Hello! Megint jelentkezünk... megint nem volt meg a komihatár, de nem érdekel senkit, úgy látszik. Felteszem a fejezetet annak az 5 embernek, akit érdekel még ez a történet. Nem fogjuk bezárni, mert piszkozatban már majdnem készen van az egész és nem fogjuk abba hagyni már, ennyi munka után...
Becca
Reggel, mikor felébredtem, rettenetes hányinger fogott el. Felpattantam és azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt.
A kezemmel valamennyire sikerült hátrafognom a hajamat, míg a dolgomat végeztem. Mikor végre valahára végeztem, azonnal alaposan fogat mostam, majd neki álltam öltözni.
Miközben a ruháimat válogattam, gondolkodtam. Mitől lettem rosszul?! Hiszen tegnap alig ettem valamit, és még csak nem is ittam semmit.
Felvettem egy vörös, ujjatlan pólót, egy fehér farmert és egy fekete mellényt. Választottam hozzá egy fekete tűsarkút és feltűztem egy csattal a hajam.
Amikor bele néztem a tükörbe, elkerekedett a szemem: a hasamon változás látszott. Mintha gömbölyűbb lenne. Ugye nem..?
Halkan felsikkantottam ijedtemben.
- Semmi baj Rebecca, még semmi nem biztos. Csak nyugi...- nyugtatgattam magam.
Azonnal lerobogtam a recepcióhoz és kijelentkeztem, majd már a kocsimnál is voltam. Annyira siettem, hogy majd' fel buktam a cipőmben. Ebben közre játszottak a kis kavicsok is, amiket a járdára rugdostak az emberek.
Beültem a Mercimbe és beindítottam, mire feldorombolt.
Kiálltam a parkolóhelyről és bele tapostam a gázba. A táj egybe folyó masszaként suhant el mellettem. Mintha megállt volna az idő. Utoljára akkor éreztem ilyet, mikor az a mocsok megerőszakolt.
Viszont most volt benne valami más. Valami jobb. Talán öröm? Egy kis boldogság? Igen, valóban elkeseredtem, de ugyan annyira örültem is.
Elértem egy gyógyszertárat. Azonnal bementem, s nem foglalkoztam azzal, hogy esetleg fellökök-e valakit.
Oda mentem a pulthoz és azonnal kértem a legmegbízhatóbb tesztet. Kifizettem, majd tovább mentem egy szállodát keresni.
Találtam is egy háromcsillagosat. Egészen jól nézett ki, így bementem.
Kivettem egy szobát. Amint megkaptam a kulcsot, felmentem a negyedik emeletre és ott megkerestem a 43-as ajtót- mert hogy ez volt az én szobám.
Bent egy keskeny előszoba fogadott, aminek halvány barackszíne volt. Innen nyílt a fürdőszoba, ahol a kék dominált. Nem is vacilláltam sokat, hanem egyből berontottam oda.
25 perccel később már tudtam a teszt eredményét. A bézs színű kanapén ültem és bámultam ki a kék égre, ahol néhol egy-egy fehér felhő úszott. Milyen könnyű lenne egy kis felhőcskének lenni, aminek nincs semmi gondja. Csak az égen úszik, majd leesik csapadék formájában.
A teszt pozitívat mutatott, miután kivártam azt a nyomorult 15 percet.
És a teszt pozitív lett.
Úgy döntöttem, hogy erről mindenképpen tudni kell Emmett-nek. És Cara-nak is. Vagy mégsem? Hiszen hogy magyarázok meg neki egy félvámpír gyermeket?!
Tárcsáztam az ismerős számot. Szinte egész nap együtt voltunk, de mikor egyszer elment vadászni, szinte minden tíz percben felhívtuk egymást, főleg Ő engem. Szerinte egy embernél sosem lehet tudni, mikor esik baja. Márpedig én teljes mértékben ember vagyok.
Egy csengetés után fel is vette. A hangja nem a megszokott, kedves és meleg volt. Hanem élettelen. Mondhatni, rideg.
- Halló?
- Emmett?- csordult ki egy könnycsepp a szememből.
- Becca? Te vagy az?- kérdezte.
- Ki más lenne?
- Több millió embernek van telefonja ezen a világon- mormogta a telefonba, de már azon a hangon, amit szeretek: szinte átölelt ez a hang. Rájöttem, hogy számomra a világot jelenti.
- Szóval...- elhallgattam. Hogyan kezdjek bele? Szóval terhes vagyok tőled. Amúgy hogy vagy?
- Szóval? Becca, szólalj már meg!- idegeskedett.
