Illúzió-11. fejezet

Sziasztok!
El se hiszitek mennyire örültünk a komiknak! 8 db :) Így úgy döntöttem meg leplek titeket :) Meghoztam Cara szemszögét. Hát ha eddig ribancnak tartotátok akkor most se fogtok csalódni benne :) Remélem most sem fogunk csalódni a komik mennyisége miatt. Most is kérünk min.:4 komit!

Cara:

Az ágyamra feküdve csak sírtam és sírtam. Nem bírtam abba hagyni sose hittem volna, hogy Becca valaha is így fog velem beszélni. Szörnyen fájtak a szavai. Majd hideg ujjak törölték le a könnyeimet az arcomról. Fel néztem és csak jobban sírtam.

- Ne sírj! Az angyalok sosem sírnak!- mondta, olyan érzékien, hogy nem bírtam ki és oda bújtam hozzá, a felsője biztos el ázott, de nem zavarta. Hagyta hadd sírjam ki magam. Nem szólt semmit, csak simogatta a hátamat. Majd mikor végre megbírtam nyugodni, rá néztem.

- Te tehetsz mindenről!- vágtam oda neki, közben el szakadtam tőle ami nagyon nehezemre esett.

- Én?- nézett rám értetlenül.

- Igen, Te! Mindenki azt mondogatja, hogy te vagy a jobb, hozzám te vagy való! De nem tudom, akkor miért feküdtem le tegnap Patrickal?- csak úgy záporoztak a szavak belőlem és Jasper mint akit le forráztak csak nézet rám.

- Lefeküdtél vele?- kérdezte kicsit ingerültebben.

- Igen, de nem tudom mi ütött belém. Végig te tetszettél, de ő itt volt mikor majdnem kitörtem a bokámat, te meg nem. Ő a szomszédom és láthatom minden nap, téged nem! Ha érdekeltelek volna fel kerestél volna! De nem, te nem! Akkor bukkansz fel mikor már úgy érzem minden rendben van!- mondtam neki és ismét sírtam.

- Igen? Szerinted a vörös rózsa csokrot ki küldte?- kérdezte idegesen.

- Te, te küldted?- kérdeztem értetlenül, közben megtöröltem a szememet.

- Igen, én! Nem tudtam mit tegyek mikor haza jött apa és közölte legszívesebben be rohantam volna a kórházba!- mondta majd közelebb lépet, az illata olyan csábító volt. Olyan közel állt, hogy még egy papír lapot se tudtak volna közénk csúsztatni. Le hajtott fejjel álltam előtte, tudtam jól, hogy ha rá nézek
elcsábulok. Majd egyszer csak felkapott és ki vitt az erkélyre. és le tett az egyik kis párna szerűségre.

- Nem akartalak megijeszteni, de kedvellek és többet érzek irántad mint Patrick valaha is fog. De nem tehetem a te döntésed bárhogy döntesz!- mondat miközben le ült mellém.

- Jasper, nem tudok dönteni! Nagyon-nagyon nehéz!- néztem rá könyörgően, hogy ne tegye ezt velem.

- Miért? Magyarázd meg, miért? Tudom mit érzel, azok az érzelmek el törpülnek az mellett amiket iránta érzel. pedig csak beszéltünk és ennyi. De vele le feküdtél!Még is többet érzel irántam mit iránta!- mondta olyan felháborodva, hogy nem bírtam válaszolni. Majd megfogtam az arcát és bele néztem a szemeibe.

- Tudom, de nem értem és még kell idő, hogy tisztázzam magamban!- mondtam neki, mire ő csak oda hajolt és megpróbált megcsókolni, de én el fordítottam a fejem.  Ő csak fel állt és megfordult.

- Sajnálom, nem akartam erőltetni.- mondta. Oda hajoltam hozzá, hogy most én teszem meg ugyan ezt a gesztust, de ekkor kopogás zavart meg. Ijedten rá néztem Jasper-re, aki csak mutatta, hogy mennyek be.


Be mentem és ajtót nyitottam, reméltem, hogy Becca az, hogy be fejezte az éneklést és valamit akar mondani, de nem, Patrick állt az ajtóba. Széles mosoly terült az arcára én viszont pánikba estem, hisz csapdába kerültem, az ajtóban Patrick az erkélyen meg Jasper. Mi fog még ebből kisülni? Majd be engedve magát le ült az ágyamra, és mutatta, hogy én is üljek le. Le ültem mellé és nem szólt semmit, csak hátra döntött és rám feküdt és próbált megcsókolni. Majd eszembe jutott Jasper a teraszon, nem volt sok kedvem most Patrickhoz főleg nem a csókjaihoz, ahhoz meg még úgyse! Majd ki húztam magam alóla és felugrottam az ágyból.

- Ki kell menjek a fürdőbe!- mondtam, majd reménykedtem, hogy Jasper is hallja. Elindultam ki a fürdőbe. Mikor be léptem ő csapta be az ajtót.

- Most legszíveseben ki mennék és agyon verném!- sütött róla a düh.

- Ne, ezt ne tedd. Elég, hogy engem kínzol!- néztem rá, mire ő le hajtotta fejét.

- Mivel kínozlak?- nézet rám kiskutya szemekkel. Olyan aranyos volt nem bírtam ellen állni.

- Jasper, nem érted, én téged szeretlek! Bár mit megtennék, hogy veled lehessek. De félek!- vallottam be az érzelmeimet.

