Illúzió- 8. fejezet

A piros szett Cara ruhái, a rózsaszín pedig Beccáé

Becca sulitáskája

Becca

Két nap telt el, amit végig izgultam. Végre, végre végre!
Reggel azonnal bepattantam a Mercimbe és már száguldottam is. Tíz perc alatt megérkeztem és kiszálltam. Ma egy egyszerű farmer és egy piros póló volt rajtam. És persze egy elmaradhatatlan magas sarkú boka csizma. Azonnal berontottam, kezemben a macska kosárral.
Azonnal a recepcióhoz rohantam.

Fél óra múlva már nálam volt Cherry- mert hogy így neveztem el. Mentünk haza felé. Szerencsémre aludt egész végig. Otthon volt Ben is, rögtön haza ért, mikor megtudta, hogy Cara-val mi történt. Komolyan, vajon kémekkel figyeltet bennünket?- gondolkoztam el egy pillanatra. Hiszen sem én, sem Cara nem szólt neki.
- Megjöttem!- kiáltottam el magam. Felmentem a szobámba. A kórházban megtudtam, hogy Cherry szoba tiszta macska, hiszen mindig tudta, hol végezze a dolgát.
Így nekem nem maradt sok tanítani valóm.
Amint letettem a kosarat, Cherry kiugrott belőle és körbe nézett. A fürdőben van az alom, így az ajtó mostantól mindig nyitva lesz. A cicát nem engedem messzire, hiszen ebbe a házba még én is eltévedek, mi lesz, ha a macskát kell megkeresni?
Körbe szaglászott. Alig lehetett észre venni a sok fehér holmi között. Végül az ágyat vette célba. Kecsesen elrugaszkodott és amikor már mancsai a pihe-puha takarón voltak, ugyan olyan szépen heveredett le. A macskákban mindig is leginkább a mozgásuk vonzott. A kutya mozgása is gyönyörű, de a cicák, ha megmozdulnak, az is olyan finoman, kecsesen sikerül nekik. Irigylem Őket ezért. Én sosem voltam az a tipikus kecses mozgású lány, bár aki külső szemlélő, annak könnyű megítélni és meg is teszik: Sokszor volt már, hogy az utcán megállítottak, hogy nem dolgoznék-e éppen annak a cégnek. Természetesen modellkedésről volt szó. De mindig nemet mondtam. Néha elgondolkodom, mi lett volna, ha...
Kopogást hallottam, majd bejött Cara.
- Ben elment!- mondta kicsit szomorúan. Észre vette a szőrcsomagot az ágyamon.
- Megérkezett Cherry?- kérdezte kicsit felvidulva- Kíváncsi leszek hogy fogod feltakarítani a...
- Ki kell ábrándítsalak! Cherry szoba tiszta!- nevettem rá.
- Oh... Még ez is? Na, legalább nem kell azt a szagot szagolnom!- vigyorgott vissza.
- Na, és mi van ezzel a Patrick gyerekkel?- nem mondom ki neki, de marhára rühellem a csávót.
- Semmi... randira hívott. Szombat este- mosolygott és láttam, hogy már fantáziálgat.
- És Jasper?- kérdeztem sóhajtva. Már letettem arról, hogy valaha is lássam őket, mint egy pár. 
- Mi  van vele? Biztosan él, mint hal a vízben és közben minden nap más lánnyal van- vonta meg a vállát.
- Eddig pedig róla ábrándoztál!- mondtam, miközben lehuppantam Cherry mellé.
- Hát, már Patrick van az első helyen. Te viszont látom, még mindig Emmettnél jársz- vigyorgott, mint egy idióta.
-  És ha igen? Egyébként sincs semmi közöd hozzá! Most mondtad, hogy Patrick áll az első helyen. Úgyhogy menj hozzá, ha valamit akarsz!- mondtam, miközben megsimogattam a cicát. Hallottam, amint csapódik az ajtó. Ez volt az első, olyan komolyabb össze zörrenésünk.
Kibuggyant egy könnycsepp a szememből. Mi lesz velem, ha Őt is elveszítem? Csak miatta érzem jól magam, senki más miatt. Csak Ő tud megnevettetni.
Cherry nyávogott egyet és hozzám bújt. Hófehér bundája lágy és puha volt.
- Na, mi van Cherry, éhes vagy?- nevettem fel. Karjaimba vettem- nem ellenkezett-, és elindultam a konyha felé. Ott is tartok Cherry számára ételt. Letettem a kezemből, s elővettem a neki fent tartott tálat. Üvegből volt, rajta kis egerekkel és halakkal.

