Új blog//Cukorkaa+infó a frissről

Sziasztok!
Megint új blogot csináltam. Ez egy Ed-Bellás. További infókért katt ide:

You are my destiny

A frissről:

Szóval az előző fejezetnél csak 3 komit kaptunk. Nem tudom, hogy gyanús-e nektek, de a komihatár 6 db. komi!
Szóval ha akartok még frisset ezen a blogon, akkor húzzatok bele, mert a megírt fejezetek száma nő.
Puszi

Illúzió- 14. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a Cara-s fejezetet, most kiderül, hol volt Cara, és mibe keveredett! Puszi Stabby :)

Cara:

Két szipogás közt elővettem a telómat és tárcsáztam, próbáltam megnyugodni, de valahogy nem tudtam. Legalább tízszer kicsöngött mire végre beleszólt.

- Igen?- sosem hittem volna, hogy valaha is szűkségem lesz rá. Mély és egyben lágy hangja simogatta a fülemet. De csak szipogtam, nem bírtam egy szót sem mondani.- Cara, minden rendben?- Vállt a hangja idegesebbé.

- Bajba vagyok!- ennyit bírtam kinyögni, szinte érezni lehetett, hogy megrezzent és mély lélegzetet vesz.

- Rendben, otthon  vagy?- próbált higgadtnak tűnni, de mindketten tudtok, hogy ez csak álca.

- Aham!- sírtam el magam.

- Maradj ott, 2 óra és ott leszek, addig pakolj össze!- adta parancsba és tette le a telefont.

Be siettem a Gardróbba és egy kisebb bőröndöt meg tömtem a ruháimmal. Nem sok mindent raktam el csak a szükségeset, majd elővettem egy cetlit és írtam 1 sort Beccának, de összegyűrtem és be dobtam a ruháim közé a bőröndbe. Nem akarom, hogy még miattam is szenvedjen. Pakolászás közben nem figyeltem az időt és már csengettek is. Le rohantam a lépcsőn és már az ajtónál állva próbáltam magamból kihozni a legjobbat. Mikor ki nyitottam ott állt és a szemébe a félelmet és az aggódást lehetett látni. Majd a nyakába borultam, és neki álltam sírni. Mikor végre abba tudtam hagyni akkor el vette a bőröndöt és már nyitotta a kocsi ajtót. Nem szólt egész úton semmit, ahogy én se. Majd az út felénél elaludhattam, s már csak arra ébredtem, hogy telefonál valakivel. Kinyitottam a szemeimet, rám nézett és el mosolyodott.

- Cara, mióta nem aludtál te rendesen?- kérdezte aggódva.

- Hát már egy ideje biztos nem!- ismertem be.- Köszönöm, hogy segítesz, azt se tudod, hogy mi a baj. De te képes voltál el jönni értem és el hozni!- köszöntem meg.

- Cara, egy nagy hülyeségem volt egész életembe! Az nem volt más mint, hogy megcsaltalak és el hagytalak!- simogatta meg a kezemet.

- Látod! Pedig igazán nem is mondhatnám, hogy bajban vagyok. Csak ismét hülye voltam! Még a suli nem kezdődött el de már lefeküdtem a szomszéddal és "járni" kezdtünk, majd egy idegen sráccal smároltam a fürdőmbe míg a "barátom" a szobámba várt rám!! Nálam hülyébb embert nem találsz!- sírtam el magam, már elegem volt, mindenért bőgök.

- Csak nyugodj meg, egy-két napot nálam leszel és össze szeded a gondolatidat és amikor úgy érzed, hogy döntöttél akkor vissza viszlek.- mondta, tudtam, hogy ő igazán barát. Bár megbántott és Becca sem kedveli, de még sem terhelhetem a húgomat mindennel. Elég baja van, nem kell neki még az én szerencsétlen szerelmi ügyeim!

Még legalább 3 órát kocsikáztunk mire el értünk New York-ba, ragyogó napsütés és meleg válltota fel a megszokott ködös felhős nyálkás időt. Szinte fel ragyogtam. A ház ahol megállt a legszebb volt. Majd ki szált és mielőtt kinyithattam volna már nyílt az ajtó.

- Üdvözlöm Miss Emerson. El se hiszi mennyire boldog vagyok, hogy ismét láthatom!- mosolygott velem szembe Mike, a komornyik.

- Üdvözlöm Mike, én is örülök. Azt hittem nem fog megismerni.- nevettem el magam.

- Miss Emerson, Ön semmit nem változott, vagyis igen, még szebb lett, mióta az a baleset történt ön és Messer úrfi között.- halkult el a végére.

- Már nem is zavar, Kevin azt csinál amit akar, szabad ember! De ne cipelje azt a bőröndöt inkább menjünk, igyunk egy finom teát amit csak ön tudd el készíteni, majd Kevin be viszi a bőröndöt!- mondtam nevetve és át karoltam Mike-ot és már el is tűntünk. Valami duzzogás szerű hangot hallottam, de nem érdekelt, még nem fizetett meg azért amit csinált velem. Mike el készítette a világ legfinomabb teáját és elém rakott egy csomó sütit.

- Minek köszönhetjük ismételt látogatását?- kérdezte óvatosan.

- Tudja Mike most én voltam a balfék és nem Kevin! Úgy jártam mint Ő!- zártam le a témát, hisz tudta jól, hogy akkor mi  történt, csak bólintott és kiment. Egyedül maradtam a konyhába és csak szürcsöltem teámat, majd forró karok öleltek át és kaptam egy puszit a fejem búbjára.

- Mindig is szeretni foglak!- mondta, majd megfogta a kezem és megmutatta merre van a szobám. A bőröndből már ki volt pakolva a gardróbba. Hálás pillantást intéztem Kevin felé, majd be csukta az ajtót és magamra hagyott.

Remek, itt vagyok New York-ban a volt barátomnál, ott hagytam a húgomat egy hatalmas házba az érzelmeivel és ma még az igazgató nőhöz is be kellet volna menjek. Lehet, hogy felhívom mivel azt nem közölte, hogy miért akar velem beszélni. Így legalább el magyarázhatom, miért nem vagyok ott és meg kérem, hogy ne mondjon semmit, Beccának. Még hezitáltam egy kicsit és  majd 10 perccel később mivel kb. annyi ideig tart míg elértem a telefonomig, már tárcsáztam is. Ismételt várakozás.

- Tessék, itt Mason igazgató nő beszél!- vette fel a telefont.

- Jó napot Miss Mason, el nézést de ma lehetetlen, hogy beszélni tudjak önnel személyesen. Ha megfelel önnek, akkor most megbeszélhetnék.- udvariaskodtam, remélve, hogy szerencsével járok. De szerencsém lett, legalább ebben!

- Rendben, nekem meg felel. De miért nem jött ma iskolába?- puhatolózott tovább.

- Kérem ne mondja meg a húgomnak de New York-ban vagyok!- ismertem be.

- Megértem, nem rám tartozik a családi ügyek le bonyolítása, így bele egyezek.- mondta szigorúan.

- Köszönöm! Akkor miről is akart beszélni?- kérdeztem már érdekelt, mert az átlagommal nincs problémám. A húgiéval sem . Mindketten kitűnő tanulók vagyunk, hisz jogi egyetemre készültünk.

