23. fejezet

Sajnos, amikor írtam a fejezetet, nem írtam bele azt a részt, mikor Rebecca és Em beszélgetnek... de azért megtudjátok ;) Többen írtátok, hogy az előző fejezet nem fogott meg titeket annyira... hát, remélem ez majd jobb lesz ;) Kérünk hat komit! Puszi, Florence (A régi Cukorkaa volt :P)

Becca

Naphosszat sírtam, nem akartam enni. Hiányzik Cara, a kurva életbe! Aztán ott van még az is, hogy félek, Em nem mondta az igazat, mikor azt mondta, Őt nem zavarja az egész, és hogy Az történt velem. 
- Kicsim, Cara jól van!- nyugtatott Em.
- Nem érdekelsz! Mindennek Te vagy az oka! Ha nem csinálsz fel, most nyugodtan élhetném az életemet és nem úgy néznék ki, mit egy bálna!- ordítottam a képébe, majd megint a fal felé fordultam és meredten bámultam a fehér felületet.
- Tudom, hogy most ezt gondolod, de gondold csak el! Lesz egy gyermekünk, ahogyan Bellának és Edwardnak! És boldogan fogunk élni, mert Te is vámpír leszel- hallatszott a hangján, hogy mosolyog.
- Szóval erre kellek neked? A gyerek miatt?- kérdeztem megbántottan.
- Dehogy! Ha választanom kéne, téged választanálak. Az életemnél is jobban szeretlek- nem válaszoltam. Nem akartam válaszolni. Egyszerre jöttek a nyelvemre a szörnyen csöpögős és szerelmes szavak és a csípősek. És nem tudtam, melyik jönne ki először, de az is lehet, hogy úgy jöttek volna, hogy egy mondatban össze-vissza beszélek.
 Ekkor viszont csengettek.
Nem foglalkoztam vele, viszont egy perccel később Emmett arca elsötétült és az eddig mosolygó arca most vészjósló volt.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy lemenjünk a nappaliba- vetette oda komoran, majd felkapott a karjaiba és levitt.
Ott megpillantottam egy gyönyörű, szőke hajú lányt- akit mellesleg az álmaimban láttam-, és egy holló fekete hajút. Mindkettőnek álom szép arca volt, viszont vérvörös szeme.
A szőke pillantása ránk esett és döbbenten vette észre, hogy mi egy pár vagyunk.
- Emmett..?- kérdezte elhalóan.
- Rosalie- biccentett egyet, majd leült a kanapéra, engem pedig az ölébe ültetett. Irigykedve figyeltem Rosalie-t, hiszen Ő tökéletes, és egyben Emmett volt felesége.
Ő pedig ugyan csak irigykedve nézett végig rajtam és pillantása megállapodott a- most már- óriási hasamon.
Bella és a másik lány még mindig ölelték egymást.
- Szóval... most, hogy már az egész család jelen van, kivéve Jasper-t, elmesélnétek, hogy hol voltatok az elmúlt hatvan évben?- kérdezte Carlisle.
- Persze, de Jazz hol van?- kérdezte dallamos hangon a fekete hajú lány.
- Cara-nál, a barátnőjénél van. Őt vigasztalja most, Alice- mondta kimérten Esme- már most jobban az anyámnak tekintettem Őt, mint anyát valaha is.
- Barátnőjénél?- döbbent meg Alice, és vörös íriszeit a padlón nyugtatta- És miért vigasztalja?
- Mert Cara Becca nővére, és Ő most úgy tudja, hogy Becca agyvérzésben meghalt. Azért kellett ezt mondani, mert Becca terhes- lépett be Jazz is az ajtón. A kobold szerű lány most először nézett rám.
- Szóval? Miért tűntetek csak úgy el a harc után?- kérdezte most Edward.
- A Volturi elkapott minket. Kitörölték az emlékezetünket és újakat adtak helyettük. Alice képessége jól jött nekik, Én pedig csak harcosnak voltam jó. Aztán úgy egy hete, az az emlékezet el vevős vámpír, név szerint David rosszul használta a képességét. Az egyik nomádnak akarta vissza adni a régi emlékeit, de e helyett nekünk adta vissza és így már tudtuk, hogy hozzátok tartozunk és hogy van szerelmünk. Így mikor nem figyeltek ránk eléggé, kiszöktünk és egészen idáig futottunk- mesélte el Rosalie, végig Emmett szemét nézve, míg Ő engem tüntetett ki figyelmével. Szóval Rosalie még mindig szereti...
- És találtatok magatoknak valakit ott?- kérdezte most Bella reménnyel a hangjában.
- Hát... Rose nem, de én összejöttem Demetri-vel- ismerte be Alice lesütött szemmel- De csak húsz éve voltunk együtt.
- És szereted?- kérdezte megint Bella.
- Az az igazság, hogy nagyon hiányzik. Azt hiszem tényleg szeretem. Már össze is házasodtunk...- bizonytalanodott el a végére.
- Őt miért nem hoztátok magatokkal?- szólaltam meg most először.
- Mert nem tudtuk, mit szólna hozzá. Alice be akarta avatni, de Én nem hagytam, hiszen nem mertem kockáztatni.
- Oké. Akkor ha nem bánjátok, most megyek Cara-hoz. Még mindig nem merem meg kockáztatni, hogy megismételje a múltkori húzását- mondta Jazz.
- Miért, mit csinált? Nem akarsz bemutatni minket neki?- kérdezte Alice kicsi csalódással a hangjában.
- Megpróbált öngyilkos lenni, de mielőtt meghalt volna rátörtük az ajtót. És de, szívesen bemutatlak titeket neki- egyezett bele, majd mindhárman kisuhantak az ajtón, majd- gondolom- be a garázsba...