- Találkoznunk kéne. Van valami, amit el kéne mondanom neked. De nem telefon téma!- sejtettem, hogy azonnal tudni akarja majd mi az, ami ennyire fontos.
- Rendben. Hol vagy most?- kérdezte.
- Öhm... Nem, tudom, nem figyeltem. De majd én vissza megyek. Ez az egész családodra tartozik- húztam el a szám.
- Jó. Mikor érkezel?
- Talán holnap délután.
- Rendben.
- Akkor szia.
- Becca várj! Szeretlek, ezt tudnod kell.
- Én is Emmett. Te vagy az életem- a könnyek már szinte záporoztak a szememből és elhomályosult a látásom. Kinyomtam a telefont és a padlóra ejtettem. Kezdtem éhes lenni, így lementem a szálloda éttermébe.
Másnap reggel teljesen össze pakoltam a cuccomat és indulásra készen álltam. Egy csőfarmert vettem fel, hozzá egy lila, ujjatlan pólóval, és egy fehér kabáttal.
Elindultam, teljes gázzal.
Mintha összefogtak volna ellenem, az összes rádió adón érzelgős rock számokat adtak. Egy idő után bele nyugodtam és hallgattam őket.
Már egészen közel jártam, és egyre izgatottabb lettem. Hogy fogom megmondani neki/nekik?
Aztán minden olyan gyorsan történt. Egy kamion jött velem szemben, az én sávomban. Megpróbáltam félre rántani a kormányt, de akkor egy fának csapódtam, s bevertem a fejem a kormányba. Fájt a fejem, és egyre nehezebbek lettek a szempilláim. Végül engedtem a csábításnak és lehunytam a szemem.
Még hallottam, ahogy körülöttem ordibálás támad, majd egy kicsivel később szirénázó mentőautót hallottam meg.
De nem vártam meg, átadtam magam a hívogató sötétségnek...
2011. április 30., szombat
Illúzió- 19. fejezet
2011. április 23., szombat
Illúzió- 18. fejezet
Sziasztok!
Ma kicsit előbb hozom a fejit. Mivel holnap se én se Cukorkaa nem érünk rá. Kellemes Ünnepeket kívánunk, minden kedves olvasónknak.Puszi: Ashley
Cara:
"A húgomnak teljesen el ment az Esze!" Fortyogtam magamba, miközben mentem a suliba. Először arra gondoltam, hogy valami történt és Em nem tehet róla, majd pont az ellenkezője. Patricket el zavartam a levél elolvasása után ahogy a kutyát is vissza utasítottam, nem kell nekem. Mikor mentem a suliba meg pillantottam Cullen-éket. Oda rohantam Emmett-hez és jól pofon vágtam.
- Mit képzelsz? Mit csináltál A húgommal?- lettem nagyon ideges. Sőt dühöngtem.
- Semmit, Ő hagyott el!- emelte fel a hangját.
- Oka csak volt! Azóta nem volt ilyen mióta... Ezt hagyjuk, nehezen túl tette magát rajta most meg ismét vissza zuhan, soha nem hagyott el!- folytattam a kiabálást vele, mire Jazz fogta meg a válam.
- Te mint a szent Nővér! Akinek egy kis kő gurul az útjába egyből menekül! Tudod, van egy kis gond, Becca szeret ami azt jelenti, hogy el kell viseljelek!- fintorodott el.
- Nem kell! Tartsd távol magad Beccátol és Tőlem!- mondtam és el mentem kihúzva a vállamat Jazz kezeiből.
- Cara!- szólt utánam Jazz.
- Most hagyj egy kicsit.- halkítottam le jobban a hangom.- Szeretnék kicsit egyedül maradni. Majd ha döntöttem hívlak, ígérem.- mondtam és ismét sietősre fogtam.
A napom rettentő unalmasan telt, állandóan Emmett szúrós szemeivel találtam magam szembe. Ha el fordítottam a fejem akkor viszont Patrickéval. Szóval ezt érezhette Becca mikor én el tűntem, én csak 1 hétre remélem Ő is. Majd meg jelent Kevin.
- Cara, ma haza utazok. Beszéltem Jasperel és el mondtam neki, hogy semmiről nem tudtál. Sajnálom.- mondta majd magához ölelt és ez annyira jól esett, hogy el kezdtem sírni.
- Kev, Becca megszökött!- mondtam sírva a szavakat.
- Jesszus, miért? Gyere üljünk le!- húzott ki egy széket az ebédlőbe.
- Nem tudom, de Emmett se tudja!- mondtam.- De köszönöm, hogy beszéltél vele!- mosolyogtam rá.