- Cara  Maria, arra szeretném kérni, hogy rázza fel az iskolát. Teljesen kiveszik az iskolából a művészi szak. sehol nem látni táncoló vagy éneklő diákokat. Látszik rajtuk, hogy muszájból járnak. Nem akarom, hogy utálják az iskolát. Csak magában van minden reményem, segítsen. Ön az egyetlen aki komolyan veszi a zenét és az éneket.- szinte könyörgött a telefonba. Ismét hezitálni kezdetem.

- Nem tudom mit tehetnék, ahhoz egy bemutatóra lenne szükség, de olyanra amire nem számítanak. Mikor ebéd van mindenkit be kéne terelni az ebédlőbe. De ott előbb egy emelvényt kéne építeni amin mindenki jól látszik, és egy hatalmas énekes táncos be mutatót csinálni!- fejtettem ki az ötletemet.

- Rendben, Cara, akkor kap egy hetet, hogy megoldja!- mondta majd le csapta a telefont.

Én csak álltam a szobába és nem gondolkoztam. Majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Kevin kint edz. Ki álltam az erkélyre és onnan bámultam. Csak egy fekete rövidnadrág volt rajta. Izmain meg csillant az apró izzadság cseppek, hőség is volt és keményen edzet. Le siettem hozzá és vittem neki egy üveg vizet.

- Köszönöm!- mosolygott és vette el az üveget.

- Szívesen, sokkal tartozom, hogy be fogadtál!- hajtottam le a fejem.

- Meg mondtam, hogy érte bármit meg tennék!- mondta, majd eszembe jutott a múltunk és át öleltem.

- Húha Cara mi a baj?- kérdezte.

- Az igazgató nővel beszéltem, és kaptam 1 hetet, hogy össze hozzak egy zenés táncos meglepetés előadást a sulitársaimnak. Nem tudom mit tegyek!- keseredtem el a végére.

- Ha csak ennyi a probléma, akkor vedd úgy, hogy semmi gond!- mondta majd fel kapott és be vitt a kanapéra és le ültetett.

- Ezt most hogy érted, hogy ha csak ennyi?- kérdeztem vissza.

- Cara, az önbizalmadat hol hagytad?- nevetett fel.

- Örülök, hogy ennyire viccesnek találod, de 7 napom van arra, hogy találjak egy csapatot és  alkossak egy koreográfiát és megtanuljak minimum 2 számot!- estem kétségbe a végére mert most tudatosult bennem minden amit az igazgató nő mondott.

- A csapat kipipálva! Könnyű dolgod lesz!- mondta majd el tűnt a nappaliból.

- Oh, remek! Tök jó, hogy nem osztasz meg velem semmit!- ordítottam fel felé. Csak halk kuncogás hallatszódott a lépcső felől. Én közben neki álltam zenéket keresgélni. Majd megtaláltam azt amiről Jasper jutott eszembe és biztos voltam benne. hogy az az a szám ami tuti benne lesz. Ami nem más mint: Selena Gomez & The Scene-A Year Without Rain című zenéje.  A többin meg még gondolkodnom kell, közben rá kerestem a szövegére és kinyomtattam, be kapcsoltam a HI-FI-t és halkan el kezdtem énekelni. Majd halk tapsolás zavart meg. Ott állt az ajtóba a régi barátnőm Kat. Most már tudom, mire gondolt Kevin.

- Most szóltak, hogy valaki akit szeretek és el tűnt egy reggel, feltűnt pont itt és nagy szűksége lenne ránk!- Vigyorgott és a nyakamba ugrott.

- Kat, annyira sajnálom! De már nem bírtam tovább ott. El kellet menjek, és Becca jött velem...- végig el meséltem a történetünket és Kev is végig hallgatta.

- Vagyis kell egy táncos csapat!- vonta le a következtetést az egész életemről.

- Igen!- mondtam csüggedten.

- Volt már ennél rosszabb! Volt mikor volt 3 napunk ugyan erre! Fel a fejjel hamar megtanulod te is!- mondta, majdnem le estem az ágyról mikor meghallottam, hogy ÉN IS!

- Nem, én csak énekelek!- tiltakoztam.

- Cara! Olyan nincs, hogy csak ének! Táncolsz te is és kész! Nincs vita!- pirított rám Kat.

- De én nem tudok táncolni!- ismertem be.

- Drágám, ha a zenét érzed akkor csak a ritmust engedd szabadon a testedben!- ült le mellém Kev.

Összeesküdtek ellenem, mindig ezt csinálják. Majd Kat mutatott egy koreográfiát és valami össze mixelt számot, tetszett a tánc, bár el keseredtem, hogy ezt én hogyan fogom megcsinálni. Majd bele egyezően bólintottam és már házon kívül volt,azt mondta majd ő össze szedi a régi csapatot.

Kevin épp egy lassú számot rakott be és megfogta a kezem felhúzott és magához szorított, majd el kezdtünk lassúzni. Annyira szép szemei vannak, és még eléggé élénkek az emlékek vele kapcsolatba. Majd közelebb hajolt és én el fordítottam fejem és el kezdtem énekelni a számot.

- Mindig is profi voltál abban, hogy is kerüld ki azt, hogy megcsókoljalak ha nem akartad! De feladom, az a srác mindennél többet jelent számodra, a szomszédot meg felejtsd el! Segítek mindenben! Ha kell a "barátod" leszek ismét. Profi színész vagyok, ha kell féltékenyé tehetjük!- vigyorgott.

- Nem, ezt nem tenném vele sose.- hajtottam le a fejem.

- Meg akarod tudni, hogy te kellesz neki, vagy csak a tested?- kérdezte közben ujjait végig húzta az oldalamon és kirázott a hideg.

- Persze. hogy megakarom. De ezt hagyd abba!- szóltam rá.

- Rendben, én most le fekszem sokáig vezettem és már későre is jár!- mondta majd megpuszilt és el tűnt az emeleten.

Aranyos, kedves és próbál nem nyomulni ami nagyon nehezére esik!- ezek a szavak keringetek a fejembe. Az órára pillantva el szörnyedtem, hisz már este 11. Fel siettem a szobámba és lezuhanyoztam, lefeküdtem a hatalmas ágyamba, de legalább 1 órát forgolódtam nem tudtam aludni. Hol Jasper, hol Patrick jutott eszembe. egy kis idő elteltével felkeltem és elindultam Kevin szobája felé, majd be kopogtam majd csak egy halk "Tessék" volt hallható.  Benyitottam és ott volt egy hatalmas szoba közepén egy még a szobánál és hatalmasabb ágy közepén. Rám nézet és nem értette mit akarok. Oda mentem hozzá át öleltem és megpusziltam. Már értette mit akarok, magára húzott és átölelt majd összegömbölyödtem  a karjaiban és úgy aludtam el. Másnap reggel Mike jött ébreszteni minket és egyből félre értette a helyzetet. Majd sietve távozott.

- Kev, ébredj. Mike itt volt.- ébresztgettem.

- Akkor mi van? Komornyik az a dolga, hogy felébresszen minket!- zsörtölődött a párnámat a fejére rakva.

- Ébredj! Ok nélkül nem jönne be!- húztam le róla a takarót és a függönyöket is szét húztam.

