Illuzió- 10. fejezet

Sziasztok drágáim! Köszönjük az 5 komit, a jövőben is számítunk ilyen kritikákra, mint amit Alice Axente írt nekünk, mostantól ügyelni fogunk a helyes írásra. Természetesen nem vettük sértésnek, hiszen akkor nem írtuk volna az előző bejegyzést. Kérnénk 4 darab komit! Most előbb is hoztam a fejezetet kb. 15 órával xd. Puszi

Becca

Amikor haza értem, egyedül voltam otthon. Leültem tanulni az étkezőbe- néha ott tanulok. Mivel első nap volt, nem igazán adtak házit, s ezt is kiráztam a kisujjamból, hiszen NY-ban olyan iskolába jártunk, ahol nagyon kellett tanulni. Végül is a jogi egyetemre akartunk menni, csakis anyáék kedvéért.
Nem igazán figyeltem arra, hogy mit is csinálok. Cara járt a fejemben. És persze Patrick meg Jasper. Hülye ez a lány, én mondom. Legalább választana a kettő közül. Látom én, hogy szeret Jasper közelében lenni. Az arca olykor egy nyitott könyv. Látszik, hogy Patrick-et is szereti- bizonyos szintig. Vagyis inkább a fogalmazás nem jó.
Igenis szereti Patrick-ot, ezt nem is lehet tagadni. Én sem teszem, pedig én vagyok az, aki igazán ellenzi ezt. Viszont az a szerelem tipikus suli szerelem. Járnak két hónapig és kész. Legalábbis Cara részéről.
Ellenben Jasper-nél érzek valamit, ami sokkal erősebb ennél. Én speciel sokkal jobban szimpatizálok Jasperrel, mint Patrick-kal. Talán mert Jazz miatt nem törte ki majdnem a bokáját a nővérem?
Hallottam egy ajtó csapódást.
Cara jött meg. Nem is köszöntem neki, Ő se nekem. Simán elment volna mellettem.
- Jól el vagy?- a hangomat gúnyosra vettem kissé.
- Tessék?- kérdezte hökkenten.
- Látom jól el vagy! Tegnap hemperegtél Patrick-kal, ma meg kínzod Jaspert. Nem tudom mi van veled! De nagyon megbánod, ha így folytatod. Valamelyiket dobnod kell. Ha elfogadsz egy tanácsot, akkor Patrick lesz az!- mondtam, majd felkaptam a táskámat és elmentem a teljesen lefagyott nővérem mellett. Kicsit durván bántam vele, tekintve, Ő kiállt mellettem amikor Az történt velem. De ez már igenis ráfért.
Fent a szobámban folytattam a tanulást, de semmi perc alatt végeztem azzal is. Úgy döntöttem, ideje lenne játszani Cherry-vel is. Szegény ma teljesen egyedül volt itthon.
Viszont Cherry nem így gondolta,  hanem Őfelsége aludni kívánt.
Bekapcsoltam a lap-topomat- ami természetesen hófehér volt- és bekapcsoltam. Felmentem Facebook-ra. 25 eseményem volt. Hát persze, búcsúzás nélkül hagytam ott a régi életemet. Sok barátom volt, tekintve, hogy Az előtt mennyire "menő" csaj voltam a suliban. Mondhatni a "leghíresebbek" közt voltam. Nem volt olyan ember ott, aki nem ismerte volna Cara Maria és Rebecca Ann Emerson nevét.
Legfőképp Aggie-hez, Emmához és Kitty-hez álltam közel. Mi négyen nagyon jóban voltunk, őket azért sajnáltam ott hagyni. Mind a hárman hagytak nekem üzenetet.
Aggie:
" Szia Becca!
Hol vagy Te és Cara? Tudod, tegnapra volt megbeszélve a mozi négyesben! A telefont nem veszed fel. Emma és Kitty is nagyon aggódik érted.
Kérlek írj vissza!
Puszi: Aggie"
Kitty:
" Becca!
Nem jöttél el a mozihoz, és amikor elmentem előttetek kocsival, nem láttam sem a te, sem Cara autóját.
Aggie már írt neked, de te nem válaszoltál!
Írj!
Puszi, Kitty"
Emma:
" Rebecca Ann Emerson!
Ma se te, sem a nővéred nem voltatok iskolába! Hova a francba tűntetek?!
Ha nem kapok rólad hírt holnapig, akkor isten bizony vagy hívom a rendőrséget, vagy átmegyek a szüleidhez!
Ne feledd: Kedd reggelig várom a válaszod!
Emma"