- Szívesen, Kath is el jön, de majd meglátogat. Akkor nekem indulnom kéne, elég messze van N.Y.- mosolygott és fintorodott el mivel neki kell vezetnie.
- Rendben, köszönöm hogy meghallgatnál. Vissza várlak majd titeket. Üdvözlöm Kath-et.- öleltem meg és nyomtam egy puszit az arcára, amit Ő is viszonzott.
- Akkor Viszlát!- mondta majd el tűnt a tömegbe, kicsit le voltam törve és csak az első órám ment le, így kivettem egy kis szünetet és haza lógtam.
Haza érve üresnek éreztem a házat, Becca cicája jött oda hozzá, fel vettem és megsimogattam. Be vittem a konyhába és adtam neki enni és inni. Látszott rajta, hogy Őt is meg viseli Becca hiánya. Majd le ültem és unottan kezdtem el nézni a TV-t. Mivel semmi izgiset nem találtam kikapcsoltam és be mentem a kondiba és el kezdtem futni. Be kapcsoltam a zenét és énekelni kezdtem. Nem érdekelt semmi csak az aggodalom. Mikor vége volt a zenének pont csengetek.-Megyek!- szóltam majd elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam Jazz állt ott.
- Te mit keresel itt?- kérdeztem kicsit fáradtan.
- Szia Cara!- köszönt.
- Szia Jazz- mondtam majd be hívtam.
- Hozzád jöttem, Nem akarlak egyedül hagyni, tehát maradok!- jelentette ki.
- Nem, sajnálom!- majd kifelé kezdtem el tolni a házból.
- Mi?- nézet rám értetlenül.
- Sajnálom, de nem maradhatsz! Még nem döntöttem, majd holnap!- néztem rá és be csaptam az ajtót.
Vissza mentem és le ültem a fotelba majd el kezdtem gondolkodni, hogy hogy értette Becca a "Jó döntést" ? Vajon arra értette, hogy Patrickel lenne jobb mert neki Cullen törte össze a szívét, vagy épp Jazz, mivel olyan jó volt az el telt időszak. A fejem kavargott, semmit nem tudtam. Majd fel öltöztem és elindultam városba, be tértem az egyik discóba. Le ültem pulthoz és kértem.
- 1 vodkát!
- Nem lesz ez kicsit ütős?- kérdezett vissza a pultos.
- Magának az a dolga, hogy ki szolgálja a vendéget, ha a vendég vodkát kér, akkor vodkát ad és nem kérdez hülyeséget!- lettem ideges. Ő csak bólintott és adta a vodkámat, húzóra megittam majd intettem, hogy még egyet. De ekkor valaki megfogta a derekamat.
- Szia édes jössz táncolni?- kérdezte.
- Amint megittam vodkámat!- mosolyogtam rá. Végre megkaptam, majd bele vettem magam a táncba.
Igaza volt Kath-nek csak érezned kell, és én éreztem. Na és mást is. Kedves tánc partnerem nem csak a zenét élvezte, hanem a testünk össze simulását is. Majd hozzá hajoltam.
- Kezdem unni, nem megyünk el valahova?- kérdeztem fel fűtötten.
- Hova akarsz menni?- kérdezte vissza, mivel nem értette, majd kezemet végig húztam a mellkasán egészen a sliccéig, majd el vigyorodott.- Oh értem. menjünk!- mondta Ő is fel tüzelten.
Egy kis Hotelba tértünk be, már alig bírtam magammal a recepciónál, mikor be értünk a szobánkba, be zártam az ajtót, és le löktem az ágyra, teljesen részeg voltam. Le kezdtem venni a pólóját, és közbe a csípőjén üldögélve körkörös mozdulatokat tettem. Majd le vette rólam a felsőt. És a melltartómmal kezdet babrálni. Segítettem neki majd a melleimet megsimogatva szájával kezdte el kényeztetni, majd a el löktem az ágyon és el kezdtem a szájától le felé csókolgatni, majd mikor oda értem a nadrágjához akkor ki gomboltam, majd eszembe jutott mit ígértem Jazznek. Fel ugrottam és el kezdtem öltözni.
- Most mennem kell!- vágtam egy erőltet vigyort ő kicsit idegesebb lett.
- És most ezzel mit csináljak?- kérdezte a férfiasságára mutatva, én viszont csak Vált rántva ennyit mondtam.
- Van kezed!- majd fogtam magam és el mentem haza.