- Na azért még megfizetsz!- kiállotta majd oda rohant hozzám fel kapott és szó szerint be vágott az ágyba. Majd rám ült és el kezdett csikizni. Majd ismét nyílt az ajtó és már csukódott is.

- Látod! Megyek öltözni!- mondtam és már az ajtón kívül jártam. Vele olyan volt az életem mint amiről álmodnak a lányok. Semmit nem erőltetett és csak szerelmet adott, addig a bizonyos  estéig. Mikor összevesztünk, mert anyuék nem engedték, hogy nála éjszakázzak. Mire végre megengedték, és meglepinek indult akkorra kerített egy másik lányt és megcsalt. Aznap éjjel sok minden megfordult a fejembe. De az nem nem csak velem történt szerencsétlenség. Pontosan aznap volt Becca estélye is. Szánalmas  volt az a nap.

Jut eszembe Becca, szegény azt se tudja hova tűntem, majd el kezdett csipogni a telefonom és Becca volt az, de csak kinyomtam. Nem tudom, hogy is magyarázzam meg neki, terhelni meg nem akarom. Így kikapcsoltam a telefonomat, majd felkaptam egy sima fehér pólót és egy farmer rövidnadrágot és gyors kiegészítőket majd egy fekete magassarkú cipőt. Le mentem és ott volt az autónál és a szemei majd kiestek.

- Lélegzet el állító vagy!- mosolygott.

- Köszönöm!!- majd be ültem a kocsiba és a bemutató terem felé vettük az irányt. A próbák szerencsésen teltek közelebb kerültünk egymáshoz, mindenkivel. Még Kevinnel is. Azt mondta oda költözik hozzánk míg nem rendezem a kapcsolatomat, mert rettentően aggódik. Aminek örültem de tudtam, hogy Becca nem fog neki annyira örülni. Az utolsó találkozásukkor egy hatalmas pofonnal búcsúzott el tőle. Kevin végig úri emberként viselkedett, egyszer sem próbálkozott, ismét kezdtem azokat az érzelmeket érezni iránta mint régen. Majd közeledett a végső nap.

A próbák könnyeben mentek mint hittem, az énekel viszont nehezebb dolgom volt, pedig pont ellentétesen gondoltam. Hamar el telt az a hét, és már készülődtünk az induláshoz. Kat velünk jött egy kocsiba, a többiek viszont külön jöttek. Mikor oda értünk már rég tanítás volt, így szerencsémre senki nem volt a folyosón. Hamar el jutottunk az irodájába, amikor be léptünk megörült. Nyakamba ugrott és üdvözölte a többiket. Biztosított nekünk egy termet amit belülről bezártunk a függönyöket is el húzták. már csak egy rá hangolás volt vissza és már mikor megszólalt a hangos be mondó: "Kedves diákok ma Tűz védelem lesz, így kérek minden kedves diákot, hogy menyen az ebédlőbe. Köszönöm!" Majd el halkult és a gyomrom összeugrott, és rémültem néztem rá. Majd át ölelt és megpuszilt. Át ölelt és elindultunk az ebédlő felé, csak én voltam ideges, a többiek mosolyogtak. Majd mikor fel álltunk az emelvényre meg láttam Őt és el sötétült minden.

Kevin

5. díj :D

Sziasztok drágáim! Megkaptuk az 5. díjunkat is! Köszönjük szépen Brigi Bogyó-nak . (L)

Akinek küldöm:

Barbara: Ördögi Szerelem

Friss feji lejjebb :D

Puszi

Illúzió- 13. fejezet

Igen, jól látjátok, megint én hozom a frisst xD Kicsit rövid lett, szóval bocsi! Most csak emiatt jöttem ide a gépemhez, mert amúgy éppen feltöltődök a családommal :D Jó olvasást!

Becca

Amikor haza értem, rögtön felmentem Cara szobájába. Sehol senki.
- Cara!- ordítottam teli torokból. Semmi válasz. Ne félj, csak gyere haza, Cara Maria!
Leültem megcsinálni a leckét, amivel két órát szöszmötöltem. Direkt nyújtottam el ennyire.
Utána úgy gondoltam, csinálok egy melegszendvicset. Valamit ennem kell, de amúgy sincs étvágyam.
Majd amikor már azt is megettem, maradt a bűntudat. Nem vettem észre, hogy nincs itthon a saját nővérem! Mit mondok, ha haza jön Ben?
"Helló Ben, miújság? Csak mellékesen, a lányod eltűnt!"- igen, ennek biztosan örülne ha haza jönne.
Megpróbáltam felhívni, de nem vette fel, foglaltat jelzett. Akkor én sem beszélek vele! Soha többé.
Leültem a kanapéra és zokogni kezdtem. Nem akar velem beszélni! Miért éppen velem nem akar? Mit tettem én ellene?!
De a bűntudat legyőzte a dühömet, s csendesen rázkódtam a kanapén. Csengettek, de nem nyitottam ki.
Viszont vendégem kitartónak bizonyult, mert utána kétszer is megtette előbbi cselekedetét.
Kelletlenül feltápászkodtam a kényelmes ülőhelyemről és az ajtóig botorkáltam.
Az ajtóban pedig Emmett állt.Mosolygott, de amikor meglátta kisírt szemeimet, azonnal ráfagyott a mosoly arcára.
- Szia...
- Menj el!- mondtam, majd bevágtam az ajtót- bevágtam volna, ha Emmett oda nem teszi a lábát.
- Igazából el akartalak hívni.. vacsorázni- toporgott idegesen-, de a jelenlegi állapotodban aligha ez a legjobb időtöltés. Inkább maradok veled. Szóval mi történt?
- Nem vettem észre, hogy eltűnt a nővérem! A saját nővérem! Fel fogod ezt? Ketten élünk itt, és nem veszem észre, ha eltűnik az egyetlen támaszom- a végét már bőgtem, mire Ő a mellkasára vont és nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat.
Könnyedén felkapott, mintha nem hatvan kiló lennék, hanem csak kettő és egészen a kanapéig vitt. Ott leült, engem pedig az ölébe ültetett.
Hülye vagy Rebecca Ann! Itt van álmaid pasija, te meg a vállán sírsz!- korholtam magam gondolatban, miközben letöröltem a könnyeimet és igyekeztem elkerülni egy kis ideig még a tekintetét.
- Szeretlek- suttogta. Hát, remélem igazat beszél.
- Khm.. énn... iss- nyújtottam el a szavakat. Közelebb hajolt és lágyan megérintette ajkaival az enyéimet. Életemben először csókolóztam úgy igazán, szerelemből. Az első csókom az osztály legjobb pasijával volt, de nem azért, mert oda voltam érte, hanem mert elvesztettem egy fogadást. És az volt a feladatom, hogy meg kell csókoljam az iskola aulájában mindenki szeme láttára.
De az nem volt jó, ezzel ellentétben. Ez egyszerre volt selymesen puha és lágy, de vad és szenvedélyes is.
- Becca, tényleg, igazán szeretsz?- kérdezte a hangjában boldogsággal, de volt benne valami szomorú is.
- Igen. És te?- kérdeztem reménykedve, bár a hangomon nem mutatkozott meg semmi.
- Nálam jobban senki!- kiáltott fel, majd magához ölelt, erősen. Én a karjai közé bújtam.
Egész este beszélgettünk, majd itt aludt nálam, de semmi olyasmit nem csináltunk. Nem hittem volna, hogy Emmett Cullen képes arra, hogy a szerelme mellett legyen, miközben csak alszik mellette, semmi mást nem csinál.