Úgy döntöttem, tartozom nekik annyival, hogy felhívjam őket. És persze a kapcsolatot is tartani fogjuk.
Tárcsáztam Emma számát. Az kéne még, a rendőrség a nyakunkba!
Közben megnéztem a többi eseményem. A legtöbb az az volt, hogy a feltöltött képeken bejelöltek. Emma felvette.
- Hallo?- kérdezte fáradt hangon.
- Szia Emma!
- Becca! Hol a jó büdös francban vagytok?!- támadott le.
- Seattle-ben. Összevesztem anyámékkal és elköltöztünk Cara apjához- mondtam nyugtatóan.
- És nehezedre esett volna egy hét alatt felemelni a gyönge kezeddel azt a nyamvadt telefont?- szinte már ordította.
- Nem, de elmeséljem, mi történt velem eddig?- kérdeztem izgatottan. Emma felsóhajtott, de igent mondott én pedig elkezdtem neki mesélni.
- ... És találkoztunk két fiúval. Az egyik neve Emmett Cullen a másik Jasper Hale. Emmett annyira helyes! És ma találkoztunk a suliban!- mondtam, s máris a rózsaszín felhők között jártam. Emma még mondott valamit, ami arra hasonlított, hogy elköszön, de már nem hallgattam.
Letettem a telefont és leültem az ágyra.
Valójában boldog voltam. Boldog voltam, de volt bennem egy nagy adag szomorúság is. De ezt most azonnal elfelejtettem és felkapva az ABBA CD-met lementem a nappaliba és bekapcsoltam a HI-FI-t. Felkaptam az egyik mikrofont és énekelni kezdtem.

Honey, honey, how you thrill me, ah-hah honey, honey
Honey, honey nearly kill me, ah-hah honey, honey
I'd heard about you before
I wanted to know some more
And now I know what they mean, you're a love machine
Oh, you make me dizzy

Honey honey et me feel it, ah-hah honey honey
Honey honey don't conceal it, ah-hah honey honey
The way that you kiss goodnight
(The way that you kiss me goodnight)
The way that you hold me tight
(The way that you're  holding me tight)
I feel like I wanna sing when you do your thing yeah

I don't wanna hurt you, baby, I don't wanna see you cry
So stay on the ground, girl, you better not get too high
But I'm gonna stick to you, boy, you'll never get rid of me
There's no other place in this world where I rather woluld be

Honey honey, touch me, baby, ah-hah honey honey
Honey honey hold me, baby, ah-hah honey honey
You look like a movie star
(You look like a movie star)
But I know just who you are
(I know just who you are)
And, honey, to say the least, you're a dog gone beast

So stay on the ground, girl, you better not get too high
There's no other place in this world where I rather would be

Honey honey, how you thrill me, ah-hah honey honey
Honey honey nearly kill me, ah-hah honey honey
I heard about you before
I wanted to know some more
And now I know what they mean, you're a love machin.*

