Megkaptuk a 2. díjunkat. Köszönet Elisabeth J.-nek
Cara:
Mikor haza értem Beccás ügyem után, nem sok kedvem volt főzni, így előkerestem az egyik pizzéria számát és rendeltem tőlük, 2 sonkás pizzát. A kifutó fiú hamar ide ért, és mivel még meleg volt a pizza adtam neki egy kis borra valót, nem szoktam ilyet csinálni, de kifejezetten jól nézet ki. Mikor végre el ment felvihettem a konyhába a pizzákat, majd be raktam őket a sütőbe, hogy ne hűljenek ki és ha haza ér Becci meg tudjam melegíteni. Vártam és vártam, de Becca még sehol nem volt. Úgy döntöttem, hogy fel fedezem a hátsó udvart. Becca mindig el téved de ennek az az oka, hogy nem szokott körülnézni, én mindig körbe járóm a házat. A medencénél találtam meg a kivezető utat. Mikor kiértem egy hatalmas zöld terület tárult elém.
El kezdtem sétálgatni, a szomszédokhoz át lehetett látni, de sose szeretem ha kukkolnak így én se teszem. Majd mikor sétáltam kicsit beljebb megláttam egy magas barna hajú srácot, nagyon jól nézet ki. Már kezdtem félni, hogy itt csak helyes srácok Laknak, először Jasper, utána a pizzás gyerek most meg a szomszéd. Nem panaszkodok de, nekem furcsa. Rá jöttem, hogy az udvarban nem érdemes magas sarkú cipőben sétálgatni. Mikor elindultam vissza felé, mert ismét be borult. hirtelen a helyes szomszéd kiáltott át.
-Vigyázz, ott van egy...- Idáig jutott a mondani valójába mert bele léptem egy hatalmas gödörbe, a bokám, roppant egyet és elestem, a ruhám tiszta sár én meg ülök az udvar közepén a srác meg jön át. Persze, hogy csak nekem lehet ilyen szerencsém.
- Francba, mióta vannak itt ekkora lyukak?- mérgelődtem kicsit hangosabban. Bár ha eddig ez nem lett volna elég akkor még egy hatalmas kutya és oda futott hozzám és elkezdte az arcomat nyalogatni.- Hát te kivagy? Neked köszönhetem, hogy nem tudok lábra állni?- mosolyodtam el, hiszen én inkább kutya mint cica párti vagyok.
- Szia, Patrick vagyok a szomszéd, sajnálom. Max mindig át szökik Bent nem zavarta. Te biztos az új házvezetőnő vagy!- kezdet el beszélni, közben fel segített de nagyon fájt a bokám így meg kellet kapaszkodjak a nyakába, a fejünk olyan közel került egymáshoz, hogy szinte hallottam ahogy a szíve ajd kiugrik a helyéről, az enyém is követe a gyorsaságát.
- Hogy ki vagyok?- tetem fel a kérést kicsit sértődötten, hisz ilyen ruhába mióta lehet az ember házvezetőnő.
- Ben mondta, hogy házvezetőnőt keres, azt hittem te vagy.- próbálta menteni a menthetőt, aranyos volt közben be kísért és a legelső székre leültettet.
- Nem, én Ben lánya vagyok!- mondtam neki kicsit dühösen., tudtam hogy apám nem fog dicsekedni velem, de azért ezt sértésnek vettem Patricktől.
- A lánya? Más ilyen gyönyörű titka is van Bennek?- kérdezte kicsit szégyenlősen. mire én elpirultam.
- Igen, van egy húgom. De ő nem Ben lánya. Köszönöm a bókot.- próbáltam összeszedeten beszélni.
- Szívesen, nem mindennap töri ki egy gyönyörű lány a bokáját a kutyám miatt.- folyatta a dicséretet közben én próbáltam a nappaliig el jutni. Ő ismét segített megfogta a derekamat és át bicegett velem a ház másik végébe.- Olyan ez a ház mint egy labirintus!- jelentette ki mire én el nevetem magam.
- Pont olyan vagy mint Becca, ő is mindig el téved!- mosolyodtam el.
- Vagyis a húgodat Beccának hívják, már csak te nevedet kell kiderítsem,- próbálta kideríteni a nevemet.
- Ó, azt nem mondom meg!- mosolyodtam el. Közben el értünk a kanapéig. Le ültette a lábam alá meg rakott egy párnát és óvatosan le csatolta a cipőt, szinte észre se vettem, milyen óvatosan segít rajtam.
- Miért nem? Nem zavar ha csúnya neved van, bár egy szép lánynak ne lehet csúnya neve!- kitartóan bókolt tovább.
- Nem arról van szó, de ha most elmondom ki hoz jeget a bokámra.- nevetem el magam.
- Értem, hol találom a konyhát?- kérdezte mosolyogva.
- Ki mész a folyosóra és balra fordulsz és ott találós magad.
- Remek, akkor 1 perc és jövök.- mondta és siette a konyhába, olyan kis aranyos, és helyes, de nem olyan mint Jasper, na szép itt ülök kificammodot bokával egy tuti pasival és Jasperen jár az eszem!
A húgi is lassan megérkezik, nem láthatja meg itt Patricket, nem akarom, hogy faggasson. Próbáltam el botorkálni a konyháig, de el vesztettem az egyensúly érzékemet és pont bele estem Patrickbe, most a szánk került olyan közel egymáshoz, hogy ha csak egy kis lökést kapnék háturol tuti megcsókolnám.
- Sajnálom! próbáltam segíteni, hogy merre találod a jeget.- közben sikertelen próbálkozásokat téve arra, hogy messzebb kerüljek a szájától. Majd hirtelen Csapodot az ajtó és Becca kiállotta el magát és vissza vitt a kanapéra, és óvatosan vissza rakta a lábamat és rá tetem a jeget. Közben Becca is feltalált, persze ilyenkor tudja merre kell mennie, bezzeg reggel fel kellet keltenie!
- Szia Becca!- köszöntem rá. Miközben Patrick a lábamat vizsgálta, pont mint egy orvos.
- Szia, nővérkém. Szia idegen, te kivagy, és miért tapogatod Cara lábát?- szegezte rá az összes kérdését szúrósan.
- Szia, Patrick vagyok a szomszéd, a kutyám ásót egy hatalmas lyukat a kertetekben és a nővéred bele lépet.- mutatkozot be mire kezet nyújtott neki. Becca csak el sétált mellette és oda jött hozzám
-Minden rendben van?- kérdezte közben vigyorgott a fejét Patrick felé billentve.
-Persze valószínű csak egy kis zuzodás!- mosolyogtam rá.
- Sajnálom, de a nővéremért ölök! Becca vagyok, örülök, hogy megismertelek!- fordult felé elnézést kérve és kezet nyújtva.
- Semmi gond, megértem! Akkor viszlát Becca...és Cara!- vigyorgot rám, hisz akaratlanul megtudta a nevem.
- Cara, nagyon jól néz ki!- dicsért meg. Közben próbált le ülni úgy, hogy a lábamhoz ne érjen.
- Köszönöm, na kivel is találkoztál?- érdeklődtem, hisz hallani hallottam amit mondott csak volt egy kis zavaró tényező a házban, aki lekötötte a figyelmemet.