Reggel már senki nem volt mellettem, amikor felkeltem, csak egy üzenet volt az éjjeli szekrényre rakva.
" Elmentem haza, a suliban találkozunk! Csók, Emmett"- írta a papírra, én pedig kényelmesen és boldogan dőltem vissza kicsit az ágyamba, hogy aztán minden erőmet bele vetve kezdjem el a mai napot.
Kicsoszogtam a fürdőszobámba és hideg vizet fröcsköltem az arcomba, hogy felébredjek, majd fogat mostam.
Átmentem a gardróbomba, s valami ruha után kutattam. Végül egy fekete kötött ruhára esett a választásom, lila csizmával, harisnyával és kabáttal.
Miután felvettem a tűsarkú csizmámat is, vissza mentem a fürdőbe, hogy abból a széna boglyából, ami a hajam volt, valami emberi frizurát csináljak.
Végül egy laza lófarokba kötöttem tincseimet, s mentem a konyhába inni valamit.
Viszont pillantásom az órára tévedt, ami hét óra negyven percet mutatott.
A francba!- gondoltam magamban, majd besiettem a garázsba és bepattantam a vezető ülésre a kocsimban.
Szerencse, hogy szeretek gyorsan hajtani! Átkozott nagy szerencse!
Hét perc alatt bent voltam, de így is elkéstem, viszont senki nem vette észre.
Emmett a kocsijának dőlve várt, majd mikor meglátott, azonnal felém kezdett jönni.
Kinyitotta nekem az ajtót, s a kezemet megfogva óvatosan kisegített a kocsiból.
Nagyon jól nézett ki, minden ruhája fehér volt.
- Jó reggelt- lehelt csókot a számra.
- Neked is. Jól áll a fehér!- villantottam egy mosolyt, majd felvettem a táskám, de elvette tőlem.
- De te sokkal csinosabb vagy az összes lánynál, egybe véve- bókolt, miközben elkezdtünk sétálni a bejárat felé.

Az egész napom, valami féle boldog köd borította be, de valahol ott volt árnyékot vetve a fényre a bűntudat is...

Kedves névtelen!

Szóval most Én Stabby írok. Sajnos kettőnk közül én vagyok a hevesebb és a meg gondolatlanabb!

Tehát! Nem kötelező Olvasni a blogot, sőt ha kérhetném TE ne is olvasd! És szerintem olvasd vissza amit írtál! Mivel értelmetlen!! A SE után kéne valami, pl: se..semmi... vagy valami hasonló,Szóismétlésről meg ne is beszéljünk igaz??!! Előbb tanulj meg Komit írni és utána gyere pattogni!

jó szar azért mert se írni nem tudtok se nem tudtok értelmesen írni úgyhogy a szarnál is szarabb!

Hát többen vannak akik szerint Igen! Úgy, hogy kérlek soha többé ne nyisd meg ezt a blogot! A
véleményed nélkül is megleszünk köszönjük!

Kedves Olvasóink!

Akinek nem ez a véleménye kérem szépen írjon egy komit a fejihez, Már mint aki még nem írt! Köszönjük a véleményeket. Igaz, hogy mi kértünk negatív kritikákat, de KULTURÁLT mondatokba!, nem pedig úgy, hogy : JÓ SZAR! ebből nem tudunk le vonni semmit!

Sajnálom, ha valakit megbántottam ezzel, de a Húgomért ölni tudnék! mivel ez a blog egy testvér párról szól, gondolom nem nagy meglepetés, hogy egy testvér pár írja! Tehát, aki megsérti a húgomat, az ne akarja tudni mire vagyok képes!

 Szeretlek húgi, és szerintem tökéletes lett a feji! A többiek majd megértik a pasik sokaságát a későbbiekbe :))  <3

Illúzió- 12. fejezet

Sziasztok! Khm... jól tettétek, hogy szóltatok, kicsit leutánoztam Stabby-t :) Én nem vettem észre, nem direkt olt. Persze Ő is észre vette, de a világért se szólt volna(Stabby: igazán megtehetted volna)! Szóval sajnálom :D Következő vasárnap lesz, ahogy szoktuk :) Puszi

Becca


Reggel az iskolában igyekeztem úgy jönni, hogy ne találkozzak Embryvel. Tegnap meg akart csókolni, de én elfordítottam a fejem. Szerencsére a kínos pillanat elmaradt, mert jött Patrick.
Kiszálltam a kocsiból és amennyire a magas sarkú csizmám engedte, elkezdtem sietősen lépkedni az irodalom terem felé.
Mielőtt befordultam volna a folyosóra, kikukkantottam, de szerencsére tiszta volt a levegő.
Egy nagy sóhajtás kíséretében kiléptem és elkezdtem szinte szaladni a terem felé.

Az első óra gyorsan eltelt. Valahogyan meg kéne oldanom, hogy ne legyen olyan kínos a találkozás Embry-vel...
De mit tegyek?
E közben elindultam a matek órára. Ugyan olyan elővigyázatosan, mint eddig.
De valaki megszólalt a hátam mögött.
- Becca!- szólt egy ismerős hang. Oda fordultam és borzasztóan megkönnyebbültem. Emmett volt az.
- Emmett Cullen, a szívbajt hozod rám!- mordultam rá, mire még jobban vigyorgott.
- Eszem ágában sincs. De mégis ki elől bujkálsz? Mert a vak is látja, hogy azt csinálod!- mondta látva a tiltakozásomat.
- Embry Call elől bujkálok- sóhajtottam lemondóan.
- De hát miért bujkálsz a bol.. akarom mondani előle?- még mindig úgy vigyorgott, mintha az élete múlna rajta.
- Tegnap ott volt nálunk és meg akart csókolni, erre én elfordítottam az arcomat. És egy kicsit halogatni akarom ezt a beszélgetést- most aztán elsötétedett az arca.
- Értem- ez inkább hatott egy morgásnak, mint egy emberi mondatnak. Ekkor megszólalt a hátam mögött az a hang, amire ma a legkevésbé vágytam.
- Áh, Becca!- kiáltott fel Embry. Össze szorítottam a szemem, mintha ettől minden megoldódna. Szerencse, hogy nem olyan népszerű ez a folyosó...
- Embry- biccentettem felé.
- Hogy képzeled? Ha még egyszer hozzá nyúlsz Beccához az engedélye nélkül, esküszöm, hogy kinyírlak!- osztotta Emmett Embry-t, nekem pedig kibuggyant egy könnycsepp a szememből. Bárcsak akkor este is segített volna valaki... Bárki. Mennyit sikítottam volna, de az a mocsok befogta a számat.
Láttam, hogy Embry ide-oda kapkodja a pillantását kettőnk között, majd fogta magát és elment az ellenkező irányba. Mintha remegett volna.
- Köszönöm ezt a heves megnyilvánulást!- pillantottam rá hálásan. A szememben még mindig könnyek voltak.
- Valami rosszat mondtam?- kérdezte letörölve a könnyeimet.
- Nem, csak történt velem valami a múltban, ami nem éppen boldog emlék. Ennyi- mosolyogtam rá egy nagy adag hálával.
- Egyszer elmondod nekem? Hátha tudok segíteni...- láttam rajta, hogy kíváncsi arra az emlékre. Talán majd egyszer.
- Nem hiszem, hogy meg szeretném ezt osztani bárkivel is a nővéremen kívül. És ezt már senki nem tudja meg nem történtté tenni- ráztam meg a fejem. Egyre többet kezdek érezni Emmett iránt... Ettől pedig féltem.
- Rendben- mondta szomorúan. Közben megérkeztünk a matek terem elé.
- Hát akkor viszlát!- köszönt el.
- Szia!- mondtam, majd beléptem a terembe.
A következő órák gyorsan elteltek. Néha kaptam egy szúrós pillantást Embry-től, de ennyi. Szerencsé(jé)re.
Aztán ebéd előtt újra össze futottam Emmettel. Vagyis inkább Ő várt rám a terem előtt.
- Oh, szia Emmett!- köszöntöttem mosolyogva. Előző órán kaptam egy ötöst és még Ő is itt van. Mi kellhet még?
- Szervusz Becca! Megyünk ebédelni? Oda ülhetnél hozzánk...- bizonytalanodott el a végére.
- Persze- megállíthatatlanul vigyorogtam.
- Tényleg?- lepődött meg.
- Miért ne?
- Csak kérdeztem...- mondta, miközben elindultunk.
- Nézd Becca... Nekem már akkor nagyon megtetszettél, amikor először találkoztunk. És nagyon érdekesnek talállak. De mára már tiszta szívemből szeretlek!- jelentette ki nagy nehezen. Valahogy nem illett a hatalmas Emmett Cullen-hez, hogy ilyeneket mondjon.
- Én is szeretlek...- mondtam bizonytalanul.
Lehajolt, hogy megcsókoljon. Már csak két centire volt a szánk egymástól, amikor agy hang szólalt meg.
- Sziasztok! Cara hol van?- kérdezte Patrick. Láttam Emmett-en, hogy igencsak ideges lesz, de nem foglalkoztam vele.
Tényleg, hol van Cara?
- Nem tudom, ma még nem találkoztam vele...- halkult el a hangom a végére.
- Értem. Akkor sziasztok!- fordított hátat, én pedig nem néztem Emmettre. A földet bámulva tovább lépkedtem.

