Illúzió- 27. fejezet

Kicsit rövidebb szerintem mint szokott lenni, de most így jött.  xD Jó olvasást! Puszi

Becca

Sikoltások. Ordítások... mind az én számból... de mást is hallottam. Patrick? Mit keres Ő itt? Mit csinálnak vele?
Tudtam, Lucie már nincs a hasamban, és Én átváltozok.... Hogy honnan? Én sem tudom... talán mert olyan érzésem van, mint amit Em elmesélt, hogy olyan az átváltozás. Csak ezerszer rosszabb. Vajon látom-e még a nővéremet? Az anyámat? Az apámat?
Nem valószínű... Hülyének érzem magam, hogy annak idején, fél évvel ezelőtt ott hagytam a szülővárosomat... de mégsem bántam annyira. Hiszen új élet kezdődik... ami talán jobb lesz. Bosszút állhatok azon a mocskon.... és boldogan élhetek a gyermekemmel és az apjával.
Bár most úgy érzem, hogy nem vagyok több egy marék hamunál. Elégek? Nem hiszem...
Nem tudom mennyi idő telt el a három napból- mert hogy annyi idő az átváltozás-, de erősen hiszem, hogy már a végén járok. Iszonyatosan fáj. Ilyen lehetett, amikor a boszorkánynak hitt embereket máglyán elégették. Borzasztó...
De erőt ad, hogy már hallok valamit... néha-néha beszélgetés foszlányokat. Felfogom, hogy mit mondanak... És érzem Emmett közelségét. Még sosem vágytam rá ennyire, hogy lássam, mint most. Kétségbe esetten próbálom felidézni az arcát, de nem sikerül. És a gyermekem? Milyen? Bella mesélte, hogy Nessie- az Ő lánya- már egészen megnőtt, mikor az Ő átváltozása véget ért.
Emmett mondta, hogy lány. Már megegyeztünk, hogy hogyha lány lesz, akkor Lucie lesz, ha meg fiú, akkor Daniel.
A második neve pedig Julie, az anyám után... mégiscsak legyen valami, ami emlékeztet minket anyura... Cara ott van vele. Ez megnyugtat... Esme meg a harmadik neve. Lucie Juliett Esme Cullen... nem hosszú ez egy kicsit? Nem probléma... a lényeg, hogy szeretni fogjuk.
Aztán gondolataim vissza terelődnek a fájdalomra...(Nem igazán értem a gondolatmenetemet!) Kezd elszivárogni a végtagjaimból, de egyenesen a szívembe menekül.
Az a szervem pedig őrült vágtába kezd. Jéé, ki fog szakadni! Muszáj ezt? Fáj! Segítség!- akartam kiáltani, de nem tettem.
Még mindig eszeveszetten dobogott az a hülye szívem... Fáj, fáj, fáj! Talán most szivárog ki a lelkem, hogy aztán soha többé ne legyen velem? Meglehet.... De én nem leszek egy lelketlen szörny. Utolsó leheletemig küzdeni fogok azért, hogy ne lelketlenül haljak majd meg, ha arra kerül a sor több száz év múlva.
Majd egy utolsót dobban... és megáll. A szemem csukva. Nem akarom kinyitni, szembe nézni a jelennel. Mim van most? Szerelmem, gyermekem... az életem 180°-os fordulatot vett, egyetlen költözéssel.
Végül kinyitom a szemem... Túl éles, világos. Vissza csuktam, mert a hirtelen fény a sok sötétség után bántja.
- Rebecca...- hallom meg Em hangját mellőlem. Bekúszott az orromba kellemes menta illata.
- Emmett?- furcsa, teljesen más. Máshogyan néz ki, mint amire emlékszem.
- Igen...- bólint. Aztán lépteket hallok és a következő pillanatban támadó állásban állok az egyik sarokban. Jasper lép be.
Rámorgok.
- Rebecca, nyugodj meg. Nem fogunk bántani...- mondta kedvesen, de mégis szigorúan. Hittem neki és megpróbáltam lecsillapítani magam.
Pár perccel később sikerül is.
- Hol van Lucie?- kérdezem rekedtesen. Összenéznek.
- Talán előbb vadásznod kéne, mert neki még van vére....- mondja Jasper, de már nem törődök vele, mert észreveszem, hogy sűrű léptek mennek a dobogó szívhez és valami belső ösztön arra késztet, hogy azonnal lökjem arrébb Jasper-t és Emmett-et, majd rohanjak a lányomhoz.
Engedek ennek az ösztönnek és a következő pillanatban már suhantok is. Patrick gyorsan, túl gyorsan közeledik Lucie-hoz és már túl közel jár ahhoz, hogy békésebben oldjam meg a helyzetet, így meglököm, és Ő kirepül az ablakon.
Azonnal utána megyek, de Ő már meg akar támadni. Az én agyamra is leszáll a vörös köd, így én előbb támadok.
 Viszont két erős kar kulcsolódik a derekamra és Emmett édes illatát érzem meg. Patrick-ot lefogja Jasper.
- Becca?- kérdezi meglepődve.
- Ha még egyszer hozzá mersz nyúlni a lányomhoz, akkor esküszöm, hogy véged van!- sziszegem felé.
- A te lányod? Az meg hogyan lehetséges?- kérdezi rémülten.
- Semmi közöd hozzá. De ha meglátlak a közelében, úgy égetlek el, ahogy vagy- ekkor viszont Esme jelenik meg az ajtóban, a kezében egy kislánnyal, akinek vörös fürtjei vannak és dobogó szíve. A torkom szörnyen kapar, de mikor a tekintetem összefonódik a kis csodával, már nem számít semmi...