- Ja, Emmett Cullen-enl!- vigyorgott, de lassan le hervadt a mosolya.- Ő is vásárolni volt, valami lánnyal. Nem tudom, annyira ideges lettem, melyik férfi megy el egy lánnyal vásárolni? Csak ha az a lány fontos neki!- válaszolt a saját kérdésére és engem otthagyva a kanapén felviharzot a szobájába.
Na jó, Cara ennél ezerszer rosszab helyzetben is voltál, megoldod erős vagy csak úgy 20 lépcsőfokot kell megmásznod, hogy felérj a szobádba! Keseredtem el a monologoom végére. Már az utolsó előtti lépcsőfokon voltam, mikor meg jelent Becca és segített, nem mondott semmit csak felkísért a szobámba. Láttam rajta, hogy az a lány tényleg nagyon bántja. A cipőmet be dobtam a gardróbba és el mentem másik ruháért, hiszen ezek tiszta sárosak voltak.
Egy fehére koptatott farmer mini szoknya és egy piros elég kihívó felső mellet döntöttem. Miközben próbáltam öltözni, Becca elment, még nem szokta meg, hogy nekem a közlekedéshez még segítség kell. Na mindegy, ha fel felbírtam mászni akkor le is tudok menni. Próbáltam most lefelé közlekedni de nem ment, Mikor megszédültem és le estem a lépcsőn csak Becca síkitását hallottam, majd úgy 3 perc múlva síró arcát látva kinyitottam a szememet. nem bírtam megszólalni, csak a mentők hangos vijjogását hallottam Nagyon megijedhetett, ha mentőket hívott. Ekkor csengetek Becca felugrott és el rohant az ajtóhoz, csak imádkozhattam, hogy most letalál elsőnek. Ekkor már két mentős volt mellettem.
- Jó napot, Megtudná mondani a nevét?- kérdezte az egyik.
- Cara..- ennyit bírtam mondani.
- Rendben Cara akkor most be visszük a kórházba és el látjuk- mondtak majd fel tetek a hordágyra és már mentünk is. Becca is jött velem a mentőbe, nem gondolt arra, hogy majd haza is kel jutnia.
A kórházba érve, mindenki engem figyelt, majd egy fiatalabb szőke férfi jéghideg kezei fogták meg a kezem.
- Jó napot, Dr.Carlisle Cullen vagyok, a doktora, el tudná mondani mi történt?- kérdezte. Majd egy ágyra át rakva vizsgát.
- Cara Maria Emerson vagyok, és ki ficamodott a bokám, és le akartam menni a lépcsőn és megszédültem majd le estem!- próbáltam vissza emlékezni, bár még az emlékek is fájdalmasak voltak.
- Rendben Cara, mennyi lépcsőfokot zuhant?- érdeklödöt közben át tért a bokám vizsgálatára.
- Nem, tudom úgy 6-7 nem tudom pontosan.- mondtam közben megnyomta egy helyen a bokámat mire csak felszisszentem.
-Ez akkor fáj, enyhe agyrázkodása van a bokája meg csak megzuzodot, mai napra bent tartom, holnap haza mehet hétfőn meg mehet iskolába.- mosolygott a doki és kiment. helyette Becca könnyes szemekkel jött be. Mostanában el felejtetem, hogy régen csak így láttam, reggel még leszidtam a jó kedve miatt most meg ismét sír.
-Sajnálom, nem akartam, hogy le ess, annyira el vagyok foglalva Emmett-el hogy el felejtettelek!- ölelt meg.
- Becca, hidd el erről te nem tehetsz, hisz én voltam türelmetlen és hallottad a dokit semmi komoly! Nem figyelted mi a neve? Dr. Carlisle Cullen! Szerintem nem sok Cullen van erre felé, tuti, hogy Emmett és Jasper apja! Fel a fejjel, én jól vagyok. Csak a ragasztó idegesít!- nyúltam a homlokomhoz ahol egy hatalmas ragasztó volt mert esésem során megfejeltem valamit amitől felreped a fejem, varrni nem kellet elég volt a ragasztó is.
- De akkor is sajnálom, és nem próbáld terelni a figyelmemet! De különben hallottam, hogy Cullen-ek hívják.- mosolygott.
- Na és mi lesz, Jasper vagy Patrick?-kérdezte vigyorogva, és le ült az ágy szélére.
- Patrick! Jaspert nem láttam, és valahogy a hideg futkos a hátamon, ha csak rá gondolok!
- Drága nővérkém , te aki a merészebb és tapasztaltabb, te nem tudod, hogy ezt hívják szerelemnek?- kérdezte felhúzott szemöldökkel amitől el kapott a nevetés.
- Olyan vicces vagy amikor ezt csinálod!- mondtam el az okát, hisz értetetlenűl bámult rám, hogy mit is nevetek.
- Patrick sem rossz, de nem lenne jobb inkább Jasper? Akkor tesók a tesókkal járnának!- nézet rám kiskutya szemekkel.
- Asse biztos, hogy látom valaha, nem hogy járni vele!- próbáltam tiltakozni.
- Na ne viccelj, látod itt dolgozik az apja és Emmett-el is össze futottam. Akkor neki is itt kell valahol lenni!- mondta bíztatva.
De én csak ráztam a fejem ami elégé fájdalmas volt, de ki bírtam, a kórházakat sose csíptem, a szagoktól kiborultam. Annyira fájt mindenem, hogy már könyörögtem a dokinak, hogy hadd mehessek haza, én nem tudom itt éjszakázni. De nem tágított, maradnom kellet, ami azt eredményezte, hogy semmi alvással jött elém Becca másnap reggel.
Sziasztok! Már megint okoskodok nektek 1 sort xD
Akciófilmek:
A rendőrségi nyomozások szerves része a sztriptízbárok látogatása.
A rendőrségen a nyomozók pszichológiai teszten esnek át, miután kizárólag olyan társat kaphatnak, aki mindenben tökéletes ellentétük.
Rendőrfőnök csak olyan ember lehet, amelyik teljesen alkalmatlan rendőrfőnöknek.
Ha 1 városban üldöznek, fuss a város központba, ott éppen karnevál van és elvegyülhetsz a tömegben.
Ha kifogy a lőszer a fegyveredből, nem kell aggódni, mindig van nálad tartalék tár, még akkor is, ha meztelenül ugrasztottak ki az ágyból.
Bármikor szükséged van 1 feszítővasra, téglára, kötélre, vagy esetleg motoros fűrészre, 5 méteren belül megtalálod!
Addig nem lehetsz narkónepper, amíg nincs egy fekete bőrdzsekid!
Miután meghallod a lövést, még bőven van időd lebukni a heverő mögé.
A géppisztolyok lövedékei semmilyen bútoron nem hatolnak át.
Autóban ülő embereket lövésekkel eltalálni LEHETETLEN!
Az üveg nem vág.
A szemét konténereket kizárólag puha dolgokkal szinültig megrakva szabad tárolni, amelyek felfogják a századik emeletről történő zuhanást is!
Minden 10 emeletnél magasabb épület minden oldala mellett közvetlenül van 1 úszómedence, ha esetleg egy erkélyről vagy a tetőről leugrani támadna kedved.
Verekedésnél hiába van túlerőben az ellenfél, nyugodtan vesd magad közéjük, egyszerre mindig csak 1 fog megtámadni, a többi addig jobbra-balra ugrál a szoba másik felében!
Ha az autóddal 10 métert zuhansz, és összetörik, várj 1 másodpercet és mehetsz vele tovább!