Az ebéd gyorsan eltelt, főleg Bellával beszélgettem. Nagyon jól megértjük egymást.
Az utolsó két óra viszont annál lassabban. Hol Cara-n járt az eszem, hol Emmett-en. Féltem, hogy Cara esetleg valami kárt tett magában. Egyáltalán hova tűnt?
Ha pedig Emmettre gondoltam, akkor azon járt az eszem, hogy bele estem, mint vak ló a szakadékba. És ez egy kicsit furcsa érzés volt, még sosem voltam szerelmes...
- Becca, kezdek miattad aggódni! Ebéd óta meg sem szólaltál, csak a földet, vagy a padot bámultad! Hallasz engem egyáltalán?- tette fel a kérdést Emmett.
- Persze, csak azon tűnődön, hogy hova tűnt Cara. Ez most nagyon felidegesített- forgattam meg a szemem, miközben a kocsimhoz igyekeztem, Em pedig elkísért.
- Értem. Akkor hagylak is. Szia!- mondta.
- Emmett, kérlek várj!- fogtam meg a karját.
Felé hajoltam, Ő pedig vette a lapot, így lehajolt hozzám. Megint közel jártunk egymáshoz, s a szívem is egyre hevesebben vert.
Viszont- természetesen- megint félbe szakítottak.
- Sziasztok fiatalok! Cara merre van?- jött oda jó kedvűen Jasper. Viszont mikor észre vette, hogy mindketten úgy nézünk rá, mintha megölte volna az anyánkat, rögtön alább hagyott a lelkesedése.
- Nem tudom- vontam meg a vállam, mire Ő felvonta a szemöldökét, de bólintott. Elment.
- Elegem van, hogy nem jön össze nekünk, mert mindig jön valaki, aki Cara-t keresi- fortyogott Emmett és máskor aranybarna írisze korom fekete lett. Ezt meg hogy csinálta?!
- Hagyd békén Cara-t!- sziszegtem, majd bevágódtam a vezető ülésre és elhajtottam.

Illúzió-11. fejezet

Sziasztok!
El se hiszitek mennyire örültünk a komiknak! 8 db :) Így úgy döntöttem meg leplek titeket :) Meghoztam Cara szemszögét. Hát ha eddig ribancnak tartotátok akkor most se fogtok csalódni benne :) Remélem most sem fogunk csalódni a komik mennyisége miatt. Most is kérünk min.:4 komit!

Cara:

Az ágyamra feküdve csak sírtam és sírtam. Nem bírtam abba hagyni sose hittem volna, hogy Becca valaha is így fog velem beszélni. Szörnyen fájtak a szavai. Majd hideg ujjak törölték le a könnyeimet az arcomról. Fel néztem és csak jobban sírtam.

- Ne sírj! Az angyalok sosem sírnak!- mondta, olyan érzékien, hogy nem bírtam ki és oda bújtam hozzá, a felsője biztos el ázott, de nem zavarta. Hagyta hadd sírjam ki magam. Nem szólt semmit, csak simogatta a hátamat. Majd mikor végre megbírtam nyugodni, rá néztem.

- Te tehetsz mindenről!- vágtam oda neki, közben el szakadtam tőle ami nagyon nehezemre esett.

- Én?- nézett rám értetlenül.

- Igen, Te! Mindenki azt mondogatja, hogy te vagy a jobb, hozzám te vagy való! De nem tudom, akkor miért feküdtem le tegnap Patrickal?- csak úgy záporoztak a szavak belőlem és Jasper mint akit le forráztak csak nézet rám.

- Lefeküdtél vele?- kérdezte kicsit ingerültebben.

- Igen, de nem tudom mi ütött belém. Végig te tetszettél, de ő itt volt mikor majdnem kitörtem a bokámat, te meg nem. Ő a szomszédom és láthatom minden nap, téged nem! Ha érdekeltelek volna fel kerestél volna! De nem, te nem! Akkor bukkansz fel mikor már úgy érzem minden rendben van!- mondtam neki és ismét sírtam.

- Igen? Szerinted a vörös rózsa csokrot ki küldte?- kérdezte idegesen.

- Te, te küldted?- kérdeztem értetlenül, közben megtöröltem a szememet.

- Igen, én! Nem tudtam mit tegyek mikor haza jött apa és közölte legszívesebben be rohantam volna a kórházba!- mondta majd közelebb lépet, az illata olyan csábító volt. Olyan közel állt, hogy még egy papír lapot se tudtak volna közénk csúsztatni. Le hajtott fejjel álltam előtte, tudtam jól, hogy ha rá nézek
elcsábulok. Majd egyszer csak felkapott és ki vitt az erkélyre. és le tett az egyik kis párna szerűségre.

- Nem akartalak megijeszteni, de kedvellek és többet érzek irántad mint Patrick valaha is fog. De nem tehetem a te döntésed bárhogy döntesz!- mondat miközben le ült mellém.

- Jasper, nem tudok dönteni! Nagyon-nagyon nehéz!- néztem rá könyörgően, hogy ne tegye ezt velem.

