Illúzió- 17. fejezet

Na, most kiderül, hogy miért kellett Cara-nak Becca mellett lennie ;)Kicsit talán túl könnyen túl volt rajta, de nem lesz nagyobb szerepe a töriben szerintem...
A komikra nézve... hát, eléggé elkeseredett vagyok... úgy kell kikönyörögni 5 komit? És még nem volt meg a komihatár, de annyira nem érdekel már... szerintem aki olvassa ezt a blogot, egy hisztis picsának hisz, de ez nem így van... csak egyszerűen már elkeserít, hogy a blogon sem kapunk annyi komit, amennyi kellene... én kb. úgy jövök a bloggerra, mintha haza jönnék... és nem mindig olyan rohadt könnyű írni, de akkor is írok nektek, ha éppenséggel k*rvára  nincs időm vagy más dolgom lenne, és tényleg sokat dolgozunk ezen a blogon, bár ez néha nem látszik meg. Mindegy. Kérnénk szépen komikat, de ha nagyon nehezetekre esik begépelni és elküldeni(ami kb. 3 perc!) azt a pár nyomorult sort, a több órás munkáért cserébe, akkor nem tudom, érdemes-e folytatni egyáltalán. Puszi, Cukorkaa


Becca

Amikor vissza mentem a szobába, Em-et ott találtam ugyanúgy, ahogyan hagytam.
- Ma nálatok alszom!- jelentettem be.
- Tessék?
- Jól hallottad. Még alszom egyet rá, hogy elfogadjam-e. És azt nálatok teszem!- mondtam.

Éjjel álmodtam. Álmomban egy szőke hajú, angyal arcú, vörös szemű vámpír lány fogta Emmett kezét és boldogak voltak.
Aztán a lány, oda hajolt a nyakamhoz és megharapta...

Reggel furcsán ébredtem.  Izzadtam és még mindig az álmom hatása alatt voltam. Kitapintottam a nyakam és kerestem rajta harapás nyomot, de nem volt. Szerencsére.
A lányt már láttam egyszer egy álmomban. Akkor kedves volt.
Már tudtam a választ: Nem, nem fogadom el Őt. Ha kell, akkor apácaként élem le az életemet. De soha nem fogok megbízni többé egyetlen férfiban sem. Emmett-ben azt hittem, bízhatok, de nem! Kiderült, hogy vámpír. Nem volt elég az élettől, hogy egy évvel ezelőtt megerőszakoltak, áh, nem. Elém lök egy vámpírt.
Alig tettem magam túl azon az estén! Azóta sem a régi az életem és én sem. Mindig vagány csaj voltam, azt hittem, legyőzhetetlen vagyok. De akkor kiderült, hogy nem.
- Jó reggelt...- mondta tétován Em mellőlem.
- Neked is.
- Na, döntöttél már?
- Igen... Nézd Emmett, én még a múlton sem tettem túl magam. Bevallom neked, kissé riaszt ez az egész. És veled minden tökéletes volt, amíg nem tudtam. De ugyan akkor ott van az, hogy hálás vagyok neked az őszinteségedért. De ez nekem nem megy- mondtam, majd felálltam.
Csendesen felöltöztem, s oda mentem a kőszoborrá dermedt Emmethez. Eszembe jutott, hogy milyen jó volt az első és egyben utolsó olyan éjszakánk, amikor nem csak aludtunk.
- Szeretlek, kérlek, ezt sose felejtsd el!- mondtam, s szorosan megöleltem. Ő nem mondott semmit, még csak meg sem moccant. Nem hibáztattam.
És valóban szerettem. Ő volt ez első és egyetlen ember a szívemben, aki ugyan annyi helyet kapott, mint Cara. Sőt, talán még többet is. És egészen biztos vagyok abban, hogy ez mindig így is marad. A szívem mindig az övé lesz. Amikor már öreg leszek, de Ő még mindig 17 éves, akkor is szeretni fogom.
Már ha gyönge emberi memóriámmal fel tudom majd idézni Őt.
Gyermek koromban egyfolytában a királyfin járt az eszem, aki majd jön és el visz a kastélyba, ahol majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk. El is jött, de nem abban a formában. De soha nem fogom megbánni az együtt töltött időt.
- Viszlát Emmett!- sóhajtottam, majd elszaladtam, egyenesen a kocsimhoz.
A szememből kicsordult egy áruló könnycsepp.
Gyorsan kitöröltem a szememből. Nem lett volna jó, ha netalántán balesetem lenne.