Egy nyomozó a felfüggesztése előtt semmilyen ügyet nem képes megoldani.
Minden bomba időzítéssel robban. A robbanásig hátralevő idő szép nagy, piros kijelzőn látható.
Azt a bombaszerkezetet, amit a készítje egy hónapig bonyolított, bárki megérti a robbanásig hátra levő 8 másodperc alatt!
Egy bomba hatástalanításához a piros drótot kell elvágni!
Ha egy robbanásnak háttal állsz, semmi bajod nem esik!
A robbanás lángfala pontosan a futó ember sebességével terjed.
Egy nagyon nagy robbanás 5 percig is eltarthat.
Amikor leütnek valakit, soha nem szenved sérülést, vagy agyrázkódást. Pontosan akkor fog felkelni, amikor a tettestársát leütik.
Egy férfi soha nem mutat fájdalmat, még halálos seb esetén sem, de mindig felszisszen, amikor egy nő megvizsgálja a homlokán lévő bibit.
Minden zárat másodpercek alatt ki lehet nyitni egy hitelkártyával, vagy egy hajcsattal, kivéve azt az ajtót, amelyik mögött egy lángoló csecsemőotthon van.
A bűnözőknek tilos a lakásból való távozás után becsukni az ajtót, legalább résnyire nyitva kell hagyni azt, hogy az odaérkező barát/nyomozó egyből tudja, hogy odabent valami nincs rendben.
Minden televíziós hírműsorban van legalább egy hír, ami a pillanatnyi munkáddal kapcsolatos.
Bármelyik számítógéppel pillanatok alatt be lehet jutni egy ellenséges nagyhatalom titkos adatbázisába.
Horror:
A denevér sötétben nem lát, és az emberek haját eszi.
Ha ismeretlen vagy veszélyes környezetben vagy, akkor hátrálva kell közlekedni.
Erdőben, barlangban, kriptában, egyszóval huzatos helyeken kizárólag gyertyával szabad világítani.
Ha a házban szörnyeteg, vagy pszichopata gyilkos motoz, a férfiak alszanak tovább, a nők pedig elindulnak felderíteni, minimális ruházatban.
10 éve megbízhatóan működő zseblámpád a veszély közeledtére felmondja a szolgálatot.
A lift MINDIG elromlik. Kivétel, amikor épp a baltás gyilkos használja, olyankor hét másodperc alatt tesz meg negyven emeletet.
A tizenhét éves szűzlányok, ha a közeli temetőből halálsikolyt hallanak, mindig megnézik közelebbről.
A lépcsőfokok MINDIG nyikorognak, és majdnem mindig leszakadnak.
Ha a házban kések, és balták repkednek a levegőben, miközben a bútorok remegni kezdenek, mindig a pincébe, vagy az emeletre menekülj. NE az utcára!
Ha éjszaka, vidéken elromlik az autód és esik az eső, a legközelebbi házba NE MENJ BE!
Egy gyenge nő számára éjféltájban nincsen csalogatóbb dolog, mint egy kriptából hallatszó hörgés.
Ha autóstoppost veszel fel: a rongyos öregemberről kiderül, hogy lecsúszott tudós, a rokonszenves úr pszichopata kéjgyilkos, a kedves fiatalember vámpír, a csinos lánynak pedig négy nagydarab tettestársa vár a bokor mögött, vagy a következő benzinkútnál.
Női dolgok:
Nem kell aggódni, a smink SOHA nem kenődik el. Még búvárkodás közben sem.
Szintén nem árt semmi a világon a frizurának, de az estélyi ruhának sem.
Általános tanulságok:
Főnök csak hülye ember lehet.
Minden telefonszám "555"-tel kezdődik.
Étteremben, bárban, taxi kifizetésénél nyúlj a zsebedbe, az első kezedbe akadó papírpénz pontosan a számla értékét fedezi.
A konyhákban nincs világítás, éjszaka a hűtőszerény ajtajának kinyitásával világíthatsz.
Egy pályaudvar méretű barlang teljes bevilágításához elegendő egyetlen zseblámpa, vagy gyertya.
Ha a gyertyát magasabbra emeled, 10x erősebben világít.
A kormánykereket MINDIG mozgatni kell jobbra-balra, még egyenes úton is.
Minden épület főbejárata előtt van egy szabad parkolóhely.
Bárhol állsz meg autóval, meg fognak büntetni tilosban parkolásért.
A szélvédőn hagyott büntetőcédulát szét kell tépni.
A polgármestert kizárólag az elnök várható látogatása izgatja, a közelgő szökőár és a városban dühöngő szörnyeteg nem érdekli.
Ha egy nagy üvegtáblát visznek, valaki nemsokára át fog esni rajta.
Telefonbeszélgetés elején és végén sohasem köszönünk.
Ha esetleg úgy döntenél, hogy táncolni kezdesz az utcán, mindenki tudni fogja a lépéseket.
Ennyi volt! A komizás most sincs megtiltva. Ez volt életem leghosszabb bejegyzése :DD
Sziasztok!
Megkaptuk az első díjunkat. Ezer hála Musafan-nak!!
Becca
Amikor Cara elment fürdeni, elővettem a telefonom- egy Xperia-, és felmentem Facebook-ra. Imádom az androidos telefonokat!
Rá kerestem Emmett Cullen-re és kijött!
Rámentem a fényképeire és meglepetésemre mindössze egyetlen egy képet találtam róla. De nem számít, itt is ugyan olyan helyes volt.
- Jézusom, Rebecca Ann Emerson, mi ütött beléd? Ő is pasiból van!- dorgáltam magam. És rájöttem, hogy ezt hangosan tettem. Na nem baj, ha már megőrültünk, akár jól is érezhetjük magunkat, nem?
Tovább nézegettem a képet és még mindig úgy éreztem, lehetetlen, hogy ilyen jó képű pasi is létezzen a világon! Persze a Jasper nevűnek is helyes kis pofija van, de Emmett sokkal gyönyörűbb. Emmett... Milyen régi módi név!
Nem, baj tetszik. Ugyan olyan szép és helyes, mint a gazdája.
Meghallottam Cara kuncogását, így rögtön zsebre dugtam a másik szerelmemet- a telefonomat. Ez a két elektronikai kütyü jelenti nekem a szerelmet.
- Azt hittem, bele fulladtál, már készültem betörni az ajtódat!- vigyorogtam, majd megcsikiztem.
- Oh... Végül is már 2 órája bent lennék meghalva, Te meg csak itt üldögélnél és várnál, hogy mikor jövök le?- kérdezte morgósan, miközben bemászott az egyik fotelba.
- Nem, dehogy is! Csak nem akartalak zavarni, hadd álmodozz csak Jasperről- vihogtam.
- Én nem, róla biztos nem!- tiltakozott- De Te biztosan Emmett-re gondoltál, mert amikor jöttem le a lépcsőn, fülig ért a szád! Már rég láttalak ilyennek!- mondtam, mire megöleltem és megpusziltam. Ez félig figyelem elterelés is volt. Nem kell tudnia róla.
- Tudom és sajnálom, de köszönöm, hogy nem erőltettél semmit- mosolyogtam, majd betettem egy filmet. Nem volt túl jó, valami akció film, de ha jó lett volna se érdekelt volna. Úgy gondoltam, ha úgy se találkozunk többet Emmett-el, akkor szabad álmodozni.