Szegény pasi tuti kiakadt, elégé fel fűtött hangulat volt. De megígértem Jazznek, hogy nem leszek többet ribanc. Mivel ittam a kocsit otthagytam és taxit fogtam. Haza érve kicsit szédülve és hányingerrel be álltam a zuhany alá, hajat mostam és mikor végeztem, akkor vettem be egy gyógyszert, majd meg nem szárítva a hajamat összegumiztam és le feküdtem aludni. Majd végig Becca járt a fejembe. Hogy hol lehet? Mit csinál? És valaha vissza fog jönni? Majd szépen lassan álomba szenderültem.
2011. április 21., csütörtök
Díj :)
Kaptunk még egy díjat, amit köszönünk Musafan-nak :)
5.
Kész!
Tudjuk, hogy 7 ember kell, de sajna nem tudunk több embert! Sajnáljuk.
Puszi: Cukorkaa és Ashley
2011. április 18., hétfő
Illúzió- 17. fejezet
Na, most kiderül, hogy miért kellett Cara-nak Becca mellett lennie ;)Kicsit talán túl könnyen túl volt rajta, de nem lesz nagyobb szerepe a töriben szerintem...
A komikra nézve... hát, eléggé elkeseredett vagyok... úgy kell kikönyörögni 5 komit? És még nem volt meg a komihatár, de annyira nem érdekel már... szerintem aki olvassa ezt a blogot, egy hisztis picsának hisz, de ez nem így van... csak egyszerűen már elkeserít, hogy a blogon sem kapunk annyi komit, amennyi kellene... én kb. úgy jövök a bloggerra, mintha haza jönnék... és nem mindig olyan rohadt könnyű írni, de akkor is írok nektek, ha éppenséggel k*rvára nincs időm vagy más dolgom lenne, és tényleg sokat dolgozunk ezen a blogon, bár ez néha nem látszik meg. Mindegy. Kérnénk szépen komikat, de ha nagyon nehezetekre esik begépelni és elküldeni(ami kb. 3 perc!) azt a pár nyomorult sort, a több órás munkáért cserébe, akkor nem tudom, érdemes-e folytatni egyáltalán. Puszi, Cukorkaa
Becca
Amikor vissza mentem a szobába, Em-et ott találtam ugyanúgy, ahogyan hagytam.
- Ma nálatok alszom!- jelentettem be.
- Tessék?
- Jól hallottad. Még alszom egyet rá, hogy elfogadjam-e. És azt nálatok teszem!- mondtam.
Éjjel álmodtam. Álmomban egy szőke hajú, angyal arcú, vörös szemű vámpír lány fogta Emmett kezét és boldogak voltak.
Aztán a lány, oda hajolt a nyakamhoz és megharapta...
Reggel furcsán ébredtem. Izzadtam és még mindig az álmom hatása alatt voltam. Kitapintottam a nyakam és kerestem rajta harapás nyomot, de nem volt. Szerencsére.
A lányt már láttam egyszer egy álmomban. Akkor kedves volt.
Már tudtam a választ: Nem, nem fogadom el Őt. Ha kell, akkor apácaként élem le az életemet. De soha nem fogok megbízni többé egyetlen férfiban sem. Emmett-ben azt hittem, bízhatok, de nem! Kiderült, hogy vámpír. Nem volt elég az élettől, hogy egy évvel ezelőtt megerőszakoltak, áh, nem. Elém lök egy vámpírt.
Alig tettem magam túl azon az estén! Azóta sem a régi az életem és én sem. Mindig vagány csaj voltam, azt hittem, legyőzhetetlen vagyok. De akkor kiderült, hogy nem.
- Jó reggelt...- mondta tétován Em mellőlem.
- Neked is.
- Na, döntöttél már?
- Igen... Nézd Emmett, én még a múlton sem tettem túl magam. Bevallom neked, kissé riaszt ez az egész. És veled minden tökéletes volt, amíg nem tudtam. De ugyan akkor ott van az, hogy hálás vagyok neked az őszinteségedért. De ez nekem nem megy- mondtam, majd felálltam.
Csendesen felöltöztem, s oda mentem a kőszoborrá dermedt Emmethez. Eszembe jutott, hogy milyen jó volt az első és egyben utolsó olyan éjszakánk, amikor nem csak aludtunk.
- Szeretlek, kérlek, ezt sose felejtsd el!- mondtam, s szorosan megöleltem. Ő nem mondott semmit, még csak meg sem moccant. Nem hibáztattam.
És valóban szerettem. Ő volt ez első és egyetlen ember a szívemben, aki ugyan annyi helyet kapott, mint Cara. Sőt, talán még többet is. És egészen biztos vagyok abban, hogy ez mindig így is marad. A szívem mindig az övé lesz. Amikor már öreg leszek, de Ő még mindig 17 éves, akkor is szeretni fogom.
