Illúzió- 16. fejezet

 Sziasztok!

Meghoztam a frisst, kicsit előbb mint délután. Ebben a részben lesznek, meglepetések. Cara  két férfi közötti döntésén,gondolkodik, közben pedig a húga kis titkán is rágodhat. Puszi!!

Cara:

- Cara, mi történt?- jött oda hozzám Kevin. Nem tudtam mi történik körülöttem, mikor elájultam, gondolom Kev azt mondta, hogy ismét eggyüt vagyunk. Már megszoktam, hogy sose beszél meg velem semmit. De ez nem volt szép tőle.

- Mióta döntesz Te az Én ügyeimben?- kérdeztem fel dúltan. Tudta jól, hogy már tudom. Bár nem volt nehéz észre venni, hisz Becca csupán csak 30.000 $ értekben törte össze a 2 vázát. Amit persze én takaríthattam és nekem kell el mondani apának.

- Sajnálom, de Te akarod tudni melyiknek vagy fontos és melyiknek csak a tested kell!- mondta majd magához húzott és az órával végig simította az arcomat. Majd mikor végre el csábultam volna és meg csókoltam volna. Csapódott az ajtó és Becca állt könnyes szemivel a nyitott  ajtóban.

- Becca!- futottam oda hozzá aki épp össze csúszni készült. Meg fogtam a derekát és le ültettem az ágyra és rá néztem Kev-re, hogy jobb lenne ha távozna. Ő csak bólintott és ment.

- Cara, el akarok most azonnal menni!- mondta szipogva és levegőért kapkodva.

- Mi történt? Emmett mit művelt veled?- háborodtam fel, hisz az előbb még dúlt a szerelem most meg itt szipog.

- Semmi, csak el akarok menni!- ragaszkodott a kis titkához.

- Nem, soha nem megyek vissza New York-ba. Ne haragudj de nekem még van 1-2 dolgom amit el kell intézzek.- mondtam majd el mentem.

El kellett meneküljek, hisz Kat megmondta. Ő tudta jól, hogy ha van valami csak is Becca tud be folyásolni. Ha ő akar valamit akkor  meg is szerzi. De ezt most nem hagyom, el kell rendezzem magamban. Beszélnem kell Patrickal és Jazzel. A világ legnehezebb dolga lesz a két férfival beszélni. A szívem azt súgja, hogy Jasper. A fejem viszont Patrickot részesíti előnybe. Nem tudok dönteni, de már lassan el érek a város közepéig. Észre se vettem, hogy futni indultam. Mivel végig futottam a villától a városig az utat így be mentem az egyik kis boltba egy üveg vízért. Mivel a doki azt mondta, hogy pótolnom kell a víz hiányt, mert azért ájultam el meg persze a stressz miatt. Az igazgató nő el halasztotta a bemutatót.  A vizet kifizettem és elindultam vissza felé. A házba sötétség volt. Nem értettem semmit. Hisz a húgi még itt volt, mikor le mentem. Csak egy kis cetlit találtam, azzal a felirattal, hogy elment Em-ékhez. Szóval ma egyedül maradok ebben a hatalmas házba.

El mentem zuhanyozni, a forró víz simogatta a bőrömet, mikor ki szálltam hatalmas gőz telítette be a fürdőt és a testem csak gőzölgött. Hamar fel öltöztem és neki álltam egy divat magazint olvasgatni és rá jöttem, hogy nem ártana egy pár cuccot venni. Már rég voltam vásárolni, és az életem a zenéről és a vásárlásról szól. Majd le mentem egy pohár vízért, mert csak úgy tudok aludni ha az éjjeli szekrényemen van egy pohárral. Majd elindultam a lépcsőn és egy árnyat láttam el lépni a fényből. A kezemből ki esett a pohár és hangos  csörömpöléssel esett a padlóra. Nem mozdultam, csak vártam, hogy az ismeretlen látogatóm, ki lépjen és fel fedje magát. A szívem hevesen vert, a lábaim remegtek, csak figyeltem a sötét részt és vártam.  Meg szólalni nem bírtam csak remegtem, és a szívem egyre hevesebb dobogását hallgattam. Majd végre el határozta hogy ki jön.

- Ne, Cara én vagyok!- szólalt meg Jasper. A szívem még hevesebben vert, mint eddig.

- Jasper, mi a frászt keresel éjjel itt?- kérdeztem fel dühödve. Majd le hajoltam össze szedni a pohár darabjait. De mint mindig most is sikerült meg vágjam magam. Jazz arca meg rándult.

- Sajnálom, veled szerettem volna beszélni!- Majd fogott egy zsepit a nadrágja zsebéből elő húzva az ujjamra tekerte.

- Itt vagyok akkor bökd ki!- mondtam majd a konyhába mentem egy másik pohárért. Ami remélhetőleg egybe is marad.

- Arról, hogy ki volt a srác veled!- nézet kíváncsian.

- Kevin!- direkt nem mondtam többet.

- Ki neked ez a Kevin?- nem hagyta abba a kérdezősködést.

- A barátom, a Volt barátom!- emeltem ki neki a "volt" szót.

- Miért mondta, hogy a mostani?- kérdezte kicsit higgadtabban.

- Mert nem normális! Csak egy játékba akart bele vonni!- mondtam majd elindultam a szobám felé és Jasper követett.

- Értem, ennek a játéknak én is szereplője vagyok?- fogta meg a karomat, de nem erősen hanem lágyan.

- Nem, csak Patrick!- néztem a szemébe, de ez volt a legnagyobb butaság amit tehettem.

Majd csak mosolygott és közelebb hajolt, majd az ajka táncra hívta az enyémet. A szívem egyre hevesebben kezdet el kopácsolni. Majd szív rohami állapotba kerültem, majd ekkor fel kapott és az ágyra helyezett. Fölém helyezkedett. Eddig nem zavart az ilyen test helyzet, de nem akartam, hogy megtörténjen. Ezt nem.

- Jazz, ne!- bújtam ki alóla.

- Valami baj van?- ült fel az ágyon míg én a falnak támaszkodtam.

- Semmi, semmi. Csak be fejezem ezt az élet vitelt. Nem leszek ribanc! Szakítani akarok Patrickal, addig nem csalom meg. Veled meg csak akkor, ha úgy érzem, hogy neked én kellek és nem a testem!- mondtam, majd a falat kezdtem el vizsgálni. Majd erős rántást éreztem a derekamon.

- Cara Maria Emerson!  Téged szeretlek a leges-legjobban!- kapott fel Jasper és forgatott meg. Majd meg csókolt és távozott.

Nem tudtam mire véljem, hisz most utasítottam el. Az eddigi pasik akiket el utasítottam ribancnak tartottak. Ő meg közli, hogy szeret. Valami van Jazzbe ami megfogott. Pont mint Becca és Em. Vajon mit csinálhatnak? Na ez nem rám tartozik, jó kezekben van. Így le feküdtem aludni. Más nap viszont egy meglepetés várt az ágyamnál. Halk nyüszítést hallottam, az ágyam alól. Le szálltam és egy pöttöm kutyus kuporgott ott és Becca cicája terrorizálta épp. Majd megfogtam a cicát és át vittem a húgom szobájába, majd kivettem a kutyust az ágyam alól, és ekkor lépett be Patrick a szobába.