Hamar elmentem fürdeni, majd elkiáltottam, hogy jó éjt Cara, majd bementem lefeküdni. A szobámban csakis fehér dolgok voltak. Nem tudom, de valahogy szeretem, ha a tárgyaim fehérek. És persze a kerek ágyról sem mondok le.
Bebújtam a fehér takaróm alá, a fehér ágyamba- xD- és összegömbölyödve fantáziálni kezdtem. Természetesen Emmett-ről, ki másról?
Nem tudtam elaludni, valahogy éreztem, hogy valaki jönni fog. De nem jött senki- azt hiszem.
Másnap reggel, amikor felkeltem, valami oknál fogva boldog voltam. És ez most szívből jött. Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből. Pedig már csak egy hét és kezdődik az iskola- az iskola! Oda is be kell iratkoznunk!
- Cara! Cara, ébredj!- kiáltottam el magam. Két okból: sétálni szeretnék, persze egyedül, de amíg eljutok az ajtóig, biztosan eltévedek. Másrészt, mert szólnom kell neki az iskoláról.
Mint a tornádó rontottam be a szobájába, mit se törődve vele, és kihúztam a függönyt, hogy fény legyen.
- Mi van már?!- morgott bele a párnába. Elnevettem magam.
- Én most elmegyek. Le kéne kísérni, mielőtt eltévedek ebben a házban- fintorodtam el- És ma elmehetnél beíratni minket az iskolába.
- Mi az hogy eltévedsz? Elindulsz le a lépcsőn és jobbra van a konyha, balra meg a nappali, s te a nappali felé mész. Aztán ha onnan kiértél, akkor elmész jobbra, aztán balra és ott vagy az előszobában- motyogta.
- Tudod, hogy rossz a rövid távú memóriám!- mondtam mérgesen, de inkább távoztam a szobából.
A saját gardróbomba mentem be és előszedtem egy koptatott cső farmert és egy lila tunikát. Egy lila-fehér szív-mintás pulóvert és egy fekete mellényt vettem fel. Hozzá egy lila edzőcipőt. Lementem és próbáltam vissza emlékezni mit mondott Cara.
Negyed óra tévelygés után megtaláltam a kijáratot. Ezért nem lesz nagy házam. Borzasztóan tudok tájékozódni. Végül mikor kiértem, már reggel kilenc óra volt. Beültem a Mercedesembe és elhajtottam a plázák felé. Út közben viszont, amíg mentem, figyeltem a természetet és a házakat. Az út szélén egyszer csak egy házi macska tűnt fel, aki szörnyű állapotban volt. Talán elütötték.
Rögtön kiugrottam a kocsiból és oda mentem hozzá. Még élt, nyitogatta a szemét, de már éreztem, hogy közel áll a halálhoz.
Hálát adtam az istennek, hogy kosarat is hoztam magammal, ugyanis vásárolni is indultam. Óvatosan beletettem és azonnal indultam az állat orvoshoz. Indultam volna, ha tudom merre kell menni. Úgy döntöttem, becsengetek egy házba.
Meg is tettem és egy kedves, idős hölgy lépett ki.
- Jó napot! Meg szeretném kérdezni, hogy nem tudja véletlenül, merre van az állatorvos? A cicámról van szó- tettem hozzá. Gyorsan elregélte, hogy merre kell menni, s még mesélt volna, de szépen megköszöntem és elsiettem. Szerencsére most nem hagyott cserben a memóriám, így gyorsan oda találtam.
Szegény cicát meg kellett műteni. Egy haj szálon múlott az élete. Nem is értem miért, de nagyon aggódtam érte. Úgy döntöttem, felhívom Cara-t.
- Szia Cara!- köszöntem nem túl lelkesen.
- Szia húgicám. Meg mondanád, hol vagy?- kérdezte.
- Állat orvosnál- mondtam szomorúan.
- Jól hallottam? Mit keresel te ott? Tudomásom szerint nekünk nincs semmilyen állatunk- meglepődött.
- Találtam egy macskát. Elütötték. Én meg tudod milyen vagyok... Rögtön behoztam ide.
- Oda menjek hozzád?- kérdezte kedvesen.
- Megtennéd?- meghatódtam a kedvességétől.
- Érted? Bármit!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Rendben. Beírattál már?- kérdeztem.
- Nem húgi, mert nem hagytad itthon az irataidat. De haza felé majd beíratlak. Rendben?
- Rendben. Gyere- azzal letettem.
Fél óra múlva valóban megérkezett Cara.
- És most mit tervezel Rebecca Ann?- állt meg előttem csípőre tett kézzel.
- Haza viszem, Cara Maria!- jelentettem ki- Amúgy is hófehér, pontosan nekem való.
- Csak figyelmeztetlek Becca, hogy nem vállalok felelősséget a macska iránt!- jelentette ki.
- Nem is kértem tőled ilyet!- vágtam vissza.
- Rendben- ült le mellém.
Egy óra múlva vége lett a műtétnek. Sikeres volt, ha minden jól megy, négy nap múlva haza engedik.
Bementünk az iskolába, szerencsére ott voltak. Nem igazán foglalkoztatott, hogy mit csinálnak. Cara kimentett, mondta, hogy most műtötték a macskámat. Erre a hölgy kedvesen elmosolyodott. Én is megeresztettem egy kedves képet, majd vissza mélyedtem a gondolataim közé. Mégis csak felkeresem a plázát! Kell egy kisállat bolt...
Cara-val nem sokára végeztem, de Ő haza indult én pedig vissza felé a városba.
Könnyen megtaláltam, hiszen egy kétemeletes hatalmas épület volt. Bent sem volt nehéz felkutatni a boltot, mert rögtön a második bolt volt az.
Bent vettem mindent, amire csak szüksége lehet. Izgatott voltam. Még soha nem volt állatom. Fél órán belül végeztem és mehettem haza. Annyi zacskóm volt, mintha épp vásároltam volna. Elejtettem az egyik zacskómat.
- Rohadj meg!- morogtam. Hirtelen egy hófehér kéz nyúlt le és vette fel. Felnézve Emmett állt előttem.
- Öhm... köszönöm!- hálálkodtam.
- Nincs mit!- mosolygott meggyőzően, amitől majd' elájultam.
- És mit keresel egy plázában?- kérdeztem.
- A húgom és az anyám elrángatott...- fanyarodott el, amitől elvigyorodtam.
- Férfiak!- csóváltam a fejem.
- Áh, nem olyan vészesek, mint...- itt egy kicsit megvonaglott az arca, de folytatta- Egy szóval csak azért vagyunk itt, mert új ruhák kellenek. Minden két hétben el kell jönni.
- Értem- már nem csak a macskám foglalkoztatott, hanem az is, hogy ki szeretett annyira vásárolni, akit ennyire szeretett Emmett? Egy kicsit féltékeny lettem. De miért? Erre nincs okom!
- És te?- zökkentett vissza a valóságba.
- Tudod ma találtam egy cicát akit elütöttek. És megsajnáltam. Az állatorvostól jövök. Úgy döntöttem, befogadom. Úgyis hófehér, ami a ez egyik kedvenc színem. Otthon is szinte mindenem fehér- na tessék, itt beszélek össze-vissza.
- Ezek szerint nagyon jó szíved van!- mosolygott. Látszott, hogy ez imponál neki.