- Miért? Magyarázd meg, miért? Tudom mit érzel, azok az érzelmek el törpülnek az mellett amiket iránta érzel. pedig csak beszéltünk és ennyi. De vele le feküdtél!Még is többet érzel irántam mit iránta!- mondta olyan felháborodva, hogy nem bírtam válaszolni. Majd megfogtam az arcát és bele néztem a szemeibe.

- Tudom, de nem értem és még kell idő, hogy tisztázzam magamban!- mondtam neki, mire ő csak oda hajolt és megpróbált megcsókolni, de én el fordítottam a fejem.  Ő csak fel állt és megfordult.

- Sajnálom, nem akartam erőltetni.- mondta. Oda hajoltam hozzá, hogy most én teszem meg ugyan ezt a gesztust, de ekkor kopogás zavart meg. Ijedten rá néztem Jasper-re, aki csak mutatta, hogy mennyek be.


Be mentem és ajtót nyitottam, reméltem, hogy Becca az, hogy be fejezte az éneklést és valamit akar mondani, de nem, Patrick állt az ajtóba. Széles mosoly terült az arcára én viszont pánikba estem, hisz csapdába kerültem, az ajtóban Patrick az erkélyen meg Jasper. Mi fog még ebből kisülni? Majd be engedve magát le ült az ágyamra, és mutatta, hogy én is üljek le. Le ültem mellé és nem szólt semmit, csak hátra döntött és rám feküdt és próbált megcsókolni. Majd eszembe jutott Jasper a teraszon, nem volt sok kedvem most Patrickhoz főleg nem a csókjaihoz, ahhoz meg még úgyse! Majd ki húztam magam alóla és felugrottam az ágyból.

- Ki kell menjek a fürdőbe!- mondtam, majd reménykedtem, hogy Jasper is hallja. Elindultam ki a fürdőbe. Mikor be léptem ő csapta be az ajtót.

- Most legszíveseben ki mennék és agyon verném!- sütött róla a düh.

- Ne, ezt ne tedd. Elég, hogy engem kínzol!- néztem rá, mire ő le hajtotta fejét.

- Mivel kínozlak?- nézet rám kiskutya szemekkel. Olyan aranyos volt nem bírtam ellen állni.

- Jasper, nem érted, én téged szeretlek! Bár mit megtennék, hogy veled lehessek. De félek!- vallottam be az érzelmeimet.

- De ő csak a testi kapcsolatot akarja tőled! Ettől fel fordul a gyomrom!- mondta közben el kezdte szorongatni az egyik törölköző tartót. Egy kis idő múlván megadva magát a kezébe maradt. Kicsit megrezzentem.

- Milyen erős vagy!- mondtam neki kicsit rémülten

- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni!- mondta óvatosan közbe le rakta a fürdő kád szélére.

- Nem ijesztettél meg. Csak nem néztem volna ezt ki belőled!- vallottam be és elkezdtem a cipőmet vizsgálni.

- Pedig sokkal erősebb vagyok!- mosolyodott el.

- Nem csak helyes de erős is!- vigyorodtam el, fel se tűnt, hogy a fürdőben beszélgetünk. De az sem zavart, hogy Patrick a szobámba vár. De ekkor kopogás zavart meg.

- Cara, minden rendben?- kérdezte aggódva.

- Persze, csak nem érzem jól magam! Nem sokára kimegyek!- mondtam neki remélve, hogy ajtón kivül marad.

- Rendben, addig iszok!- mondta és hallottam ahogy az ajtó csukódik.

- Nagyon szerelemes! Az se zavarja, hogy a barátnője beteg!- mondta, majd oda jött és megsimította a hajamat.- Engem egy ajtó nem tudna el választani tőled, ha beteg lennél, akár még az ajtót is betörném!- mondta, majd magamba szippantva illatát megszédültem. Ő utánam kapott és segített le ülni a fürdőkádra.- Minden rendben?- nézett aggódva.

- Persze, de muszáj ezt csinálnod?- néztem kérdőn, közbe felálltam és azt a kis távolságot is eltüntetem közülünk, ami eddig meg volt.

- Mit?- kérdezte meglepődötten, nem értette mire mondom.

- Ezt, ezt ne csináld!- léptem közelebb hozzá és még közelebb már semmi szó szerint semmi rés nem volt köztünk, éreztem hideg testének minden egyes kis izmát ahogy ő is az enyémet. A szívem majd' kiugrott a helyéről.

- Én ne csináljam?- kérdezte majd ő is követte a példámat és közeledett hozzám.

- Mért, most ki csinálja?- kérdeztem, majd megfogta a lábaimat és fel tett a mosógépre. Szinte izzott a levegő.

- Az őrületbe fogsz kergetni, annyira vonzol!- mondta, majd  közelebb lépett.

- Te beszélsz, nekem a barátom a konyhában van és várja, hogy kimenjek hozzá!- kapkodtam a levegőt hisz Jasper lopta a távolságot az arcunk közül.

-  Hagyd ott, én mindent megadhatok neked!- mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt és szinte vágytam erre a csókra. Égetett és a nyelve minden egy kis apró részletével végig kényeztetett és csak csókolt és csókolt. Nem akartam abba hagyni, annyira vágytam rá. Nem akartam abba hagyni! De ekkor eszembe jutott Patrick.

- Nem szabad! Patrick!- mondtam, majd el szakadtam tőle, próbáltam le szállni a gépről de megremegtek a térdeim, és majdnem elestem.

- Persze, de nála mikor volt ilyen? Mikor élezted a csókját ennyire, hogy ne bírj lábadra állni?- kérdezte.

- Neked ehhez semmi közöd! Azonnal menj el!- ordítottam vele, reménykedtem, hogy azért a többiek nem hallják, de szerencsére nem hallották. Majd kimentem és pont akkor jött be Patrick.

- Jobban vagy?- kérdezte közben megsimította az arcomat.

- Persze, kérdezhetek valamit?- néztem rá kérdőn hisz nagyon is érdekelt, hogy ő is ezen a véleményen van-e.

- Ha rosszul vagyok akkor utánam jönnél és betörnéd az ajtót?- kérdeztem mire ő csak el lépett tőlem és kérdőn nézett rám.

- Ezt most miért kérdezed?- kérdezte kicsit érdekes hang nemben.

- Csak kérdezem.- mondtam neki felemelt hangon.

- Ez hülyeség, sose tennék ilyet. Nem bírnék el egy ajtóval!- mondta majd meg akart csókolni de el húztam magam tőle.

- Mi a bajod? Mióta Jasperel taliztatok a suliba nagyon meg változtál!- jelentette ki.

- Jaspernek ehhez semmi köze nincs!- ordítottam- Most azonnal takarodj a szobámból!- kezdtem el sírni.

- Megyek is! Bármi a bajod remélem megnyugszol akkor a régi Carát kapom vissza!- mondat majd kiviharzott a szobámból.


