Egy kis játék... :D

Sziasztok,
ismét én Ashley...
Most nem új bloggal és egyéb hasonlóságok. Mivel rengeteg szerepjátékon játszom, amik mind kihaltak, így nyitottam egy sajátot.
Arról lenne szó, hogy ha van időtök és kedvetek felnézhetnétek, és ha tetszik regisztrálhatnátok.
Nincs megadott film, sorozat ami alapján megy. Mindenkinek a képzeletére van bízva.
Lehetsz bármi, boszorkány, vámpír, vérfarkas, tündér. szirén stb...

Mindenkit sok szeretettel várunk.

Blood Town- Rémálmok Városa


Puszi

Ashley (a játékban: Kathy)

Halihó!

Sziasztok, itt Florence Ploody.
Én vagyok a soros a fejezet hozatalában, de sajnos nincs megírva, mert nyaralni voltam, ott meg nem volt net...
Megpróbálom hamar hozni, a héten felkerül.

Na mármost ugye az a nagy helyzet, hogy ez a zárófejezet lesz, én írom- Florence-, mert már egyikünk sem ér rá nagyon foglalkozni ezzel a bloggal.
Viszont egyet megígérhetek: A 29. fejezet, azaz a zárórész vége.... Valószínűleg olvastátok a Moon Love című blogomnak az utcsó fejijének a végét... na, ahhoz fogható lesz, csak durvább, és nem viccelek.

A héten felkerül, és mielőtt elolvassátok, ne felejtsétek el benyugtatózni magatokat ;) Ez csak egy tipp volt xD

Addig is puszi! Sziasztok!

By Florence Ploody

New Blog! *-*

Hali! :)
Most én jelentkezem ismételten, de 2 új bloggal :D
Szóval, egyik sem alkonyatos. vámpírnaplók minden mennyiségben :P
Szeretném ha át néznétek *-*
A linkek:

I miss You

Jamie and Lili...#wiht Salvatore Brothers*

A záró fejezet, viszont még várnotok kell, sajnos kicsit össze jöttek a dolgok, és mindenki nyaralt. Szóval kérek mindenkit  Türelemmel várjon. Cserébe egy fergeteges zárás lesz. Ami biztosan kicsapja a biztosítékot ;)

Puszi: Ashley  :D

Illúzió- 28. fejezet

Sziasztok! Itt a feji! Puszi

Cara

Percekig üldögéltem. Apa és anya elmentek itthonról. így gyorsan össze pakoltam a cuccaimat, majd egy levelet hagyva az asztalon, az első géppel vissza siettem. Rosszul voltam, az idő nagy részét a mosdóban töltöttem. Az út rettentő sokáig tartott. Már kezdtem feladni, hogy valaha is oda érjünk, mikor végre bemondták, hogy megkezdjük a leszállást. Nagyot sóhajtottam, majd leszálltam, és mikor beültem a kocsimba, olyan érzés kapott el, mintha valami megmozdult volna bennem. De az lehetetlen, hisz még nem szabad mozognia! A felsőmet felhúzva viszont beláttam: A hasam megnövekedett. Elindultam haza. Apa nem volt otthon. Mikor átnéztem Patrick-ékhoz egy csomó rendőr volt ott. Odasiettem, a mamája a kapuban volt, sírt és majdnem összeomlott.
- Jesszusom, minden rendben?- szaladtam oda a nénihez. Reményteli arccal bámult rám.
- Édesem, most jöttek ezek az urak és közölték, hogy Patrick-et megölték!- szorított magához. Megrökönyödve hallgattam. Pat meghalt? Nem, ezt nem hiszem el.
- Sajnálom, nagyon is- lettek könnyesek a szemeim. Felkísértem a nénit a szobájába és adtam neki egy pohár vizet, majd egy kis nyugtatót, és újból haza siettem. Hívtam Jazzt. Végre felvette!
- Beszélnünk kell. Nálatok!- közöltem vele és lecsaptam a telefont. Jazz hamar ide ért. Nem kérdezett semmit, csak rá pillantott a rendőrökre és halkan tovább hajtott. Egész úton némán ültünk. Majd, mielőtt bekanyarodott volna, megállt.
- Mondanom kell valamit- kezdte el a mondandóját.
- Mi történt?- kérdeztem félve, majd a kezét megfogtam: a bőre kemény és hideg volt.
- Becca...megszült. Kislánya lett, de valamit tudnod kell. Ő most már vámpír, és veszélyes, még nem tudja magát kontrollálni. Patrick is ugyan ebben a helyzetben van- nézett az ablakon kifelé.
- Tessék? Becca megszült? Mi lett a baba neve? És Patrick hogy-hogy vámpír?- néztem rá kérdőn, és kicsit félénken is.
- Rosalie megtámadta, és már nem lehetett megmenteni. A baba neve Lucie- bámult még mindig ki az ablakon.
- Jazz, a jó büdös francba! Nem vagytok normálisak! Az a szegény öregasszony most omlott össze, hogy meghalt az unokája! Minden reménye Pat volt- kiabáltam vele.
- Menjünk!- mondta, majd befordultunk. Megpillantottam a villát. Kicsit össze is szorult a gyomrom, hisz' hogy közöljem a családdal, hogy kétséges kinek a gyerekét várom? Vettem egy mély levegőt, majd Jazz kinyitotta az ajtót. Óvatosan kiszálltam, majd félve lépkedtem a ház felé. Éreztem, hogy a torkomba dobog a szívem. De ekkor minden rosszra fordult. Lassan kinyitódott az ajtó. Becks épp Pat-tel veszekedett, és Esme egy babát fogott. Mindenki csodálkozva nézett rám. Aztán hirtelen Becca rám rontott. A földre kerültem, és Becks majdnem elérte a nyaki ütőeremet, de Jazz gyorsan leszedte rólam, majd felsegített. Viszont én rosszul voltam.
- Jól vagy?- ültetett le a kanapéra.
- Nem!- sírtam el magam. Becca leforrázva állt velem szembe, majd leült és a picit a karjaiba véve nézett végig, sőt inkább mért végig.
- Sajnálom, még elég friss...- kezdte el.
- Semmi gond, ez nem annyira fájt. Inkább amit közölni akarok- vettem egy mély levegőt.- Terhes vagyok.
- Mi?!- nézet rám kérdőn a két érintett, de még Becca is.
- Nem tudom, hogy melyikőtök az apa... hajtottam le a fejem. Ekkor oda lépet Carlisle és a hasamat  vizsgálta.
- Cara, ez már meg van oldva. Mivel Patrick-kel akkor voltál együtt, mikor még ember volt, és ez a baba rohamosan fejlődik, biztosan állíthatom, hogy a büszke apuka Jasper- ölelt át, majd mindenki gratulált, de nekem nem volt valami kellemes érzés.
- Jazz, most én  is vámpír leszek?- néztem rá. Aprót bólintott.
- Igen, de hidd el, könnyebb lesz!- csókolt meg.