- Igen. De most mennem kell, mert otthon már vár Cara, remélem valami ebéddel, mert farkas éhes vagyok!- forgattam meg a szemeim, majd elindultam a kocsim felé. Emmett tartotta a tempót.
- Akkor viszlát!- mosolyogtam rá.
- Viszlát!- mondta fátyolos hangon. Beültem a kocsimba és haza mentem. Féltékeny voltam. Szörnyen féltékeny és ideges...
 |
| Becca cicája<3 |
Sziasztok!
Lécci irjátok le, hogy nektek mi jött ki!
Köszi puszi!
Sziasztok!
A helyzet az, hogy nagy szükség lenne egy bétára...
Ha jelentkeznétek- aminek nagyon-nagyon örülnénk-, akkor légyszíves vagy írjatok nekem:
szuchi.krisztina@citromail.hu
vagy Stabby-nak:
stabby18@gmail.com
Szóval előre is köszi!
Puszi, Cukorkaa
Cara:
Sajnáltam, hogy Ben-ek el kellett menni dolgozni, bár be kell valljam élveztem mai napot. Becca is kezd vissza térni a régi formájába. Ami nekem esik a legjobban. 5 után indultunk haza felé. Az elején még könyörögtem neki, hogy hadd én vezessek, de nem engedte, így duzzogva be vágtam magam az ülésre. Már sötétedett, hiába néztem ki nem sok mindent láttam. Főleg mikor be értünk egy erdős területre -a fák azt a kevés fényt is el nyelték ami egy ilyen kis esős városba van. Alig, hogy be értünk és már messze voltunk a többi soförtől, hirtelen meg állt az autó. Becca nyomda feséket nem bíró szavakal illete egyetlen szerelmét az autóját. Én probáltam segíteni neki, de mit ne mondjak, a plázákban és forgalmas útszakaszon New York-ban, nem volt szükségem kerékcserékre. Álltalába mindig valaki úgy segített, csak rájuk kellet mosolyogjak és önként jelentkeztek. Ez mindig be vállt, de itt, egy sötét erdő közepén hol találok egy normális férfit aki ki cseréli?- tettem fel magamnak a kérdést, hiszen nem figyeltem húgira mert csak szídta a kocsit...Majd hirtelen meg dermedt, mikor rá néztem az erdőt bámulta.
Két nagyon helyes fiú, vagyis inkább férfi lépet ki belőle. Oda álltam Becca mellé, láttam rajta, hogy eszébe jutott az a szőrnyű este, majd elé léptem. Bármi fog történi, ő fusson. Bár a nagydarad csávót nem bírnám semmilyen trükkel le foglalni, de az esélyt megadom neki, hogy ne kelljen átélnie mégegyszer.
- Valami baj történt az autóval, szép hölgyek?- kérdezte a nagydarab, de nem úgy, hanem az izmai akkorák voltak mint az én végteagjaim egybe rakva.
- Leeresztett a bal első kerék!- mondta óvatosan Becca, bár látszot, hogy tetszik neki a férfi. Nekem inkább a másik jött be, ő olyan szálkásan izmos, szőke bozontos haja és a kiállása is nagyon vonzó volt. Az elején féltünk tőlük de mintha ez az aggodalom megszűnt volna, helyette inkább izgalom szállt meg.
- Szabad tudnom a nevüket?- kérdzete végre a szőke, nem tudom miért de erre a kérdésre nem vártam. Bárcsak tudnám, hogy egy kerék cseréhez minek kellenek a neveink!
- Cara Maria Emerson vagyok, Ő pedig a húgom, Rebecca Ann Emerson- de szinte ömlött belölem a szó. Olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam le állni. Zavaromba a cipőmet bámultam ami picit sáros volt, hisz az állandó esőzések és egy erdőben voltunk.
- Az Én nevem Emmett Cullen, Ő pedig a fivérem, Jasper Hale. És mi járatban vagytok erre felé?- na végre legalább a nevüket tudom. Jasper, olyan régies a neve, de tetszik.
- Seattle-ben élünk. Vagyis az édesapámnak van ott egy hatalmas háza és mivel Rebecca anyjáékkal nem volt éppen fényes a kapcsolatunk, ezért...- na szép, ismét csak csacsogok, nem tudom abba hagyni. Kezdek félni magamtól, eddig a hideg futkosott rajtam, most meg az egész élettörténetemet képes lennék el regélni nekik.
Közben Emmett végzett a cserével és a húgom mellet állva csupán egy fejjel volt magasabb, én alacsonyabb vagyok mint Becca, de sose zavart. Csak Emmett mellém ne álljon mert úgy festenék mellete mint valami kertitörpe. Becca kezet fogott Emmett-el és be szállt az autóba nagyon gyorsan. Én még ott álltam az autó mellett és Jaspert figyeltem ahogy fordítva. Meg szólalni nem bírtam aminek örültem, hisz eddig csak beszéltem. Majd kezet fogott velem, de az az érintés annyira furcsa volt. Nem bírtam el szakadni tőle, majd Emmett veregette hátba a fivérét és végre elengedtük egymás kezét, Becca is már legalább ötször szólt, hogy induljunk mert sötétedik és nem szeret sötétbe vezetni. Beszáltam az autóba és el hajtottunk, a fiuk integetek még Becca vissza intett én nem.
- Mi a baj nővérkém? Mért nem intetél, hisz abba hagyni nem bírtad a beszédet- faggatott Becca.
- Volt valami furcsa bennük, először féltünk tőlük, utána meg nem, én már lassan az egész életemet el meséltem neki. Ő meg csak figyelt, annyira furán éreztem magam- mondtam neki mire el mosolyodott és a vissza maradt úton csak a zenére figyeltem, nem szóltunk egymáshoz. Tudtuk mikor jobb hallgatni.
Mikor végre haza értünk fel siettem a szobámba, majd megnyitottam a fürdőben a kádnál a csapot és raktam bele habfürdőt és fürdősót. Már köntösbe voltam mikor ismét Becca állt az ajtóba.
- Mindig ezt csinálod, ha valami nyomaszt el mész fürdeni és be kapcsolod a zenét addig ki se jössz mig a böröd nem ráncosodik meg. Aztán el használsz egy csomó testápolót, hogy selymes legyen a böröd- ismertette velem a terveimet mintha nem tudnám.
- Már téljesen kiismertél!- mondtam neki mosolyogva.
- Cara, van amire sose fogunk rá jönni, ebbe bele kell törődj, lehet, hogy csak kirándultak és meghalloták a káromkodásomat. Ellég hangos volt- probált megnyugtatni, de valahogy nem ment, csak a szemét látom magam előtt, soha nem láttam ilyen arany színű szemű embert.
- Rendben, most akkor szeretnék fürdeni!- tessékeltem ki Beccát az ajtón.
- Úgy se tudsz ilyen könnyen le rázni!- kiáltotta vissza a lépcsőről.
Végre a hobok közt lehetek. Imádok a kádba ejtőznide csak akkor ha valami nyomaszt ahogy Becca is mondta.Teljesen megszerettem. Ismerjük egymás kis titkait,olyan mint egy bizalmas, csak ő sose tudna elárulni. Bekapcsoltam a zenét , és csak Jasperre bírtam gondolni, peddig probáltam Ben-re Beccára de semmi, csak ő és a furcsán gyönyörű szemei voltak előttem.
