Illúzió-7. fejezet

Sziasztok, hát, teljesen meg lepödtünk a komikon! 2db!! 15 olvasó mellett lett 2 komentár! Jó akkor legyen Úgy, hogy kérünk 4!!! db komit, de ebbe nem számoljuk bele a Tündiét és a demonét mivel Ők eddig végig le komizták a fejiket amit köszönünk nekik :))! Remélem nem kérek sokat 15 olvasótól! Jó olvasást :))

Cara:

Hamar haza értünk, Becca gyorsan hajtott, sietett a macskájához. Nem szólt egész úton semmit, csak figyelt az útra, de volt egy érzésem, hogy a vezetésnek ehhez semmi köze. Mivel csak zúzódásom van, így szerencsére nem kellet gipszelni, csak kötést kaptam. De jegelnem és pihentetnem kell, bár most kedvem sincs ugrálni, hisz majd szét robban a bokám. Mikor végre kiszállhattam kocsiból, megvártam Beccát, nem akartam ismételten esni. Mikor elindultunk a lépcsőn volt egy csokor vörös rózsa és egy boríték, Becca lehajolt és feladta, mert már házon belül akart lenni. Bennem a kíváncsiság győzött és kibontottam a borítékot és lám a rózsa nekem jött.

- Ki küldte?- érdeklődött Becca közben a lábam alá csúsztatott egy párnát és lehuppant mellém.

- Nem tudom, de remélem Patrick!- pirultam el, pedig csak a húgomnak mondtam.

- Háát.. Na jó nem mondok semmit. Drágám voltam nála tegnap este a kutya miatt, mivel haza hozom a cicát és én szeretném ha baja lenne belőle!- mondta elég érdekes hangsúlyba amit nem tudtam értelmezni, de mi előtt bármit is kérdezhetem volna ismét csengettek. Becca felpattant és már a lépcsőnél volt, n jót kuncogtam rajta mert láttam, hogy rossz irányba fordul el. Majd halk pusmogást hallottam. Nem bírtam tovább és feltápászkodtam elindultam a lépcső felé. De nem akartam le menni csak hallgatózni, ám ekkor megbotoltam valami cica játékba és ismét el kezdtem zuhanni a lépcső irányába, de ekkor elkapott egy erős kéz.

-Ismét így!- nézet velem szembe Patrick a gyönyörű szemeivel.- Látom, nagyon vonzod a lépcsőt!- mosolygót.

-Szia! Nem hittem, hogy te jössz. Bár az igazat megmondva senkit nem vártam!- kezdtem el azt amit zavaromba szoktam csak csacsogni.

- Értem, át néztem hisz a kutyám kis híján megölt!- mondta le hajtott fejjel közben vissza kísért a kanapéhoz.

- Nem haragszom rá! Mert ha nincs ez a kis baleset akkor nem találkoztunk volna.- próbáltam nem el pirulni.

- Egyszer tuti össze futottunk volna, hisz szomszédok vagyunk!- mosolygót és el kezdte bámulni a rózsákat.

- Hát persze, ó milyen buta vagyok, Köszönöm a virágokat, nem kellet volna.

- Szívesen, szép gesztus de nem tőlem vannak!- mondta, mire megállt bennem a vér, ha nem Patrick-tól van akkor kitől? rezzentem meg.

- Értem, pedig azt hittem...- próbáltam menteni a menthetőt.

- Nekem is eszembe juthatott volna, de kitől kaptad? Van barátod?- kérdezős ködöt óvatosan közben lényegre törően.

-ÖÖÖ... barátom nincs, és fogalmam sincs kitől van, azt hittem tőled!- ismertem be, mire egy széles vigyor lett úrrá rajta. Nem tudom miért de kedvelem, szimpatikus Patrick.- Na jó, te tudod, hogy ki vagyok és, hogy nincs barátom. Én tudom, hogy ki vagy, de azt nem , hogy kapcsolatba vagy-e?- próbáltam diszkréten kifaggatni.

- Ha arra gondolsz, hogy a Facebook állapotom egyedülálló-e akkor igen a válasz.- kacsintott rám, aminek az eredménye, hogy a fejem mint a paradicsom olyan színű lett.

- Értem...- nem bírtam többet mondani és közben Becca is felért a Konyhából.