Már ha gyönge emberi memóriámmal fel tudom majd idézni Őt.
Gyermek koromban egyfolytában a királyfin járt az eszem, aki majd jön és el visz a kastélyba, ahol majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk. El is jött, de nem abban a formában. De soha nem fogom megbánni az együtt töltött időt.
- Viszlát Emmett!- sóhajtottam, majd elszaladtam, egyenesen a kocsimhoz.
A szememből kicsordult egy áruló könnycsepp.
Gyorsan kitöröltem a szememből. Nem lett volna jó, ha netalántán balesetem lenne.
Otthon nem volt senki. Cara sem.
Felmentem a szobámba és elővettem két bőröndöt.
Mindkettőt tele pakoltam ruhákkal, majd a tetejére betettem két képet: Az egyiken Cara és Én vagyunk, a másikon pedig Em és én.
" Kedves Cara!
Sajnálom, de egy időre el kell tűnnöm innen, el kell hagynom téged. Sajnos ezt nem beszélhettem meg veled, hiszen egyszer te tűntél el, egyszer meg én nem értem rá, de ezt amúgy sem tudhatnád meg. Viszont egyszer mindenképpen értesülni fogsz róla, ha jól döntesz. Én túl jól döntöttem :/ Jó légy! Vigyázz magadra, a kedvemért.
Ui.: Légy szíves viseld gondját Cherry-nek! Őt már nem vihetem magammal."
Bele csúsztattam egy borítékba, amire jó nagy betűkkel ráírtam, hogy CARA, majd a csomagjaimat cipelve letettem a nappali asztalra. Ellenőriztem, hogy a táskámban van-e a pénztárcám és a jogosítványom. A forgalmi meg úgy is kocsiban van mindig.
Úgy döntöttem, ideje lesz jobban megismerni Los Angeles-t.
Már két órája úton voltam, mikor megcsörrent a telefonom.
Cara volt az.
- Tessék!
- HOL VAGY?!- ordította a telefonba.
- Úton- mondtam hanyagul.
- Azon belül!
- Autóban.
- Becca!
- Igen?
- Mondd meg hova mész!
- Még én sem tudom- hazudtam, mintha könyvből olvasnám.
- Akkor nem akarsz talán haza jönni?
- Nem.
- És Emmettre nem gondolsz?- kérdezte szemre hányóan, mire könnyek szöktek a szemembe. Egyszerűen lecsaptam a telefonomat, majd bevágtam a kesztyűtartóba.
Letöröltem a könnyeimet, majd felhangosítottam a zenét max. hangerőre.
Minden erőmmel a vezetésre és a zenére koncentráltam. Teli torokból énekeltem, míg végül berekedtem és újból folyni kezdtek azok az átkozott könnyek, amiket már képtelen voltam vissza tartani, így hagytam őket.
Estére elértem egy kisebb várost, ahol találtam egy hotelt.
Fáradtan bejelentkeztem és mire felértem a szobába, egyszerűen bedőltem az ágyba ruhástól.
A telefonom 12 nem fogadott hívást jelzett. Abból hat darab volt Cara, a többi pedig Bellától érkezett. Vajon mit akart? Jól lehordani?
Aztán mint a villám csapás jött a felismerés: az egész család vámpír. Bár ez nem volt teljesen meglepetés, de azért mégis fura volt. Persze ez mindenképpen furcsa, és ijesztő.
Felkapartam magam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Egészen szép szoba volt, de eléggé szép árat is fizettem érte. De nem baj, bele fér.
A fürdőben beálltam a zuhany alá és neki álltam zuhanyozni. A forró víz égette a bőrömet, de ez most különösen jól esett.
A zuhany után még fogat mostam és kifésültem a hajam, majd vissza mentem a szobába és újra bedőltem a puha paplanok és párnák közé.
Nem tudtam szabadulni Em képétől, így végül álomba sírtam magam olyan éjjel egy óra körül.
2011. április 16., szombat
Helló!
Halihóó!
Látom, nem szeretnétek tudni, mi is történt Beccával. Hova tűnt? Mit csinált?? Pedig ezek után jönnek az izgalmas fejezetek! De a Ti döntésetek... Még 3 kominak kell össze gyűlnie, hogy legyen friss. Sok sikert!
Puszi: Ashley :)
2011. április 10., vasárnap
Illúzió- 16. fejezet
Sziasztok!
- Cara, mi történt?- jött oda hozzám Kevin. Nem tudtam mi történik körülöttem, mikor elájultam, gondolom Kev azt mondta, hogy ismét eggyüt vagyunk. Már megszoktam, hogy sose beszél meg velem semmit. De ez nem volt szép tőle.