Új blog ^^ - de ezúttal nem történet...

Sziasztok drágáim!!! : D
Egy kérés :D 
Itt egy új blog, infók róla ott. Nem történet lesz, hanem ilyen 'dumcsizós-blog'.
Link:
http://florence-blogja.blogspot.com/ 

Puszi, Friss majd hétvégén.

Illúzió- 26. fejezet

Sziasztok!

Hát ez szánalmas, 6 db komit nem bírtok össze hozni. De sebaj. Most felteszem a frisst. De ha ehhez nem jön össze a a 6. Akkor sajnos bezárjuk a blogot. Ez nem fenyegetőzés. Csak a tényeket közlöm. Ezen kívül kerek 4 fejezet van hátra Remélem, veszitek a fáradságot, és meg lesz az a 6 komi...

Puszi: Ashley

Cara


Az Én egyetlen húgom terhes, és előbb tudja egy vadidegen lány és családja mint Én, a saját nővére! Mellesleg a húgom vámpír lesz, mivel sikerült felcsinálnia az egyiknek, és valami félvámpír gyereket vár! Teljesen el mentek neki otthonról.
De ha ez még nem lenne elég, még Pat is eltűnt. Én meg egyedül a villába, Apa sosem jön haza. Becca meg nem jöhet vissza. Elegem van! Annyira, makacs és önfejű.... és még sorolhatnám. Közben fel-alá járkáltam a házba. Hirtelen eszembe jutott valami. Elő vettem a telefonomat és küldtem Beccának egy SMS-t.




"Becca!
Húgi, én ezt nem bírom, haza megyek New York-ba. Sajnálom. Neked mindenki fontosabb mint Én..."