- De ő csak a testi kapcsolatot akarja tőled! Ettől fel fordul a gyomrom!- mondta közben el kezdte szorongatni az egyik törölköző tartót. Egy kis idő múlván megadva magát a kezébe maradt. Kicsit megrezzentem.

- Milyen erős vagy!- mondtam neki kicsit rémülten

- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni!- mondta óvatosan közbe le rakta a fürdő kád szélére.

- Nem ijesztettél meg. Csak nem néztem volna ezt ki belőled!- vallottam be és elkezdtem a cipőmet vizsgálni.

- Pedig sokkal erősebb vagyok!- mosolyodott el.

- Nem csak helyes de erős is!- vigyorodtam el, fel se tűnt, hogy a fürdőben beszélgetünk. De az sem zavart, hogy Patrick a szobámba vár. De ekkor kopogás zavart meg.

- Cara, minden rendben?- kérdezte aggódva.

- Persze, csak nem érzem jól magam! Nem sokára kimegyek!- mondtam neki remélve, hogy ajtón kivül marad.

- Rendben, addig iszok!- mondta és hallottam ahogy az ajtó csukódik.

- Nagyon szerelemes! Az se zavarja, hogy a barátnője beteg!- mondta, majd oda jött és megsimította a hajamat.- Engem egy ajtó nem tudna el választani tőled, ha beteg lennél, akár még az ajtót is betörném!- mondta, majd magamba szippantva illatát megszédültem. Ő utánam kapott és segített le ülni a fürdőkádra.- Minden rendben?- nézett aggódva.

- Persze, de muszáj ezt csinálnod?- néztem kérdőn, közbe felálltam és azt a kis távolságot is eltüntetem közülünk, ami eddig meg volt.

- Mit?- kérdezte meglepődötten, nem értette mire mondom.

- Ezt, ezt ne csináld!- léptem közelebb hozzá és még közelebb már semmi szó szerint semmi rés nem volt köztünk, éreztem hideg testének minden egyes kis izmát ahogy ő is az enyémet. A szívem majd' kiugrott a helyéről.

- Én ne csináljam?- kérdezte majd ő is követte a példámat és közeledett hozzám.

- Mért, most ki csinálja?- kérdeztem, majd megfogta a lábaimat és fel tett a mosógépre. Szinte izzott a levegő.

- Az őrületbe fogsz kergetni, annyira vonzol!- mondta, majd  közelebb lépett.

- Te beszélsz, nekem a barátom a konyhában van és várja, hogy kimenjek hozzá!- kapkodtam a levegőt hisz Jasper lopta a távolságot az arcunk közül.

-  Hagyd ott, én mindent megadhatok neked!- mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt és szinte vágytam erre a csókra. Égetett és a nyelve minden egy kis apró részletével végig kényeztetett és csak csókolt és csókolt. Nem akartam abba hagyni, annyira vágytam rá. Nem akartam abba hagyni! De ekkor eszembe jutott Patrick.

- Nem szabad! Patrick!- mondtam, majd el szakadtam tőle, próbáltam le szállni a gépről de megremegtek a térdeim, és majdnem elestem.

- Persze, de nála mikor volt ilyen? Mikor élezted a csókját ennyire, hogy ne bírj lábadra állni?- kérdezte.

- Neked ehhez semmi közöd! Azonnal menj el!- ordítottam vele, reménykedtem, hogy azért a többiek nem hallják, de szerencsére nem hallották. Majd kimentem és pont akkor jött be Patrick.

- Jobban vagy?- kérdezte közben megsimította az arcomat.

- Persze, kérdezhetek valamit?- néztem rá kérdőn hisz nagyon is érdekelt, hogy ő is ezen a véleményen van-e.

- Ha rosszul vagyok akkor utánam jönnél és betörnéd az ajtót?- kérdeztem mire ő csak el lépett tőlem és kérdőn nézett rám.

- Ezt most miért kérdezed?- kérdezte kicsit érdekes hang nemben.

- Csak kérdezem.- mondtam neki felemelt hangon.

- Ez hülyeség, sose tennék ilyet. Nem bírnék el egy ajtóval!- mondta majd meg akart csókolni de el húztam magam tőle.

- Mi a bajod? Mióta Jasperel taliztatok a suliba nagyon meg változtál!- jelentette ki.

- Jaspernek ehhez semmi köze nincs!- ordítottam- Most azonnal takarodj a szobámból!- kezdtem el sírni.

- Megyek is! Bármi a bajod remélem megnyugszol akkor a régi Carát kapom vissza!- mondat majd kiviharzott a szobámból.


El se hiszem, hogy képes voltam le feküdni vele! Hol járt az eszem? Jasper ezerszer normálisabb, ő szenvedélyből csókolt és nem csak azért mert a testem kell neki. Most mit nem adnék ha itt lenne velem! De nem, én hülye őt is el zavartam, mindig ez történik. Megszeretek valakit tuti jön más és rá jövök, hogy nem kellet volna, de már késő. Bezzeg Becca meg mondta. Ő tisztábban látja a dolgaimat, de nem hiszek neki mert le száll a rózsaszín köd és nem foglalkozok senkivel! Majd halkan nyílt az ajtó és a fehér cica ugrott mellém majd bele ült az ölembe és elkezdett dorombolni, kis idő múlva a gazdája is ott állt az ajtóban fülig érő szájjal, de mikor meg látta kisírt szemeimet, oda futott mellém át ölelt és nem kérdezett semmit.