- Mióta döntesz Te az Én ügyeimben?- kérdeztem fel dúltan. Tudta jól, hogy már tudom. Bár nem volt nehéz észre venni, hisz Becca csupán csak 30.000 $ értekben törte össze a 2 vázát. Amit persze én takaríthattam és nekem kell el mondani apának.
- Sajnálom, de Te akarod tudni melyiknek vagy fontos és melyiknek csak a tested kell!- mondta majd magához húzott és az órával végig simította az arcomat. Majd mikor végre el csábultam volna és meg csókoltam volna. Csapódott az ajtó és Becca állt könnyes szemivel a nyitott ajtóban.
- Becca!- futottam oda hozzá aki épp össze csúszni készült. Meg fogtam a derekát és le ültettem az ágyra és rá néztem Kev-re, hogy jobb lenne ha távozna. Ő csak bólintott és ment.
- Cara, el akarok most azonnal menni!- mondta szipogva és levegőért kapkodva.
- Mi történt? Emmett mit művelt veled?- háborodtam fel, hisz az előbb még dúlt a szerelem most meg itt szipog.
- Semmi, csak el akarok menni!- ragaszkodott a kis titkához.
- Nem, soha nem megyek vissza New York-ba. Ne haragudj de nekem még van 1-2 dolgom amit el kell intézzek.- mondtam majd el mentem.
El kellett meneküljek, hisz Kat megmondta. Ő tudta jól, hogy ha van valami csak is Becca tud be folyásolni. Ha ő akar valamit akkor meg is szerzi. De ezt most nem hagyom, el kell rendezzem magamban. Beszélnem kell Patrickal és Jazzel. A világ legnehezebb dolga lesz a két férfival beszélni. A szívem azt súgja, hogy Jasper. A fejem viszont Patrickot részesíti előnybe. Nem tudok dönteni, de már lassan el érek a város közepéig. Észre se vettem, hogy futni indultam. Mivel végig futottam a villától a városig az utat így be mentem az egyik kis boltba egy üveg vízért. Mivel a doki azt mondta, hogy pótolnom kell a víz hiányt, mert azért ájultam el meg persze a stressz miatt. Az igazgató nő el halasztotta a bemutatót. A vizet kifizettem és elindultam vissza felé. A házba sötétség volt. Nem értettem semmit. Hisz a húgi még itt volt, mikor le mentem. Csak egy kis cetlit találtam, azzal a felirattal, hogy elment Em-ékhez. Szóval ma egyedül maradok ebben a hatalmas házba.
El mentem zuhanyozni, a forró víz simogatta a bőrömet, mikor ki szálltam hatalmas gőz telítette be a fürdőt és a testem csak gőzölgött. Hamar fel öltöztem és neki álltam egy divat magazint olvasgatni és rá jöttem, hogy nem ártana egy pár cuccot venni. Már rég voltam vásárolni, és az életem a zenéről és a vásárlásról szól. Majd le mentem egy pohár vízért, mert csak úgy tudok aludni ha az éjjeli szekrényemen van egy pohárral. Majd elindultam a lépcsőn és egy árnyat láttam el lépni a fényből. A kezemből ki esett a pohár és hangos csörömpöléssel esett a padlóra. Nem mozdultam, csak vártam, hogy az ismeretlen látogatóm, ki lépjen és fel fedje magát. A szívem hevesen vert, a lábaim remegtek, csak figyeltem a sötét részt és vártam. Meg szólalni nem bírtam csak remegtem, és a szívem egyre hevesebb dobogását hallgattam. Majd végre el határozta hogy ki jön.
- Ne, Cara én vagyok!- szólalt meg Jasper. A szívem még hevesebben vert, mint eddig.
- Jasper, mi a frászt keresel éjjel itt?- kérdeztem fel dühödve. Majd le hajoltam össze szedni a pohár darabjait. De mint mindig most is sikerült meg vágjam magam. Jazz arca meg rándult.
- Sajnálom, veled szerettem volna beszélni!- Majd fogott egy zsepit a nadrágja zsebéből elő húzva az ujjamra tekerte.
- Itt vagyok akkor bökd ki!- mondtam majd a konyhába mentem egy másik pohárért. Ami remélhetőleg egybe is marad.
- Arról, hogy ki volt a srác veled!- nézet kíváncsian.
- Kevin!- direkt nem mondtam többet.
- Ki neked ez a Kevin?- nem hagyta abba a kérdezősködést.