El se hiszem, hogy képes voltam le feküdni vele! Hol járt az eszem? Jasper ezerszer normálisabb, ő szenvedélyből csókolt és nem csak azért mert a testem kell neki. Most mit nem adnék ha itt lenne velem! De nem, én hülye őt is el zavartam, mindig ez történik. Megszeretek valakit tuti jön más és rá jövök, hogy nem kellet volna, de már késő. Bezzeg Becca meg mondta. Ő tisztábban látja a dolgaimat, de nem hiszek neki mert le száll a rózsaszín köd és nem foglalkozok senkivel! Majd halkan nyílt az ajtó és a fehér cica ugrott mellém majd bele ült az ölembe és elkezdett dorombolni, kis idő múlva a gazdája is ott állt az ajtóban fülig érő szájjal, de mikor meg látta kisírt szemeimet, oda futott mellém át ölelt és nem kérdezett semmit.

díj :)

Sziasztok!
Köszönjük ezt a díjat Brigi Bogyótól. Köszi neked!

El lopom a szövegedet, remélem nem baj, csak közben énekelek és ilyenkor nehéz másra figyelnem, mint a zenére. Úgy hogy nem tudnék most megfogalmazni egy értelmes szöveget :$

Szabályok is tartoznak a díjhoz, amelyeket most felsorolok:
1, Egy bejegyzés, amiben benne van a díj logója, és a szabályok feltüntetése.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől ezt a díjat kaptad, és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges blogtársadnak, és ezt tudatni is velük.

 Rena Rich*
Lehetőség nélkül{Töröld belém a lábad újra és újra! Úgyse szólok semmit, csak belülről vérzek}
AliceCarror és Puszmó 
If you really knew me... Ha igazán ismernél...
Tündi
Hozzád tartozom


Ennyi lenne. Puszi!

Illuzió- 10. fejezet

Sziasztok drágáim! Köszönjük az 5 komit, a jövőben is számítunk ilyen kritikákra, mint amit Alice Axente írt nekünk, mostantól ügyelni fogunk a helyes írásra. Természetesen nem vettük sértésnek, hiszen akkor nem írtuk volna az előző bejegyzést. Kérnénk 4 darab komit! Most előbb is hoztam a fejezetet kb. 15 órával xd. Puszi

Becca

Amikor haza értem, egyedül voltam otthon. Leültem tanulni az étkezőbe- néha ott tanulok. Mivel első nap volt, nem igazán adtak házit, s ezt is kiráztam a kisujjamból, hiszen NY-ban olyan iskolába jártunk, ahol nagyon kellett tanulni. Végül is a jogi egyetemre akartunk menni, csakis anyáék kedvéért.
Nem igazán figyeltem arra, hogy mit is csinálok. Cara járt a fejemben. És persze Patrick meg Jasper. Hülye ez a lány, én mondom. Legalább választana a kettő közül. Látom én, hogy szeret Jasper közelében lenni. Az arca olykor egy nyitott könyv. Látszik, hogy Patrick-et is szereti- bizonyos szintig. Vagyis inkább a fogalmazás nem jó.
Igenis szereti Patrick-ot, ezt nem is lehet tagadni. Én sem teszem, pedig én vagyok az, aki igazán ellenzi ezt. Viszont az a szerelem tipikus suli szerelem. Járnak két hónapig és kész. Legalábbis Cara részéről.
Ellenben Jasper-nél érzek valamit, ami sokkal erősebb ennél. Én speciel sokkal jobban szimpatizálok Jasperrel, mint Patrick-kal. Talán mert Jazz miatt nem törte ki majdnem a bokáját a nővérem?
Hallottam egy ajtó csapódást.
Cara jött meg. Nem is köszöntem neki, Ő se nekem. Simán elment volna mellettem.
- Jól el vagy?- a hangomat gúnyosra vettem kissé.
- Tessék?- kérdezte hökkenten.
- Látom jól el vagy! Tegnap hemperegtél Patrick-kal, ma meg kínzod Jaspert. Nem tudom mi van veled! De nagyon megbánod, ha így folytatod. Valamelyiket dobnod kell. Ha elfogadsz egy tanácsot, akkor Patrick lesz az!- mondtam, majd felkaptam a táskámat és elmentem a teljesen lefagyott nővérem mellett. Kicsit durván bántam vele, tekintve, Ő kiállt mellettem amikor Az történt velem. De ez már igenis ráfért.
Fent a szobámban folytattam a tanulást, de semmi perc alatt végeztem azzal is. Úgy döntöttem, ideje lenne játszani Cherry-vel is. Szegény ma teljesen egyedül volt itthon.
Viszont Cherry nem így gondolta,  hanem Őfelsége aludni kívánt.
Bekapcsoltam a lap-topomat- ami természetesen hófehér volt- és bekapcsoltam. Felmentem Facebook-ra. 25 eseményem volt. Hát persze, búcsúzás nélkül hagytam ott a régi életemet. Sok barátom volt, tekintve, hogy Az előtt mennyire "menő" csaj voltam a suliban. Mondhatni a "leghíresebbek" közt voltam. Nem volt olyan ember ott, aki nem ismerte volna Cara Maria és Rebecca Ann Emerson nevét.
Legfőképp Aggie-hez, Emmához és Kitty-hez álltam közel. Mi négyen nagyon jóban voltunk, őket azért sajnáltam ott hagyni. Mind a hárman hagytak nekem üzenetet.
Aggie:
" Szia Becca!
Hol vagy Te és Cara? Tudod, tegnapra volt megbeszélve a mozi négyesben! A telefont nem veszed fel. Emma és Kitty is nagyon aggódik érted.
Kérlek írj vissza!
Puszi: Aggie"
Kitty:
" Becca!
Nem jöttél el a mozihoz, és amikor elmentem előttetek kocsival, nem láttam sem a te, sem Cara autóját.
Aggie már írt neked, de te nem válaszoltál!
Írj!
Puszi, Kitty"
Emma:
" Rebecca Ann Emerson!
Ma se te, sem a nővéred nem voltatok iskolába! Hova a francba tűntetek?!
Ha nem kapok rólad hírt holnapig, akkor isten bizony vagy hívom a rendőrséget, vagy átmegyek a szüleidhez!
Ne feledd: Kedd reggelig várom a válaszod!
Emma"


Úgy döntöttem, tartozom nekik annyival, hogy felhívjam őket. És persze a kapcsolatot is tartani fogjuk.
Tárcsáztam Emma számát. Az kéne még, a rendőrség a nyakunkba!
Közben megnéztem a többi eseményem. A legtöbb az az volt, hogy a feltöltött képeken bejelöltek. Emma felvette.
- Hallo?- kérdezte fáradt hangon.
- Szia Emma!
- Becca! Hol a jó büdös francban vagytok?!- támadott le.
- Seattle-ben. Összevesztem anyámékkal és elköltöztünk Cara apjához- mondtam nyugtatóan.
- És nehezedre esett volna egy hét alatt felemelni a gyönge kezeddel azt a nyamvadt telefont?- szinte már ordította.
- Nem, de elmeséljem, mi történt velem eddig?- kérdeztem izgatottan. Emma felsóhajtott, de igent mondott én pedig elkezdtem neki mesélni.
- ... És találkoztunk két fiúval. Az egyik neve Emmett Cullen a másik Jasper Hale. Emmett annyira helyes! És ma találkoztunk a suliban!- mondtam, s máris a rózsaszín felhők között jártam. Emma még mondott valamit, ami arra hasonlított, hogy elköszön, de már nem hallgattam.
Letettem a telefont és leültem az ágyra.
Valójában boldog voltam. Boldog voltam, de volt bennem egy nagy adag szomorúság is. De ezt most azonnal elfelejtettem és felkapva az ABBA CD-met lementem a nappaliba és bekapcsoltam a HI-FI-t. Felkaptam az egyik mikrofont és énekelni kezdtem.