Amint el küldte az üzenetet, egyből Apának írtam, hogy mindent úgy hagytam és vissza mentem. Mikor a reptérre értem a kocsimat már elszállították. Haza érve gyorsan Julie nyakába vetettem magam.
- Julie! Sajnálom, hogy így váratlanul. De nekem jobb itt!- néztem a szemébe, ami könnyes volt a meghatottságtól.
- Cara! Semmi gond, szívesen látunk, de hol a húgod?- kérdezte félve.
- Ő ott maradt, megtalálta élete szerelmét!- fintorodtam el.
- Szóval el szakadtatok...- kérdezte még mindig félve.
Aprót bólintottam és felsiettem a szobámba. A vacsora unalmas volt, hisz nem beszélhettem nekik a vámpír volt barátomról és arról sem, hogy a lányuk terhes egy vámpírtól. Szóval elég hallgatagra sikerült. Mikor befejeztük, elmosogattam és lefeküdtem.
Másnap kiszellőztettem a fejem, és  el mentem vásárolni, sok mindent vettem. Új ruhák, cipők táskák... Minden, amit el lehet képzelni. Apa mindig küldött pénzt és azt félre rakva most könnyen költekezek. Össze futottam egy-két ismerőssel, de mintha nem is ismerném őket el sétáltam mellettük. Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy én vagyok a világ ribanca, aki senkivel sem foglalkozik csak magával. Mély levegőt vettem és bevágódtam a kocsimba . Elhajtottam. A nap további részét alvással és zene hallgatással töltöttem. Mint régen, csak akkor még benne volt Beccával való hülyülés most még az sincs...
Jött az este. Felöltöztem egy elég kihívó ruhába és elindultam az első klubba ami a városba található volt. Jól le ittam magam és egy csomó férfival kikezdtem, persze egyik sem érdekelt, de le kellet kössem a figyelmemet. Mikor meguntam, akkor otthagytam Őket és elindultam vissza a házba. Julie már várt. Könnyes szemekkel.
- Mi történt?- kérdeztem aggódva.
- Most telefonáltak, hogy a húgod.... A húgod meghalt!- sírta el magát a végére.
- Mi? Nem!- remegtem meg.
- Sajnálom!- ölelt át és együtt sírtunk. Fel rohantam a szobámba.
Elő vettem a telefont és hívtam Beccát, de nem vette fel. Hívtam Jazz-t  Ő sem, akkor már az egész családot hívogattam de kikapcsolták az összeset. Ismételt depresszióba estem. Mi a franc történhetett, hogy senki nem veszi fel, és kikapcsolták őket? Becca nem halhatott meg, hisz terhes. Amúgy Em se hagyta volna. Kezdtem pánikolni. De semmit nem tehettem érte, hisz én New York-ba, Ő meg a világ végén. A föld két különböző részén vagyunk. Ha ma el is indulnék, tuti nem érnék oda. Sőt valószínű, hogy senkit nem találnék ott.
Magamba dühöngést már profin űztem, de most nem ment, nem bírtam magamba tartani és egy óvatlan pillanatba bele ütöttem ököllel a falba, fel sikítottam és persze ezt a többiek is hallották.
- Cara!- futottak be, majd látták, hogy a kezem félperc alatt a ötszörösére dagadt. Egyből le vágták mi is történt.
- Semmi bajom!- mondtam közönyösen.
- Hát persze!- mondta Julie és beráncigált a kórházba, ahol közölték, hogy nem tört el csak erősen megzúzódott. Be kötötték és kaptam fájdalomcsillapítókat. Haza érve felrohantam a szobámba és bezárkóztam, beültem a kádba elővettem egy üveg vodkát és be kapcsoltam a pezsgőfürdő részt. A  gondolataimba merülve és a alkohol  mennyiségének az lett az eredménye, hogy alig bírtam kikászálódni a kádból. Mikor végre kiszálltam, és felöltöztem az ágyam mellett találtam egy cetlit, amit nem értettem, hisz én bezárkóztam és tuti  nem jöhetett be senki! A cetlin csak egy telefonszám állt. Be pötyögtem és vártam mi is lesz az eredménye a számnak...
Mivel hiába hívtam nem vette fel senki, leültem az ágyra. Vártam hátha vissza hív. De ekkor rosszul lettem. Épp, hogy elértem a fürdőbe. Vissza köszönt minden. Megmosakodva és a számat át öblítve feküdtem le. Másnap sem volt jobb, sőt még rosszabb. Olyan érzésem volt, hogy azonnal ennem kell, mindent. Abban az állapotba bármit megettem volna. Mikor megreggeliztem azonnal vissza jött minden. Féltem a hasam is nagyobb lett, pedig állandó edzéseben vagyok. Julie és a többiek nem voltak itthon. Mikor eszembe jutott, hogy nem vagyok olyan ártatlan...Így be pattantam a kocsimba és rohantam az első patikába. Gyorsan megvettem a tesztet és haza siettem. Elvégeztem a tesztet, és vártam. Már idegesítően lassan telt az idő. Mikor végre le járt...a szívem is megállt. Nem  hittem a szememnek. A teszt pozitív lett.
- Jesszusom.... Nem, ez nem lehet!- sírtam el magam. Fel kaptam a telefont és hívtam Patrickot, majd Jazzt. Egyik sem vette fel a telefont.
- Ki az apa?- kérdeztem magamtól az arcomat a kezeimbe temetve. Még én se tudom....

Új blog... by: Ashley

Sziasztok,
igen ismét egy új blog... :)
Nem másért mert vége vannak a vizsgáimnak, nincs suli ön a nyár. Időm mint a tenger. És mivel Ezzel a bloggal lassan végzünk.
Szeretném ha át néznétek. Saját sztoris, remélem elnyeri a tetszéseteket.
A blog:


Hiányod...

U.i.:

 Komikat, vagy nem lesz friss. Nem vagyunk hajlandók könyörögni. Ha lesz-lesz ha nem akkor nem. Ez csak nektek függő vég. 

Puszi:

Ash

Facebook-os oldal...