- A barátom, a Volt barátom!- emeltem ki neki a "volt" szót.
- Miért mondta, hogy a mostani?- kérdezte kicsit higgadtabban.
- Mert nem normális! Csak egy játékba akart bele vonni!- mondtam majd elindultam a szobám felé és Jasper követett.
- Értem, ennek a játéknak én is szereplője vagyok?- fogta meg a karomat, de nem erősen hanem lágyan.
- Nem, csak Patrick!- néztem a szemébe, de ez volt a legnagyobb butaság amit tehettem.
Majd csak mosolygott és közelebb hajolt, majd az ajka táncra hívta az enyémet. A szívem egyre hevesebben kezdet el kopácsolni. Majd szív rohami állapotba kerültem, majd ekkor fel kapott és az ágyra helyezett. Fölém helyezkedett. Eddig nem zavart az ilyen test helyzet, de nem akartam, hogy megtörténjen. Ezt nem.
- Jazz, ne!- bújtam ki alóla.
- Valami baj van?- ült fel az ágyon míg én a falnak támaszkodtam.
- Semmi, semmi. Csak be fejezem ezt az élet vitelt. Nem leszek ribanc! Szakítani akarok Patrickal, addig nem csalom meg. Veled meg csak akkor, ha úgy érzem, hogy neked én kellek és nem a testem!- mondtam, majd a falat kezdtem el vizsgálni. Majd erős rántást éreztem a derekamon.
- Cara Maria Emerson! Téged szeretlek a leges-legjobban!- kapott fel Jasper és forgatott meg. Majd meg csókolt és távozott.
Nem tudtam mire véljem, hisz most utasítottam el. Az eddigi pasik akiket el utasítottam ribancnak tartottak. Ő meg közli, hogy szeret. Valami van Jazzbe ami megfogott. Pont mint Becca és Em. Vajon mit csinálhatnak? Na ez nem rám tartozik, jó kezekben van. Így le feküdtem aludni. Más nap viszont egy meglepetés várt az ágyamnál. Halk nyüszítést hallottam, az ágyam alól. Le szálltam és egy pöttöm kutyus kuporgott ott és Becca cicája terrorizálta épp. Majd megfogtam a cicát és át vittem a húgom szobájába, majd kivettem a kutyust az ágyam alól, és ekkor lépett be Patrick a szobába.
2011. április 9., szombat
Sziasztok! :)
Halihóóó :)
Most rám tört az új blog nyitási láz :) Látszik, hogy tesók vagyunk Cukorkával xD
Nyitottam egy új blogot, ami Vámpírnaplós fic...Szeretném, ha át néznétek, és ha tetszik akkor egy komival is meg ajándékoznátok. :)
Gondolom észre vetétek, hogy a nevem is megválltozott.
Átok vagy Áldás
U.i: Holnap fel kerül a friss :)
Előre is köszönöm! :)
Puszi: Ashley :)
2011. április 1., péntek
Illúzió- 15. fejezet
Nah csak össze jött a 6 komi, a "Jó szar"-ral együtt :D Azért kedves névtelen újíthatnál, pl. írhatnád azt, hogy kurva szar volt xD 6 komit, de nem baj, ha több lesz :D Pusz
Becca
Egy hétig minden ugyan úgy ment. Em minden nap nálam aludt, s reggel a suliban találkoztunk. Cara-ra pedig még mindig elképzelhetetlenül haragszom. Em próbált nyugtatni, de nem hagytam magam. Aztán amikor az ebédlőbe értünk- Em, Jazz, Edward és Bella társaságában, aki a legjobb barátnőm lett- nem várt meglepetés fogadott.
Cara fellépett a színpadra a csapatunkkal. És amikor felénk nézett, akkor elájult.
Szerencse, hogy a legközelebb álltunk a színpadhoz!
Felfutottam a lépcsőn és azonnal leguggoltam a nővérem mellé. És... hirtelen megjelent Kevin is. Ezt nem hiszem el! Mit keres itt ez a buzi?
- Te mi a francot keresel itt?!- ordítottam rá az egész iskola előtt.
- Cara vissza fogadott!- mondta úgy, mintha arról beszélgetnénk, hogy most is esik kint az eső.
- Na, akkor úgy látszik beszélnem kell azzal a kurva hülye fejével, mert nem tud gondolkozni!- morrantam, majd dühösen felálltam és elmentem egészen a kocsimig. Emmett követett, de nem érdekelt.
Ha ilyen hülye nővérem van, akkor gyógyítgassa Őt a "barátja"!
- Cica, nem hiszem, hogy ez a legjobb megoldás...- kezdte Em.
