20. fejezet

Sziasztok. 
Hát mivel ma végre láttam, hogy megvan a komihatárra vonatkozó komi mennyiség, és jó kedvem is van. Úgy döntöttem, hogy leszek olyan kedves és aranyos, hogy felteszem a frisst. Ebben a részen, Cara választ a fiúk között és megtudja, hogy a húga autó balesetet szenvedett. Jó olvasást!
Puszi: 
Ashley


Cara


 Reggel arra ébredtem, hogy rettenetesen fáj a fejem. Be álltam a zuhany alá és le zuhanyoztam. Majd el mentem reggelizni, és vettem be egy fájdalom csillapított.Hirtelen megszólalt a csengő, a fejem zúgott és ez még rosszabb volt. Ezerszer hangosabbnak éreztem. Mire oda botorkáltam az ajtóhoz addigra nyílt is.  Patrick vigyorgó arcával találkoztam.
- Szia Cara, hogy döntöttél?- kérdezte jó kedvűen.
- Patrick jesszusom. Szombat reggel 9 óra van! Tegnap húzós napom volt, még a gondolkodás is fáj!- nyöszörögtem neki. Majd rá csaptam az ajtót, és vissza feküdtem az ágyba.


Szörnyen gyűlöltem magam, hogy a húgom megszökött TŐLEM. Hisz' Én vagyok a nővére aki el hozta onnan. Most meg innen szökik meg. El kezdtek potyogni a könnyeim.Remegni kezdtem majd belém hasított, valami baja lehet! Majd ismét kopogtak. Le sietem most már ruhába. Mivel közbe gyorsan fel vettem egy farmert és egy lila pántos felsőt. Majd kinyitottam az ajtót és a két srác egymás mellet állt és kérdőn néztek rám. Meg fogtam a feje és gondolkodás nélkül meg csókoltam Jazzt, madj Patrickot. A két csók két külön világ. Mély levegő vétel után kinyögtem a nevet.
- Jasper! Sajnálom Patrick, de nekem Ő kell!- mondtam Jazzt bámulva majd be húztam a házba és Pat-re rá csaptam az ajtót mai napon másodszorra.
- Szeretlek!- mondtam, majd megcsókoltam. Vissza csókolt újra és újra.
A lábaim remegtek kellet nekem ez. Sőt biztos voltam, hogy Ő az igazi. Kicsit gyerekesen viselkedtem de tudtam, jól, hogy akit választok nem csókol vissza. De Patrick egyből hevesen kezdet el csókolni. De Jazz úriemberként viselkedett. Majd mire el szakadtunk egymástól, szinte zihálva kapaszkodtam bele a nyakába.
- Sajnálom, hogy ennyit kellet rám várnod!- néztem a szemébe amibe azonnal el is vesztem.
- Nem kell, rád akár örökre is vártam volna!- mosolyodott el és megcsókolt.
- Köszönöm.- majd meg szólalt a telefon.


Ismeretlen szám volt majd fel vettem.
- Igen?
- Jó napot. Miss Emerson? Cara Maria Emerson?- kérdezte egy hang a telefon másik végéből. A gyomrom össze szorult.
- Igen. Mibe segíthetek?- kérdeztem félve és bele kapaszkodtam Jazzbe aki a másik kezemet fogva szorított magához.
- A Megyei kórházból hívom. A húgát  Rebacca Ann Emersont most hozták be, autó balesete volt. A műtőbe van, Dr. Carlisle Cullen műti. Szeretnénk ha befáradna!- mondta a szavakat de ott megakadtam, hogy húgom, műtő és autó baleset. Ha Jasper nem fog biztos összecsúsztam volna. Le csaptam a telefont és el dobtam a szoba másik végébe ami a falhoz érve hangos reccsenéssel ketté tört.
- Cara, mi a baj?- aggódot értem Jazz.
- Becca....Baleset...Műtő...- össze vissza beszéltem hozzá.
- Gyere be viszlek!- majd fel kapott és már a kocsijába ültünk és a központi kórházba vette az irányt közbe hívta Emmett-et. remegtem és sírtam.
- Komoly baja lehet....műtőbe van....- csak ezt hajtogattam neki. Ő csak simogatta a kezemet közbe hatalmas tempóval igyekeztünk. 20 perc után már a kórházba álltunk. Jazz el intézte a recepciós. Majd útba igazítást adott. El indultam a kórterem felé. Pont akkor tolták ki a műtőből. Tele volt sebekkel, a feje. kötésekkel.
- Istenem....Becca...- kiállottam el magam majd le csúszva a padlóra sírtam.
- Cara, minden rendben. Jól lesz!- lépett mellé Carlisle.
- Biztos?- kérdeztem könnyes szemeimen át. Ő csak bólintott majd be siettem és le ültem mellé.