Honey, honey, how you thrill me, ah-hah honey, honey
Honey, honey nearly kill me, ah-hah honey, honey
I'd heard about you before
I wanted to know some more
And now I know what they mean, you're a love machine
Oh, you make me dizzy

Honey honey et me feel it, ah-hah honey honey
Honey honey don't conceal it, ah-hah honey honey
The way that you kiss goodnight
(The way that you kiss me goodnight)
The way that you hold me tight
(The way that you're  holding me tight)
I feel like I wanna sing when you do your thing yeah

I don't wanna hurt you, baby, I don't wanna see you cry
So stay on the ground, girl, you better not get too high
But I'm gonna stick to you, boy, you'll never get rid of me
There's no other place in this world where I rather woluld be

Honey honey, touch me, baby, ah-hah honey honey
Honey honey hold me, baby, ah-hah honey honey
You look like a movie star
(You look like a movie star)
But I know just who you are
(I know just who you are)
And, honey, to say the least, you're a dog gone beast

So stay on the ground, girl, you better not get too high
There's no other place in this world where I rather would be

Honey honey, how you thrill me, ah-hah honey honey
Honey honey nearly kill me, ah-hah honey honey
I heard about you before
I wanted to know some more
And now I know what they mean, you're a love machin.*

A végén mosolyra húztam a szám. Most aztán végre kiénekeltem magam!
- Ügyes volt!- hallottam egy hangot a lépcső felől. Cara volt az.
- Köszi!- mosolyogtam melegen, majd kimentem a nappaliból. Bementem a konyhába, bár nem is értem, mit kerestem ott, hiszen nem vagyok éhes.
Csengettek.
- Nyitom!- kiáltottam, majd elkezdtem rohanni a bejárat felé. Amint kinyitottam, meglepetés fogadott. Patrick egyik barátja és Patrick állt az ajtóban.
- Sziasztok!- mondtam ál-mosollyal.
- Szia Becca- ölelt át Patrick- Cara itthon van?
- Persze!- engedtem be őket. A fiú az volt, aki el akart kísérni irodalomra.
Ha úgy nézzük, kifejezetten szép volt. Barna bőre és sötét barna szeme volt, a haja pedig rövid. Helyes és izmos volt, de Emmett mellett elbújhatott.
- Szia! Reggel nem volt alkalmam bemutatkozni. Embry Call vagyok. Te pedig Rebecca- mosolygott rám. Fehér fogai vakítóak voltak barna bőre mellett.
- Örvendek. Ha minden igaz, akkor Cara a szobájában van. Gondolom te tudod Patrick- néztem rá figyelmeztetőleg.
- Persze- küldött egy mosolyt, mintha jóban lennénk és elindult. Ledöbbentem. Most akkor Embry itt lesz a nyakamon?!
Amikor felért, a fiú felé fordultam. Ő éppen engem nézett megbabonázottan.
- Kérsz valamit inni?- kérdeztem kedvesen, de belül nem igen örültem neki.
- Nem köszönöm- mosolygott vissza. Igaz, piszok jó pasi. Patrick se rossz, ahogy Jasper közvetlenül Emmett mögött áll.
- Nos, gondolom nem akarod azt hallgatni ahogyan énekelek, így szerintem menjünk fel a szobámba, ha már én vagyok a vendéglátód!- lassan ideje lenne leszedni ezt az idegesítő mosolyt a képemről, mert lassan elreped az arcom.
- Rendben. Az előbb hallottuk ahogy énekelsz. Néhány hang kiszűrődött. Nagyon szép volt- mosolygott.
- Köszi- pirultam el. Elindultam fölfelé, a szobámba.
Beérve láttam, hogy Cherry az ágyon heverészik.
- Hú, de fehér itt minden!- pislogott Embry.
- Igen, szeretem a fehéret. Olyan tiszta!- mosolyogtam, miközben törökülésbe helyezkedtem és az ölembe vettem a cicámat.
- Hogy hívják?- kérdezte mosollyal az arcán, de az nem volt az igazi.
- Cherry. Nem szereted a cicákat?- kérdeztem mosolyogva.
- Hát... inkább kutya párti vagyok.
- Én is, de Őt úgy találtam. Éppen csak egy-két napja voltunk itt, mikor az útszélén megláttam Őt elütve. Azóta is csak gyógyul, szerencsére szépen.
- Értem. Nagyon jó szívű vagy, hogy csak így befogadtad- vigyorgott, mint aki betépett.
- Röhög a vakbelem- húztam fel az orrom. Kicsit meglepődött.
- Most mi a baj?- kérdezte.
- Szerinted vicces, hogy befogadtam egy ártatlan kiscicát?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Megbántott.
- Dehogy, félre érted. Csak olyan szép vagy!- bókolt. Sokan mondták már, de még soha nem jutott el ennyire a tudatomig.
- Öhm.. lehet, hogy Én vagyok ennyire béna és elveszítettem a beszélgetés fonalát, de hogyan jön a jó szívűségemhez a szépségem? De amúgy köszi.
- Csak... én sem tudom. Nincs mit, az igazat nem szabad magamban tartani.
- Milyen igazad van!- nevettem fel. Felálltam és bekapcsoltam a zene lejátszómat. Éppen egy lassú szám volt betéve. Embry azonnal felállt, átkarolta a derekamat, míg én a nyakát öleltem. Be haraptam az ajkamat.
Hirtelen rám tört az érzés, milyen íze lenne a szájának...

3 komi?!

Sziasztok emberek!
Hát, mostanában teljesen le vagyok döbbenve... 16 olvasó és 3 komi!!!! Mi van itt? Mi minden héten több fejezetet írunk, erre ti!? Nekünk már meg van a 22. fejezetig, mondjuk mostanában nem írunk annyit, mivel hogy Stabby egyetemre jár.
4 komi alatt nincsen friss, remélem ezzel tisztában vagytok.
Szeretnénk, ha a NEGATÍV VÉLEMÉNYEKET IS LEÍRNÁTOK!!!! Aki rendszeresen ír nekünk, azt természetesen nagyon szépen köszönjük.
Szóval ha valakinek nem tetszik a történetben valami, igenis szeretnénk tudni! A kommentárok nem csak a jó véleményekről szólhatnak, hanem véleményekről ÉS TANÁCSOKRÓL!
Szóval ha nem kapunk még legalább egy komit, akkor bizony nem lesz friss.
Most nem játszunk olyat, hogy van komi határ, de ha nincs meg az elegendő vélemény, akkor is kaptok friss fejezetet.
Lehet utálni meg duzzogni, de valamit valamiért.
De ha mindenképpen akartok valakit utálni, akkor Én(Cukorkaa) legyek az, mert ez a bejegyzés teljesen az én véleményem. De lehet, hogy Stabby is ezt gondolja, sőt, több mint valószínű.
Megmondom őszintén, egy picit ideges vagyok. Az életem sem teljesen úgy alakul, ahogyan azt kéne, a másik blogjaimon elveszítettem több rendszeres komizót is, nem tudom miért.

Cukorkaa