Otthon nem volt senki. Cara sem.
Felmentem a szobámba és elővettem két bőröndöt.
Mindkettőt tele pakoltam ruhákkal, majd a tetejére betettem két képet: Az egyiken Cara és Én vagyunk, a másikon pedig Em és én.
" Kedves Cara!
Sajnálom, de egy időre el kell tűnnöm innen, el kell hagynom téged. Sajnos ezt nem beszélhettem meg veled, hiszen egyszer te tűntél el, egyszer meg én nem értem rá, de ezt amúgy sem tudhatnád meg. Viszont egyszer mindenképpen értesülni fogsz róla, ha jól döntesz. Én túl jól döntöttem :/ Jó légy! Vigyázz magadra, a kedvemért.
 Ui.: Légy szíves viseld gondját Cherry-nek!  Őt már nem vihetem magammal."

Bele csúsztattam egy borítékba, amire jó nagy betűkkel ráírtam, hogy CARA, majd a csomagjaimat cipelve letettem a nappali asztalra. Ellenőriztem, hogy a táskámban van-e a pénztárcám és a jogosítványom. A forgalmi meg úgy is kocsiban van mindig.
Úgy döntöttem, ideje lesz jobban megismerni Los Angeles-t.

Már két órája úton voltam, mikor megcsörrent a telefonom.
Cara volt az.
- Tessék!
- HOL VAGY?!- ordította a telefonba.
- Úton- mondtam hanyagul.
- Azon belül!
- Autóban.
- Becca!
- Igen?
- Mondd meg hova mész!
- Még én sem tudom- hazudtam, mintha könyvből olvasnám.
- Akkor nem akarsz talán haza jönni?
- Nem.
- És Emmettre nem gondolsz?- kérdezte szemre hányóan, mire könnyek szöktek a szemembe. Egyszerűen lecsaptam a telefonomat, majd bevágtam a kesztyűtartóba.
Letöröltem a könnyeimet, majd felhangosítottam a zenét max. hangerőre.
Minden erőmmel a vezetésre és a zenére koncentráltam. Teli torokból énekeltem, míg végül berekedtem és újból folyni kezdtek azok az átkozott könnyek, amiket már képtelen voltam vissza tartani, így hagytam őket. 

Estére elértem egy kisebb várost, ahol találtam egy hotelt.
Fáradtan bejelentkeztem és mire felértem a szobába, egyszerűen bedőltem az ágyba ruhástól.
A telefonom 12 nem fogadott hívást jelzett. Abból hat darab volt Cara, a többi pedig Bellától érkezett. Vajon mit akart? Jól lehordani?
Aztán mint a villám csapás jött a felismerés: az egész család vámpír. Bár ez nem volt teljesen meglepetés, de azért mégis fura volt. Persze ez mindenképpen furcsa, és ijesztő.
Felkapartam magam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Egészen szép szoba volt, de eléggé szép árat is fizettem érte. De nem baj, bele fér.
A fürdőben beálltam a zuhany alá és neki álltam zuhanyozni. A forró víz égette a bőrömet, de ez most különösen jól esett.
A zuhany után még fogat mostam és kifésültem a hajam, majd vissza mentem a szobába és újra bedőltem a puha paplanok és párnák közé. 
Nem tudtam szabadulni Em képétől, így végül álomba sírtam magam olyan éjjel egy óra körül.