Úgy kétóra áztatás után miutan a viz is kihült, kikászálodtam a kádbol megtörölköztem és be kentem magamat testápolóval. Csak mosolyogtam, hisz húgi pont igy mondta el. Felvéve a pizsit- ami csak egy piros rövidnaci és egy fehér topp szerűség spagetti pántokkal volt - le mentem meg nézni a húgit. Most ő mosolyog, hónapok óta először önszántából és nem úgy, hogy én csinálok vele valamit. Láttam ahogy egy képet nézeget a telójába. Próbáltam megnézni de túl messze volt, és mikor észre vett el tette.
- Azt hittem bele fulladtál, már készültem betörni az ajtódat- vigyorgott velem szembe és magára rántott és megcsikizett.
- Oh! Végül is már 2 órája bent lehetnék meghalva te meg csak itt üldögélnél és várnál, hogy mikor jönnék le?- kérdeztem és kikászálódtam szembe lévő fotelba.
- Nem, dehogy is! Csak nem akartalak zavarni, hadd álmodoz csak Jasperről!- kezdett el hangosan nevetni.
- Én nem, róla biztos nem!- próbáltam tagadni- De te biztos Emmettre gondoltál, mert mikor jöttem le a lépcsőn fülig ért a szád. Már rég láttalak ilyennek!- ismertem be neki. Mire ő csak oda jött és megölelt majd megpuszilt.
- Tudom, és sajnálom, de köszönöm, hogy nem eröltettél semmit!- mondta majd be kapcsolva a tv-t. Valami filmet kezdtünk nézni, nagyon nem kötötte le egyikünket se, így hamar el mentünk aludni.
-Jó éjt Cara!- hallottam a lépcső túl oldaláról Becca hangját.
-Jó éjt!- mondtam, hisz tudtam, hogy úgy se fogja végig hallani, amilyen hatalmas ez a ház csodálom, hogy ezt meghallottam.
Az ágyba be feküdve csak forgolódtam, ismét Jasper járt a fejembe. Bármit teszek nem lesz jó, pedig tudom, hogy nem látom őt soha többet. Ami kicsit megnyugtatott, de kicsit zavart is. Nem tudom miért zavart, hisz csak egy idegen. De az az idegen akinek a fivére mosolyt csalt a húgom arcára, és az enyémre. Majd észre vettem, hogy akaratlanul is mosolygok. Nem tehetek róla, mindig mosolygok. Bár már hónapok óta nekem se az igazi a mosolyom, de mindig is én voltam a pörgősebb, míg Becca csak a nyugisabb. De még is ő szenvedte meg! Többször át gondoltam mindent, de sehogy nem volt jó, mindig ugyan oda lukadtam ki. Sose én, hanem mindig ő. Majd el kezdtem pityeregni, mostanában rengeteget sírtam, de mindig titokba úgy, hogy Becca ne tudjon róla. Nem akartam, hogy lássa, hogy én is szenvedek, mert akkor biztos azt hinné, hogy mindennek ő az oka, pedig nem!
Becca
Miután sikeresen megreggeliztünk, elpakoltam. Jobban éreztem magam, hogy már nem vagyunk New York-ban. Sokkal jobban.
- Mára szabad napot vettem ki, úgyhogy elmehetünk valahová!- jelentette be Ben.
- Oké...- mondtam szórakozottan.
- Hova menjünk?- kérdezte Cara.
- A közelben van egy vidám park. Mit szólnátok, ha elmennénk? Egy gyors kocsival mindössze egy órányira van innen.
- Rendben, de csak ha Én vezethetek!- jelentettem ki és elmosolyodtam. Régen volt ilyen gesztusom, csak úgy magamtól. Pedig az előtt sokszor nevettem a semmin, vagy éppen saját magamon. De azóta a tragikus este óta nem mosolyogtam szívből- mostanáig.
- Oké...- egyezett bele sóhajtva Ben.
- Köszi!- ujjongtam, majd fölmentem a szobámba. Felöltöztem egy sima csőszárú nadrágba és egy fehér pólóba, amin az I love you felirat volt kis kövekkel kirakva. Felhúztam egy fehér-lila teniszcipőt, a táskámat magamhoz vettem és indultam le a lépcsőn. Komolyan nem értem, hogy fogok kiigazodni ezen a villán. Eddig csak az egyik részére merészkedtem. Félek hogy eltévedek.
- Készen vagyok!- mondtam a nappaliban üldögélő Ben-nek, akin egy sima farmer és egy fekete ing volt. Benjamin nem az a tipikus kigyúrt fazon volt, de azért volt rajta annyi izom, hogy jól álljon neki az az ing.
Egy perccel később lejött Cara is, teljes harci díszben. Egy lila félvállas felső volt rajta, virág mintázattal az elején. És egy sima fekete csőnaci és természetesen egy fekete topánka. Ő nem szereti az edzőcipőt, mindig valami magassarkú vagy- ha minden kötél szakad- topánka volt rajta. Én inkább a kettő között vagyok, attól függ, milyen a hangulatom. Az elmúlt pár hónapban inkább az edzőcipőt részesítettem előnyben. Kényelmesebb viselet.
- Nos, indulhatunk?- kérdezte Benjamin.
- Igen!- kiáltottuk egyszerre és elindultam a kocsim felé. Egy fehér Mercedes. Az Én kis szerelmem.
Bepattantam a vezető ülésre, Cara pedig mellém- Ben pedig, mint egy vértanú, úgy ment a hátsóüléshez. Felkuncogtam, majd beindítottam a kocsit, ami dorombolva életre kelt.
Ben irányított, hogy merre menjek.
Amikor végre megérkeztünk, már izgultam. Régen voltam vidám parkban, nagyon régen- évekkel ez előtt.
Végre bejutottunk!- legszívesebben ugráltam volna örömömben. Bár még mindig féltem a külvilágtól, sokat enyhített, hogy már nem kell a gazember közelében töltenem az időmet. Nem mintha eddig anniyra a közelében lettem volna, de ki tudja, hogy hol ólálkodik?
Reggel tíz órakor mentünk be és egészen délután ötig ott voltunk. Akkorra már mindenki kellő képpen elfáradt, így elindulhattunk haza.
- Becca, légyszíves, hadd vezessek én!- könyörgött Cara.
- Nem, a kocsim kulcsát senkinek nem adom a kezébe!- jelentette ki.
- Miért? Nem töröm össze!- nézett rám meglepődötten.
- Ettől nem is féltem, de a Te Porsche-d egészen másképp működik, mint az én gyönyörű Mercedes-em!- simítottam végig a kocsimat.
Beültem az ülésre és indítottam. Cara idegesen toporgott az ajtó előtt. Lehúztam az ablakot.
- Szállj be, mert itt hagylak!- viccelődtem. Ben már nem jön haza velünk, megy is vissza. Duzzogva beszállt az autóba és elindultunk.
Az út felénél játhattunk, egy erdős részen, több kilométerre sehol senki, csakis erdő. Egyszer csak lerobbantunk. Majd szét pukkantam, olyan dühös voltam.
- A büdös francba! Rohadjon meg! Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs!- dühöngtem, miközben kiszálltam és szemügyre vettem a kocsimat. Amikor elindultunk még nem tűnt fel, hogy a bal első kerekem le van eresztve.
- Az isten áldja meg az oktatókat, hogy megtanított minket hogyan kell kereket cserélni!- mondtam, miközben előszedtem a szükséges dolgokat.