- De! Lehet, hogy gyerekes, de ha azzal jár, aki egyszer már megcsalta, akkor meg is érdemli, hogy még egyszer pofára essen!- ültem be az anyós ülésre, mert Em azt nyitotta ki. Ő egy perc múlva már indította a kocsit.
Egész úton meg sem szólaltunk. Én túl dühös voltam hozzá és féltem, hogy megbántom valamivel. Ő pedig gondolom azért nem, mert azt akarta, ezt a dolgot rendezzem le magamban.
Amint beértem a nappaliba, rögtön a falhoz vágtam egy vázát. Aztán következett a következő.
A harmadiknál Em kivette a kezemből az egyik drága vázát.
- Becca, nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb megoldás!- mondta teljes meggyőződéssel.
- Pedig de. De mindegy. Már mindegy nekem, hogy mit csinál az az agyalágyult nővérem! Most mondd meg! Itt lenne neki Jazz, de nem, Őnagyságának nem jó! Pedig szerelmes belé! Tudom, mert mondta!- sziszegtem dühösen.
- Kicsim, rontsa el Ő, ha annyira akarja. Ne törődj vele.
- De én nem is vele törődöm, hanem Jasperrel. Szegény!- keseregtem.
- Megoldja, nagy fiú Ő már. Csak nyugi!- simogatta meg a karom.
- Tudom- mosolyogtam rá. Akárhányszor meglátom mosolyogni támad kedvem.
A nap további rész eseménytelenül telt, míg meg nem jött a drága egyetlen nővérem- akinek legszívesebben a fejét vettem volna.
- Becca!- ugrott a nyakamba rögtön, amint meglátott. Éppen a kanapén ültem Em karjaiban.
Ölelgetett, amit én nem viszonoztam.
- Most mi a bajod?!- kérdezte felháborodva.
- Még kérded? Először eltűnsz egy szó nélkül, itt hagysz nekem két pasit is, akik ugyan úgy nem tudják hol vagy, mint én. Aztán haza állítasz ezzel a buzival és még legyek veled kedves?- fortyantam fel. A végét már üvöltve mondtam. Még soha nem üvöltöztem vele.
Hallgatott, mint a sír, s döbbenten nézett rám. Valószínűleg ezt nem nézte volna ki belőlem.
Aztán hátat fordítottam neki, majd Emmetthez mentem, s a karjai közé bújtam. Ő természetesen vigyorgott, mint a tejbetök. Tetszett neki, hogy nem félek kiadni magamból, amit érzek.
- Gyere Em, menjünk fel- húztam magam után.
- Jó'ccakát- vetettem oda, s feltrappoltam a lépcsőn.
Fent egyenesen a fürdőbe mentem és becsaptam magam után az ajtót- eléggé hangosan.
Egy gyors zuhanyzás után felvettem a hálóingemet és vissza mentem a szobámba.
Megvártam, míg Em is végez. Addig kissé lenyugodtam, s mosolyogva vártam rá a takaróm alatt.
Amikor befeküdt mellém, megkérdeztem, ami már régen aggaszt:
- Emmett... tudod múltkor említettél valakit, aki szeretett vásárolni. És egy kis fájdalom suhant át az arcodon... Ki volt Ő?- kérdezte félénken.
- Tudod kicsim, ehhez az egész mindenséget tudnod kéne... és félek, akkor undorodnál tőlem...- sóhajtott bánatosan és szomorú szemmel vizslatta a plafont.
- Nem fogok. Te vagy a második ember, akit közel engedek magamhoz, Cara után.
- De ez egy.. titok. Egy nagyon régi titok. Ha ezt elárulom, akkor meg kell ígérned, hogy nem adod tovább...
- Rendben...- mondtam bizonytalanul. Azzal, hogy megtartsam magamnak nem volt gond, hanem inkább azzal, hogy vajon akarok-e én ilyen titkot magammal hordani?
- Becca, tudnod kell, hogy igazából, teljes szívemből szeretlek. Még Rosalie-t sem szerettem ennyire- a Rosalie nevet kicsit másképp ejtette ki, de már koránt sem fájdalmasan.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban- mondtam, s tudtam, hogy igaz is.
- Nézd kicsim, én... nem vagyok ember- mondta ki, s én majdnem felnevettem.
- Hát akkor mi vagy?- kérdeztem mosolygással a hangomban, de amint az arcára néztem, rögtön lehervadt. Az arca szokatlan komolyságot tükrözött.
- Biztosan tudni akarod?- kérdezte félve.
- Iiiigen- nyújtottam el ezt az egy szót.
- Vámpírok vagyunk...
