, hisz már este 11. Fel siettem a szobámba és lezuhanyoztam, lefeküdtem a hatalmas ágyamba, de legalább 1 órát forgolódtam nem tudtam aludni. Hol Jasper, hol Patrick jutott eszembe. egy kis idő elteltével felkeltem és elindultam Kevin szobája felé, majd be kopogtam majd csak egy halk "Tessék" volt hallható.  Benyitottam és ott volt egy hatalmas szoba közepén egy még a szobánál és hatalmasabb ágy közepén. Rám nézet és nem értette mit akarok. Oda mentem hozzá át öleltem és megpusziltam. Már értette mit akarok, magára húzott és átölelt majd összegömbölyödtem  a karjaiban és úgy aludtam el. Másnap reggel Mike jött ébreszteni minket és egyből félre értette a helyzetet. Majd sietve távozott.

- Kev, ébredj. Mike itt volt.- ébresztgettem.

- Akkor mi van? Komornyik az a dolga, hogy felébresszen minket!- zsörtölődött a párnámat a fejére rakva.

- Ébredj! Ok nélkül nem jönne be!- húztam le róla a takarót és a függönyöket is szét húztam.

- Na azért még megfizetsz!- kiállotta majd oda rohant hozzám fel kapott és szó szerint be vágott az ágyba. Majd rám ült és el kezdett csikizni. Majd ismét nyílt az ajtó és már csukódott is.

- Látod! Megyek öltözni!- mondtam és már az ajtón kívül jártam. Vele olyan volt az életem mint amiről álmodnak a lányok. Semmit nem erőltetett és csak szerelmet adott, addig a bizonyos  estéig. Mikor összevesztünk, mert anyuék nem engedték, hogy nála éjszakázzak. Mire végre megengedték, és meglepinek indult akkorra kerített egy másik lányt és megcsalt. Aznap éjjel sok minden megfordult a fejembe. De az nem nem csak velem történt szerencsétlenség. Pontosan aznap volt Becca estélye is. Szánalmas  volt az a nap.

Jut eszembe Becca, szegény azt se tudja hova tűntem, majd el kezdett csipogni a telefonom és Becca volt az, de csak kinyomtam. Nem tudom, hogy is magyarázzam meg neki, terhelni meg nem akarom. Így kikapcsoltam a telefonomat, majd felkaptam egy sima fehér pólót és egy farmer rövidnadrágot és gyors kiegészítőket majd egy fekete magassarkú cipőt. Le mentem és ott volt az autónál és a szemei majd kiestek.

- Lélegzet el állító vagy!- mosolygott.

- Köszönöm!!- majd be ültem a kocsiba és a bemutató terem felé vettük az irányt. A próbák szerencsésen teltek közelebb kerültünk egymáshoz, mindenkivel. Még Kevinnel is. Azt mondta oda költözik hozzánk míg nem rendezem a kapcsolatomat, mert rettentően aggódik. Aminek örültem de tudtam, hogy Becca nem fog neki annyira örülni. Az utolsó találkozásukkor egy hatalmas pofonnal búcsúzott el tőle. Kevin végig úri emberként viselkedett, egyszer sem próbálkozott, ismét kezdtem azokat az érzelmeket érezni iránta mint régen. Majd közeledett a végső nap.

A próbák könnyeben mentek mint hittem, az énekel viszont nehezebb dolgom volt, pedig pont ellentétesen gondoltam. Hamar el telt az a hét, és már készülődtünk az induláshoz. Kat velünk jött egy kocsiba, a többiek viszont külön jöttek. Mikor oda értünk már rég tanítás volt, így szerencsémre senki nem volt a folyosón. Hamar el jutottunk az irodájába, amikor be léptünk megörült. Nyakamba ugrott és üdvözölte a többiket. Biztosított nekünk egy termet amit belülről bezártunk a függönyöket is el húzták. már csak egy rá hangolás volt vissza és már mikor megszólalt a hangos be mondó: "Kedves diákok ma Tűz védelem lesz, így kérek minden kedves diákot, hogy menyen az ebédlőbe. Köszönöm!" Majd el halkult és a gyomrom összeugrott, és rémültem néztem rá. Majd át ölelt és megpuszilt. Át ölelt és elindultunk az ebédlő felé, csak én voltam ideges, a többiek mosolyogtak. Majd mikor fel álltunk az emelvényre meg láttam Őt és el sötétült minden.

Kevin