Két alak lépett ki a fák közül, mindketten feltűnően jól néztek ki. Az egyikből sütött az erő, látszott rajta, hogy izmos- de mennyire! A másik inkább az inkább inasabb fajta volt. Eszembe jutott az az éjszaka és rögtön megrettentem tőlük.
- Valami baj történt az autóval, szép hölgyek?- kérdezte mély, dörmögő hangján az izmosabbik. Kifejezetten vonzónak találtam őket.
- Leeresztett a bal első kerék!- mondtam bánatosan.
- Szabad tudnom a nevüket?- kérdezte most a szőke.
- Cara Maria Emerson vagyok, Ő pedig a húgom, Rebecca Ann Emerson- sietett a válasszal Cara. Közben az izmosabb fiú elkezdte cserélni a kereket.
- Az Én nevem Emmett Cullen, Ő pedig a fivérem, Jasper Hale. És mi járatban vagytok erre felé?- kérdezte Emmett.
- Seattle-ben élünk. Vagyis az édesapámnak van ott egy hatalmas háza és mivel Rebecca anyjáékkal nem volt éppen fényes a kapcsolatunk, ezért...- Cara elragadtatottan figyelte a Jasper nevű fiút, Jasper pedig ugyan úgy nézett vissza rá. Persze Cara zavarában lesütötte a szemeit.
Tíz perc múltán Emmett készen is lett vele, majd felegyenesedett. Egy fejjel volt magasabb nálam.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettetek!- fogtam vele kezet, majd amilyen gyorsan csak lehetett, beültem a kocsiba...
Sziasztok!
Az első fejezettet én hoztam Stabby, úgy beszéltük meg, hogy Cukorkaa hozza a Beccás fejezetek én pedig a Carasat. Remélem tetszik. Kicsit rövid lett, de vegyétek úgy mint egy átkötő részt. (:
Köszönjük az 5 db komit, nagyon jól estek jó Olvasást puszi =>
Cara:
A kipakolás könnyen ment, hisz már volt itt ruhánk és minden féle cuccunk, mivel Ben mindent meg vett nekünk amire szükségünk volt mikor itt nyaraltunk. Tudom, hogy apának kéne szólítsam de nem megy, hisz anyám belehalt a szülésbe így nem vállalt be így örökbe adott. Mindig is tartottuk a kapcsolatot egy rossz szavam nem lehet apámra, de még is jobban eset volna ha meg próbál felnevelni és nem egyből örökbe adni.
Becca már lefeküdt aludni, én még ébren vagyok és sétálgatok a házba, nagyon szép és modern bútorokkal van be rendezve. Ben nem sok időt tölthet itthon, mert nem úgy néz ki a ház mintha mindennap használva lenne. De kedves volt, hogy megengedte, hogy ide költözzünk Beccával. Miközben sétálgattam rá jöttem, hogy nekem a húgom a mindenem, el képzelni se tudom az életemet nélküle, főleg az után a borzalmas nap után. Napokig vele voltam, nem mozdultam mellőle. Anyáék nem is tudták hol vagyunk. Néha kaptam egy SMS-t, hogy illő lenne haza mennünk, de nem foglalkoztam vele, csak a húgommal.
Mikor végre körbe értem a házban, találtam egy szobát. Valószínű, hogy Ben szobája. Belépve könnyes lett a szemem. Mindenhol az én képeim és anyáé voltak. Nem hittem el amit látok. Tényleg ennyire fontos vagyok neki? A sírás kerülgetett. Mikor már nem bírtam magam vissza fogni, neki álltam sírni és leültem az egyik fotelba és álomba sírtam magam.
Reggel Becca hívószavaira ébredtem, ekkor tudatosult bennem hogy elaludtam apa szobájában. Gyorsan felálltam, -de nagyon rossz pózban aludtam el így fájt minden mozdulat- és siettem a hangja után.
- Cara, Cara merre vagy?- hallottam hangját egyre közelebbről.
Ő háttal állt majd lábujjhegyre állva mögé osontam és a nyakába ugrottam. Aminek a következménye az lett, hogy hatalmasat zuhantunk a padlóra és hangos nevetésbe törtünk ki. Tegnap és ma nevetett igazából, eddig csak az ál mosoly volt kint és csak ha nagyon meg erőltette magát, akkor nevetett, ami nekem rosszul esett, de megértem. Remélem minden megváltozik most, hogy ott hagytuk New York-ot.
- Nem vagy normális! De azért szeretlek!- mondta majd hozzám bujt és elkezdett csikizni.
- Jó reggelt neked is!- mondtam neki nevetve.
- Jó reggelt, merre voltál?- kérdezte kíváncsian. Közben felálltunk és lementünk a nappaliba, ahol leültünk a kanapéra.
- Apa szobájába és ott elaludtam. Egy csomó kép van rólam és anyáról. Szerinted ha szeret akkor miért hagyott el?- néztem rá könyörgően, hisz tudta jól, hogy mindig is szerettem Ben-t.
- Cara, nyugodj meg! Elvesztette a szerelmét, és egy újszülöttet hagyott maga után. Férfiból van és meg ijedt. Ha nem szeretne nem küldött volna ajándékot minden szülinapodra, én nem vagyok a lánya de én is kaptam- próbált nyugtatni. Mindig is csak mi tudtuk egymást megnyugtatni.
- Szerintem most megyek és felöltözök!- mondtam neki közben most én csikiztem meg- Ez még járt!- mosolyogtam rá.
Szobámba érve megálltam a gardrób előtt és a ruhák közt keresgéltem. Nem ment olyan könnyen hisz ismét esik az eső. Majd meg találtam a fekete cső nacimat és egy fehér pántos csillogós Felsőmet és magamra kapva siettem vissza a húgomhoz. Le érve a lépcsőn láttam ahogy szomorúan a tv-t kapcsolgatja, szerintem nem is kíváncsi milyen műsor van benne, csak figyelem el terelés.
Majd kikaptam a távírányitott a kezéből és a HI-FI felé húztam. Meg kerestem a kedvenc számát, és elindítottam majd előkapva a mikrofont el kezdtem énekelni. Végre mosolyog, majd fel kaptam a másikat és oda dobtam hozzá, és együtt énekeltünk. Rég volt ilyen jó hangulatunk, mert ugye ezt New York-ba nem lehetett csinálni mivel Julie ha csak meghallotta a zenét már ordibált, hogy kapcsoljuk ki most azzonal.
A zene ment tovább mi még mindig énekeltünk. Mindegy volt, hogy mi szól, csak zene legyen, majd ismét jött egy jó kis szám amit egyedül kezdtem és neki kellet volna csatlakozni, de ahelyett egy férfi hang szólalt meg. A hang egyben volt mély érzékéi és egyben nagyon jó. Nem tudtam honnan jön a hang, hiába néztem körbe, sehol nem láttam a hanghoz tartozó alakot. Becca felnevetett és elindult az ajtó felé.
- Ben, nem azt mondtad, hogy csak jövőhéten jössz?- ugrott apám nyakába.
- Sziasztok lányok, hogy tudnék ellen állni két ilyen gyönyörű hölgy kiértésének?- ölelt és puszilt meg most már engem.
- Szia, Örülök, hogy látlak. Köszönöm, hogy itt lakathatunk- köszöntem meg.