- Remélem tisztába vagy azzal, hogy még sokkal jössz nekem!- beszéltem hozzá majd le ültem és simogattam a kezét. Jasper hozott egy kávét és le ült mellém.
- Jobban lesz!- mondta. Majd rá nézet az órájára.- Ne haragudj mennem kell. Amint tudok jövök!- mondta majd meg puszilta a fejem búbját, és el siettet. Végig mellette voltam. Fel rémletek a régi emlékek ami 1 éve történt. Majd az mikor kicsikként játszottunk és énekeltünk. A rengeteg emlék. De Ő most ott fekszik és eszméletlen. Majd el nyomott az álom. Pedig egyáltalán nem voltam álmos. Valami hangokat hallottam, le mertem volna fogadni, hogy Becca hangját hallom. Majd Jazz és Belláét.  De az álom le győzött. Mikor végre felébredtem a nővér haza zavart, mert nem éjszakázhatok a húgommal.
- Na, azt már NEM!- kezdtem el ordítani vele.
- Legyen szíves távozzon, vagy hívom a rendőröket!- mondta, majd idegességemben fel kaptam a kabátot és indultam is. Fogtam egy taxit és el mentem a kocsimért. Majd haza siettem. Le zuhanyoztam és elő vettem a képeket amin közösen szereplünk. Mosolyt csalt az arcomra és könnyeket a szemembe. Nem tudom mit tennék ha el veszíteném. Majd hirtelen ismét csengetek. Ez a ház lassan át járó lesz.


Kinyitottam az ajtót és Carlisle, Jazz és Emmett álltak az ajtóba. A szívem össze szorult és csak hevesen ráztam a fejem. Remegtem és patakokba folytak a könnyeim.
- NEM, NEM , NEEEEEEEMM!!!!!!!!!!!- ordítottam majd  el kezdtem összecsúszni.
- Cara, figyelj rám!- vette a fejemet a kezeibe Emmett.
- Nem, Nem- ismételten el kezdtem.
- Figyelj erről nem mi tehetünk!- kezdte el.
- De, EGYEDÜL TE!!! MIATTAD SZÖKÖTT MEG!- kiabáltam majd Jazz fel kapott a földről és le tett a kanapéra. Carlisle megvizsgált.
- Sajnálom, Cara. A húgod agy vérzést kapott és nem tudtam meg menteni.- nézet rém szomorúan.
- NEM HALHATOTT MEG!!!!!!- ismét hisztérikus állapotba kerültem.
- Sajnálom....- mondta Jazz majd megfogta a kezemet.
- Hagyj, menjetek!- ordítottam madj fel siettem a fürdőbe. - Nem veszíthetem el, ha Ő is halott én is az leszek!- mondtam majd az összes gyógyszert be kapkodtam és ittam egy kis vodkát- 1 üveggel- Majd egy kést véve a kezembe fel vágtam a csuklómat. Szédültem és rosszul voltam. Majd be tört az ajtóm. De ezt már félhomályba láttam. Hallotam, ahogy kiabálnak hozzám. Majd valaki be kötötte a kezem és két másodpercen belül a kocsiba voltunk. Nagyon hamar ilyen gyorsan még a szobámba se érek vissza, de már indítottak is. A fejem Jazz ölébe volt a csuklóm a földre logót. Majd kitisztották a gyomrom.


Fájdalmas reggelem volt. Jazz és Emmett álltak az ágy mellett.
- Te tiszta hülye vagy!- szólalt meg Em.
- Mi---mi- mi történt?- kérdeztem rekedten.
- Meg akartál halni!- suttogta Jazz.
Eszembe jutott minden. El fordultam és csak motyogtam, hogy menjenek ki. Éreztem Jazz leheletét az arcomon de el fordultam. Majd csak sírtam s össze törve feküdtem az ágyon. A húgom meghalt, engem megmentettek csak nem tudom, miért. A mostani élet célom nem lesz más mint: MEGHALNI!