Cherry amint evett, befeküdt a kosarába és estig ki sem mozdult belőle. Én felvettem egy rövid nadrágot és egy fehér pólót, össze kötöttem a hajam és lementem a konditerembe. Itt leginkább futószalagot szeretem, mert imádok futni. Persze először inkább csak kocogni szoktam, de utána rendesen futok.
Cara is tud már rendesen menni, segítség nélkül is. Lejött és felült a szoba biciklire. 
- Neked egyébként mi volt a bajod?- kérdezte csak úgy mellékesen.
- Nem is vetted észre, mit mondtál? Idézem: Patrick áll az első helyen!- mondtam, miközben kikapcsoltam a gépet.
- Jaj Becca, hát ez a baj? Tudod, hogy nekem Te leszel a legfontosabb amíg én is neked, de szerelmi szinten nem lehetsz te az első!- nevetett fel csilingelően.
- Oh.. Másképp értelmeztem. Azt hittem az a fiú, akit nem rég ismersz, fontosabb mint én!- öleltem meg.
- Te kis butus!- nevetett még mindig.
- Már csak három nap van a szünetből!- sóhajtottam bánatosan.
- Nem baj, új suli, új barátok! Na, én szerintem az estét a medencében töltöm egy üveg pezsgő társaságában. Nem jössz?- kérdezte. Nem tartottam jó ötletnek, de nem akarom, hogy megfulladjon.
- Rendben!- mondtam. Kicsit rám is rám fér azért egy kis alkohol.

Másnap reggel szörnyen fájt a fejem. Persze egész végig vigyáztam Cara-ra, de azért nem csak egy üveg pezsgőt ittunk meg.
Ránéztem az órámra, ami fél tizenegyet mutatott. Remek!
Bemásztam a fürdőbe és neki álltam zuhanyozni. Aztán felvettem egy sima farmert és egy sárga pólót, majd miután kifésültem a hajam, elmentem reggelizni. Nem volt kedvem le menni, így inkább a fent konyhánál maradtam.
Rántottát csináltam, mire Cara is megjelent. A haja úgy állt, mint egy széna kazal, s eléggé kómás is volt.
- Én is kérek!- ült le az asztalhoz.
- Rendben- mondtam. Megterítettem és neki álltunk enni.
- Cara, ugye tudod, hogy ma este van a randitok?- kérdeztem.
- Tényleg?- csöppnyi érdeklődést se mutatott.
- Tényleg. Mi az, már nem érdekel?- kérdeztem reménykedve. Nem tetszik nekem ez a gyerek. Furcsa, túl furcsa.
- Oké- ennyit nyögött ki. A reggeli csendesen telt ez után. Egész idő alatt ezzel a fiúval voltam elfoglalva. Na mindegy, végső soron nem az én dolgom!