A végén mosolyra húztam a szám. Most aztán végre kiénekeltem magam!
- Ügyes volt!- hallottam egy hangot a lépcső felől. Cara volt az.
- Köszi!- mosolyogtam melegen, majd kimentem a nappaliból. Bementem a konyhába, bár nem is értem, mit kerestem ott, hiszen nem vagyok éhes.
Csengettek.
- Nyitom!- kiáltottam, majd elkezdtem rohanni a bejárat felé. Amint kinyitottam, meglepetés fogadott. Patrick egyik barátja és Patrick állt az ajtóban.
- Sziasztok!- mondtam ál-mosollyal.
- Szia Becca- ölelt át Patrick- Cara itthon van?
- Persze!- engedtem be őket. A fiú az volt, aki el akart kísérni irodalomra.
Ha úgy nézzük, kifejezetten szép volt. Barna bőre és sötét barna szeme volt, a haja pedig rövid. Helyes és izmos volt, de Emmett mellett elbújhatott.
- Szia! Reggel nem volt alkalmam bemutatkozni. Embry Call vagyok. Te pedig Rebecca- mosolygott rám. Fehér fogai vakítóak voltak barna bőre mellett.
- Örvendek. Ha minden igaz, akkor Cara a szobájában van. Gondolom te tudod Patrick- néztem rá figyelmeztetőleg.
- Persze- küldött egy mosolyt, mintha jóban lennénk és elindult. Ledöbbentem. Most akkor Embry itt lesz a nyakamon?!
Amikor felért, a fiú felé fordultam. Ő éppen engem nézett megbabonázottan.
- Kérsz valamit inni?- kérdeztem kedvesen, de belül nem igen örültem neki.
- Nem köszönöm- mosolygott vissza. Igaz, piszok jó pasi. Patrick se rossz, ahogy Jasper közvetlenül Emmett mögött áll.
- Nos, gondolom nem akarod azt hallgatni ahogyan énekelek, így szerintem menjünk fel a szobámba, ha már én vagyok a vendéglátód!- lassan ideje lenne leszedni ezt az idegesítő mosolyt a képemről, mert lassan elreped az arcom.
- Rendben. Az előbb hallottuk ahogy énekelsz. Néhány hang kiszűrődött. Nagyon szép volt- mosolygott.
- Köszi- pirultam el. Elindultam fölfelé, a szobámba.
Beérve láttam, hogy Cherry az ágyon heverészik.
- Hú, de fehér itt minden!- pislogott Embry.
- Igen, szeretem a fehéret. Olyan tiszta!- mosolyogtam, miközben törökülésbe helyezkedtem és az ölembe vettem a cicámat.
- Hogy hívják?- kérdezte mosollyal az arcán, de az nem volt az igazi.
- Cherry. Nem szereted a cicákat?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát... inkább kutya párti vagyok.
- Én is, de Őt úgy találtam. Éppen csak egy-két napja voltunk itt, mikor az útszélén megláttam Őt elütve. Azóta is csak gyógyul, szerencsére szépen.
- Értem. Nagyon jó szívű vagy, hogy csak így befogadtad- vigyorgott, mint aki betépett.
- Röhög a vakbelem- húztam fel az orrom. Kicsit meglepődött.
- Most mi a baj?- kérdezte.
- Szerinted vicces, hogy befogadtam egy ártatlan kiscicát?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Megbántott.
- Dehogy, félre érted. Csak olyan szép vagy!- bókolt. Sokan mondták már, de még soha nem jutott el ennyire a tudatomig.
- Öhm.. lehet, hogy Én vagyok ennyire béna és elveszítettem a beszélgetés fonalát, de hogyan jön a jó szívűségemhez a szépségem? De amúgy köszi.
- Csak... én sem tudom. Nincs mit, az igazat nem szabad magamban tartani.
- Milyen igazad van!- nevettem fel. Felálltam és bekapcsoltam a zene lejátszómat. Éppen egy lassú szám volt betéve. Embry azonnal felállt, átkarolta a derekamat, míg én a nyakát öleltem. Be haraptam az ajkamat.
Hirtelen rám tört az érzés, milyen íze lenne a szájának...