Sziasztok!
Megnyílt a Facebook-os oldalam.
Kukkantsatok be, van is egy bejegyzés külön nektek címezve és lájkoljatok, ha van kedvetek.

link:
Florence Ploody

Köszi, Puszi

25. fejezet

Sziasztok! Miután vagy 1 hétig ültem a fejezeten, de sehogy sem sikerült, úgy döntöttem, most először nem csak Becca szemszöget kaptok, bár kicsit így is rövid lett...
Na, és ki volt közületek a Belvárosi Fesztiválon??? A legjobb az Irie Maffia volt :D Remélem sokan, mert nagy buli volt!
Puszi, Flory

Becca

Rémülten felsikoltottam, majd elkezdtem ütögetni Edward-ot, hogy tegyen le. Mi baja van a nővéremnek?
Viszont Eddy-nek meg sem kottyant, nyugodtan állt tovább ott, ahol van. Emmett rögtön mellettem termett, míg a család többi tagja Cara-hoz futott.
- Emmett, kérlek, vigyél oda!- sírtam. Most már rohadtul elegem volt, ráadásul nem is értettem, mi történik itt. Hogy került ide Cara?
Aztán Jazz egyszer csak felkapta és felment vele, Őt pedig követte Carlisle.
- Emmett!- kiáltottam fel, mikor egyszerűen leült velem a kanapéra. Kérdőn nézett rám.
- Vámpír létedre megsüketültél? Azt mondtam, hogy Cara-hoz akarok menni!- mondtam bosszúsan.
- Nem, a hallásom tökéletes, de most nem mehetsz oda hozzá. Alice látta, hogy kisebb düh rohamot fog kapni, ha felébred és jó lenne, ha Te nem lennél a közelében abban a pillanatban.
- Aha. És mitől is lesz düh rohama?
- Hát... Valószínűleg sok volt neki megtudni, hogy a barátja és annak családja vámpír, s hamarosan a húga is az lesz. Én sem szívesen tudnám meg- vont vállat.
- Aham- ekkor a baba nagyot rúgott a méhemben, s utána egy reccsenést hallottunk. Én hangosan felsikoltottam.
Emmett felkapott, majd rögtön abban a szobában termettünk, ahol mindenféle orvosi kütyük voltak...


Rosalie


Nem mondhatnám, hogy elképesztően féltékeny lettem volna Becky-re- mert hogy én így hívom.
Igazából örültem, hogy Emmett megtalálta a boldogságot valaki mellett. És ez a lány egészen szimpatikusnak tűnt, bár észre vettem, hogy mintha kicsit félne tőlem...
Miután felmentek, rögtön utána Cara felébredt. Jazz vele volt. Hallottam, hogy Cara ordibál vele és hogy nem egy berendezési tárgyunk bánta meg ezt a kitörést.
Majd lerohant a lépcsőn és egyenesen kiment az ajtón. Mivel nem kocsival volt, így utána mentem.
- Cara!- kiabáltam, hogy az Ő füle is meghallja. De nem fordult hátra, így mellette termettem vámpír sebességgel.
- Gyere, haza viszlek!- mondtam.
- Nem, gyalog megyek. Át kell gondolnom sok mindent- mondta, mire én nem ellenkeztem, de azért nyomon követtem az útját. Ő nem vett észre, de biztonságban haza jutott. Ott viszont váratlanul megéreztem egy illatot. Egy túlságosan is finom illatot.
Eddig mindig tökéletesen uralkodtam magamon, de most valahogy más volt. Sokkal hívogatóbb...
Azonnal ott termettem az ember mellett és semmivel sem törődve mélyesztettem a fogaimat a nyaki ütőerébe...
Aztán pár percen belül nehezen, de észbe kaptam.
Szegény fiú ott sikoltozott a karjaimban. Tudtam, vagy megölöm, vagy átváltozik. Már túl késő kiszívni a véréből a mérget, így felkaptam és kisebb gondolkozás után haza vittem.
Otthon mindenki döbbenten nézett engem, mire én rögvest elszégyelltem magam.
- Rose, mi ez?- kérdezte Esme.
- Patrick?!- szinte sikoltotta ezt a nevet Becky...

..........

Sziasztok!

Szomorúan látjuk, hogy mostanság ellustultatok. Mivel nincs meg a komihatár, nem lesz FRISS!! Nekünk nem gond, hisz már csak 2 fejezet van vissza...A többi előre meg van írva. Értem, hogy nem tetszik azok a fejezetek, amiket Én írok, de ez van. Nem mindig lehet azt írni amit Ti jónak találtok. Egy könyv azért izgalmas, ha nem az történik benne amit várunk. Na mindegy, szóval nincs komi, nincs feji!

Remélem ezzel nem sértettem meg senkit, vagy ha még is Ez van, nem érdekel. Tetszik nem tetszik 2-en írjuk a blogot! Nem lehet mindent úgy csinálni, hogy nektek jó legyen. De majd rá jöttök a végére, hogy miért történtek így a dolgok. 

Puszi:

Ashley