 Cara és Patrick randija jól sikerült.
Holnap iskola!- mondogattam magamban vasárnap este. Ma volt az évnyitó.
Éjszaka Emmett-tel álmodtam. Nagyon szép álom volt, csak az a baj, hogy sohasem teljesülhet...
Reggel, mintha rosszul lennék ugrottam ki az ágyból és bevetettem magam a fürdőbe. Elvégeztem emberi teendőimet. Utána bementem a gardróbba és ott kerestem. Találtam egy fekete, bőr cica nadrágot, s egy nyakba kötős farmer ruhát. Egy tű sarkú, rózsaszín szandált választottam hozzá. Kiegészítőnek egy szív alakú medállal felszerelt nyakláncot, hozzá való karkötőt. S egy gyűrűt. Felkaptam az iskola táskám, s indultam lefele. Lent össze futottam Cara-val. Rajta is farmer ruha volt.
Egyszerre nevettünk fel.
- Össze öltöztünk!- mondtam két nevetés között.
- Az biztos!- somolygott Ő is- Megyünk az én kocsimmal?
- Mehetsz vele, de én a sajátommal megyek!- jelentettem ki, majd bementem a konyhába. Megettem a müzlimet, majd mentem a garázsba. Cara nem tudom hol van, de nem is érdekel. Indítottam. Láttam, hogy Cara int, miközben becsücsül a kocsijába. Vissza intettem, majd elindultam.
Bent a parkolóban szinte már alig volt hely. Volt közte újabb fajta kocsi, de leginkább régi autók voltak. Leparkoltam az egyik üres helyre, s kiszálltam. Cara mellettem parkolt le. Megvártam, majd együtt indultunk el. Mindenki megbámult minket. Bent találkoztunk Patrick-kel is, aki rögtön ide jött Cara-hoz és megcsókolta. Igen, nem is jól sikerült nekik, hanem tökéletesen. Az este hátralevő részét gondolom ecsetelnem nem kell, hogy mit csináltak nálunk. Ezt onnan gondolom, hogy reggel összefutottam vele a konyhába. Ő egy szál alsó gatyában volt, Én pedig mindössze egy hálóingben. Vagy öt fiú lépett közelebb hozzánk.
- Fiúk, Ő itt a barátnőm, Cara, s a húga, Becca- mosolygott rájuk. Semmi kétség, valóban helyes, de ha választani kéne.. Áh, hagyjuk.
- Sziasztok!- mosolyogtam megnyerően. Abban vagyok a legjobb, hogy tudok úgy viselkedni, hogy senkinek se tűnjön fel az, ami bennem van, de az igazi énemet ez jellemzi: ami a szívemen az a számon.
- Én azt hiszem megyek az első órámra. Helló!- köszöntem el.
- Várj, mi lesz az órád?- kérdezte az egyik fiú.
- Irodalom- mondtam.
- Nekem is.
- Remek- azzal ott hagytam. Cara utánam jött.
- Miért vagy ilyen velük? -kérdezte.
- Nem túl szimpik!- ezzel annyiban hagytam a dolgot.
- De...- itt betelt a pohár.
- Cara, azért, mert te jársz az egyikkel, nekem nem muszáj jóban lennem velük!- mondtam nem túl kedvesen.
- Rendben- motyogta. Ő is ment a saját órájára. Ő végzős, de én csak másodikos vagyok. Beléptem a terembe és leültem az üres padba. Szerencsére senki nem ült mellém, csak az a fiú vetett vágyakozó pillantást arra a helyre.
Gyorsan vége lett az első órámnak és mentem a következőre.
Amíg a folyosóm mentem, a szemem megakadt valakin: Emmett. De ott volt vele Jasper, egy lány, akinek a derekát egy fiú ölelte. Őket mintha láttam volna irodalmon is...
Direkt kikerültem őket, de nem volt olyan szerencsém, hogy ne vegyenek észre. Mikor már azt hittem, végre beérek a terembe, valaki köszönt mögöttem.
- Szia Becca!- mondta mély, dörmögős hangján.
- Áh, szia Emmett. Mi újság?- kérdeztem kedvesen.
- Semmi.. Hogy tetszik az iskola?
- Egész jó..- mosolyogtam kedvesen, de belül már legszívesebben rohantam volna.
- Értem- mondta, de Én elkövettem azt a hibát, hogy bele néztem a szemébe. Ő is az enyémet figyelte. Minden megszűnt létezni, csak mi ketten voltunk. Az iskola zsivaja lassan elcsöndesült, s minden eltűnt, kivéve Őt.
- Öhm.. nos, Én megyek. Szia!- köszöntem, majd szinte befutottam a terembe. A lány, aki Emmett-el áldogállt, odajött hozzám.
- Szia! Isabella Cullen vagyok, Ő pedig a párom, Edward Cullen- mosolygott kedvesen. Közben a barátja is megjött és átölelte a derekát. Kicsit furcsának találtam, hogy egy családban élnek, és mégis egy pár.
- Sziasztok! Én pedig Rebecca Emerson, de csak Becca- mosolyogtam.
- Rendben- mondták. Leültem egy üres padba, majd végig unatkoztam az órát. Ez így ment egész nap. Végül ebédnél összefutottam Cara-val is. És persze a fiúkkal ültünk- sajnos... Észre vettem a Culleneket. Jasper arcán csalódottságot véltem felfedezni. Emmett viszont rám mosolygott, amitől szinte elkábultam.
Persze egész nap róla álmodoztam..