- Neked kicsim bármit! Nem hittem volna, hogy ilyen győnyőrű hangotok van!- dícsért meg minket, miközben elmentünk reggelizni.
 | |
| alsó konyha |
 |
| Cara erkélye( a lépcsőt meg az ilyeneket ne képzeljétek hozzá) |
 |
| Cara gardróbja |
 |
| Becca gardóbja |
 |
| Cara kocsija( Porsce- Carrera GT) |
 |
| Becca kocsija( Mercedes- Brabus) |
 |
| Becca fürdője |
 |
| Cara fürdője |
 | |
| Maga a villa |
 |
| A házban levő medence |
 |
| Kondi terem:) |
 |
| Étkező |
 |
| Becca szobája |
 |
| Becca terasza |
 |
| Cara szobája |
 |
| Felső konyha |
Sziasztok! Most Én, Cukorkaa hozom az előzetes-t, a továbbiakban pedig nem tudjuk, ki fogja írni.
Becca
A nevem Rebecca Ann Emerson.
Van egy nővérem, Cara Maria Emerson, de csak Cara. Őt örökbe fogadták a szüleim, Julie és Andrew Emerson.
Cara tizenkilenc éves, Én pedig csak tizenhét.
- Én elköltözöm!- kiabálta Cara a földszintről. Elindultam a lépcső felé és onnan hallgatóztam. Éppen veszekedés hangjait hallottam.
- Oké! Menjél!- kiabálta vissza anya. Úgy látszik, apa még nincsen itthon.
- Megyek is!- mondta rendes hangerővel Cara, majd elindult a lépcsőn felfelé. Könnyes szemeimen át- ami mostanában folyton vörös- láttam dühös arcát.
- Cara, vigyél magaddal, akárhova mész! Én nem bírok többet ebben a városban maradni nélküled!- borultam a nyakába. Mostanában csakis Cara tartotta bennem a lelket, Ő tudta a titkomat. Azt a titkot, amit még anyáéknak sem mondtam el.
- Én elviszlek Becca, de ezt beszéld meg Julie-val!- mondta, majd ott hagyott. Lerobogtam anyához és megálltam előtte.
- Én is megyek Cara-val- jelentettem ki.
- Te vagy a másik fele! Fel nem foghatom, hogy mit szerettek ti a zenélésben. Nem hoy jogi úton mentetek volna tovább! Vigyen magaddal a nővéred és menjetek ahova csak akartok!- mondta bosszúsan.
Azóta a nap óta, most először düh tört rám.
- Megyek is, ne félj! Én pedig azt nem foghatom fel, hogy Ti miért választottátok a jogi pályát!- mondtam csendesen, majd feltrappoltam a szobámba, és elkezdtem pakolni a ruháimat. Átjött Cara is.
- Hova menjünk?- kérdezte.
- Apukádhoz?- kérdeztem.
- Benjamin-hoz? Oké, végül is... de most nincs otthon. Mindegy. Foglalsz repülőjegyeket?- kérdezte.
- Persze. Te pedig hívd fel, kérlek!- kértem, majd elővettem a lap-top-omat és foglaltam repülőjegyet. Az első járat holnap reggel kilenckor indul.
- Cara, a következő járat reggel kilenckor indul. Esetleg elintéznéd, hogy az autókat elvigyék?- kérdeztem. Bólintott, hogy igen, majd vissza mentem a szobámba és tovább rámoltam a dolgaimat. Benjamin egy esős városban lakik, Seattle-ben. Sokat esik az eső, de ez nem zavar engem. Amikor a jégkorcsolyámhoz értem, elmosolyodtam. Szeretek jégkorizni, ha a jégen suhanok, minden bajom elszáll. Kivéve egyet.
Betettem ezt is a bőröndömbe, majd folytattam a csomagolást.
Reggel fél nyolckor csörgött az órám. Nem szoktam hozzá, hogy ilyenkor keljek, hiszen már régen nyári szünet van.
Feltápászkodtam, majd bementem a fürdőszobába- lábujj hegyen. Ez egy régi szokásom, sőt, így tanultam meg járni. És azóta is sokszor járok így.
Megmosakodtam, majd felöltöztem. Egy sima farmert és egy lila pólót vettem fel, egy övvel. Még felkaptam a fekete torna cipőm, majd kifésültem a hajamat- ami szinte úgy nézett ki, mint egy széna boglya.
Még egyszer végig néztem a szobámon és elindultam a földszintre. Anya ma nem hagyott üzenetet, pedig szokott. Nem vettünk éppen könnyes búcsút egymástól, de hát ha neki ez így jó volt...
Cara már ott álldogált, kezében két bőrönddel és egy utazótáskával. Én is felkaptam a csomagjaimat- amiből nem volt olyan sok- és elindultam a saját kocsim felé.
Egy fehér Mercedes-em van, amit most kaptam a tizenhetedik születésnapomra. Cara-nak Porsche-ja van, de Ő is ugyan így szereti a kocsiját, mint én. Jelenleg a kocsim a szerelmem.
Betettem a csomagtartóba és a hátsó ülésre a dolgaimat és beültem a vezető ülésre. A motor felberregett, majd kitolattam és amikor már kint voltam, megnyomtam a gázt. Szeretek vezetni.
Sajnos tíz perc alatt oda értünk, így maradt még vagy húsz percünk a felszállásig. Leadtuk a csomagjainkat és úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, eszünk valamit.
Én maradtam egy sima kakaós csigánál, de Cara inkább fahéjas csigáért rajong. Ebben a kajában az a jó, hogy gyorsan meg lehet enni.
A gép lassan felszállt, Én pedig úgy döntöttem, alszom egy keveset. De a telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett.
" Ti most komolyan elmentetek, vagy csak fel kaptátok a vizet? Anya"
Úgy gondoltam, válaszolok neki, mert ennyit megérdemel.
" Igen, eljöttünk. Egy hónap múlva töltöm a tizennyolcat, úgyhogy onnantól hivatalosan is nagykorú leszek. Addig pedig légyszíves hagyjatok békén! Becca"
Erre már nem érkezett válasz, úgyhogy kikapcsoltam a telefonom és hátra döntöttem a fejem.
De nem tudtam elaludni, folyton annak az estének az emlékei villantak fel, amit próbáltam elfelejteni. Úgy érzem, ez lesz életem sötét foltja.
Elővettem az Ipod-omat és bekapcsoltam a zenét. Kibámultam az ablakon és néztem a felhőket. Mivel tériszonyom van, lejjebb nem mertem nézni.
Cara mellettem engem figyelt, gondolom azon tűnődik, hogy csak azt mutatom, hogy jobban vagyok, vagy tényleg így van-e.
Amikor megérkeztünk, hívtunk egy taxit és elindultunk Benjamin házához. Ez egy hatalmas villa, ami az Ő otthona, de szívesen lát minket is benne. Mondta, hogy hátul, az egyik virágcserépben találunk kulcsot is.
Egy ideig kerestük, de végül megtaláltuk. Bejutottunk új otthonunkba. Hatalmas volt, de ez Ben-re vallott. Mivel gazdag, mindenből a legnagyobbat akarja. Cara-nak és Nekem már vannak szobáink, hiszen már voltunk itt párszor.
- Nos, akkor kezdetét veszi az új életünk!- kiáltott fel Cara én pedig felnevettem- hónapok óta először.
 |
| Ezt képzeld el a villaként, csak medence nélkül! |