- Patrick, a kutyádat megkötötted? A cicám holnapután haza jöhet!- mondta kicsit ingerülten amin jó kuncogtam, ez a macska lesz az élete szerelme!

- Még nem, nem szeret megkötve lenni!- mondta majd el kezdet hátrálni a lépcső felé.

- Akkor jobb ha kezded hozzá szoktatni!- morogta Becca.

- Rendben, de én most megyek anyunak kell segítsek! Sziasztok!- sietett kifelé.

Becca nem szólt csak felment a szobájába, én csak üldögéltem, nem akartam össze törni magam ismét így nem próbálkoztam semmivel. Mikor meguntam, hogy csak ülök, rá jöttem, hogy kéne erősítsek a kondiba, de nem lehet ilyen lábbal. Hisz rá állni se bírok. Így maradtam tovább, majd gondolkoztam, ha a földön nem tudok közlekedni akkor csak egy helyen él veszhetem a szabadságomat.

- Becca! Gyere felszeretnék menni!- ordítottam, nem voltam benne biztos, hogy meghallja de meghallotta és már trappolt le felé a lépcsőn.

- Igenis kapitány!- vigyorgott kihúzva magát és szalutálva.- Hova parancsolja?- viccelődött tovább.

- A Gardróbba!- vigyorodtam én is el.

- Minek Cara hisz csini vagy!- vonta fel a szemöldökét és segített el evickélni a gardróbig.

- Ha a földön nem élvezetem a szabadságomat akkor majd máshol!- vigyorodtam el és egy mankót találtam és be csaptam az ajtót Becca előtt. Úgy 5 perc után nyílt az ajtó és Becca ugyan úgy állt ott. Csak csípőre tett kézzel de mikor meg látta mire gondolok el vigyorodott és csak felmutatta a mutató ujját és indult a szobája felé, Addig le ültem az ágyra és vártam, Legalább 20 percet vártam rá, mikor megjelent gyorsan fel álltam és indultunk is.

- Ha gondolod még segítek míg nem érzed biztosnak, hogy szabad vagy. Ne erőltesd meg magad!- óvatoskodót felettem Becca.

- Nyugi csak a medence az igazi ahol nem fáj a bokám!- mosolyogtam és egy lábról ellöktem magam és elkezdtem úszni. Végre szabadon csinálhatom, azt amit szeretnék és nem fáj! Már lassan ki ázok, de még úszkálok Becca át ment a szaunába, de én csak úsztam. Irtó jól állt neki a fehér bikini. De rajtam tuti nem állna jól és én nem rajongok a fehér színért, én inkább a vadabb intenzív Szineket szeretem.

Már kezdtem fáradni, de annyira élveztem a pancsikolást és a szabadságomat, hogy nem volt kedvem kimászni se a vízből. Úgy különben is Becca mégse hallotta volna ha szólnék neki, azért mert szól a zene és a kabin hang szigetelt. Így maradok egy kicsit még. De remélem siet a méregtelenítéssel!

Majd elkezdtem gondolkodni, hogy kitől is kaphattam a rózsákat ha nem Patricktól! Hiszen nem ismer senki, csak ő és a két Cullen fiú. Nem hiszem, hogy Emmett vagy Jasper küldhette. Honnan tudnák, hogy balesetem volt? Oh hát persze a doki az apjuk! est le a tantusz, bár nem hiszem, hogy ha haza is megy arról beszél, hogy én kitörtem a bokámat és le estem a lépcsőről és sikeresen megfejeltem valamit. Bár a ragasztó még a fejemen volt, azt mondta a doki, hogy suliig biztosan maradni kell és utána egy hétig! Nagyon tuti lesz, új suli, új emberek és én bekötött bokával és fejjel mehetek!!

Legalább 30 percet üldögéltem a medence partján mikor is végre kikászálódott Becca a gőzből. Majd segített fel menni és át öltözni, úgy döntöttem, hogy egy mintás szoknyát. Majd próbáltam a magam gyorsaságába el jutni a lépcsőig, mert Becca siet a cicájáért. Így ha lent akarok lenni akkor még el kell csípjem, vagy kénytelen leszek telefonos segítséget hívni. De mikor elértem a lépcsőhöz akkor, meg láttam Őt! Nem szólt semmi csak várt a lépcső tetején!