Illúzió- 1. fejezet

Sziasztok!


Az első fejezettet én hoztam Stabby, úgy beszéltük meg, hogy Cukorkaa hozza a Beccás fejezetek én pedig a Carasat. Remélem tetszik. Kicsit rövid lett, de vegyétek úgy mint egy átkötő részt. (:
Köszönjük az 5 db komit, nagyon jól estek  jó Olvasást puszi  =>

Cara:


A kipakolás könnyen ment, hisz már volt itt ruhánk és minden féle cuccunk, mivel Ben mindent meg vett nekünk amire szükségünk volt mikor itt nyaraltunk. Tudom, hogy apának kéne szólítsam de nem megy, hisz anyám belehalt a szülésbe így nem vállalt be így örökbe adott. Mindig is tartottuk a kapcsolatot egy rossz szavam nem lehet apámra, de még is jobban eset volna ha meg próbál felnevelni és nem egyből örökbe adni.


Becca már lefeküdt aludni, én még ébren vagyok és sétálgatok a házba, nagyon szép és modern bútorokkal van be rendezve. Ben nem sok időt tölthet itthon, mert nem úgy néz ki a ház mintha mindennap használva lenne. De kedves volt, hogy megengedte, hogy ide költözzünk Beccával. Miközben sétálgattam rá jöttem, hogy nekem a húgom a mindenem, el képzelni se tudom az életemet nélküle, főleg az után a borzalmas nap után. Napokig vele voltam, nem mozdultam mellőle. Anyáék nem is tudták hol vagyunk. Néha kaptam egy SMS-t, hogy illő lenne haza mennünk, de nem foglalkoztam vele, csak a húgommal.


Mikor végre körbe értem a házban, találtam egy szobát. Valószínű, hogy Ben szobája. Belépve könnyes lett a szemem. Mindenhol az én képeim és anyáé voltak. Nem hittem el amit látok. Tényleg ennyire fontos vagyok neki? A sírás kerülgetett. Mikor már nem bírtam magam vissza fogni, neki álltam sírni és leültem az egyik fotelba és álomba sírtam magam.
Reggel Becca hívószavaira ébredtem, ekkor tudatosult bennem hogy elaludtam apa szobájában. Gyorsan felálltam, -de nagyon rossz pózban aludtam el így fájt minden mozdulat- és siettem a hangja után.


- Cara, Cara merre vagy?- hallottam hangját egyre közelebbről.


Ő háttal állt majd lábujjhegyre állva mögé osontam és a nyakába ugrottam. Aminek a következménye az lett, hogy hatalmasat zuhantunk a padlóra és hangos nevetésbe törtünk ki. Tegnap és ma nevetett igazából, eddig csak az ál mosoly volt kint és csak ha nagyon meg erőltette magát, akkor nevetett, ami nekem rosszul esett, de megértem. Remélem minden megváltozik most, hogy ott hagytuk New York-ot.


- Nem vagy normális! De azért szeretlek!- mondta majd hozzám bujt és elkezdett csikizni.


- Jó reggelt neked is!- mondtam neki nevetve.


- Jó reggelt, merre voltál?- kérdezte kíváncsian. Közben felálltunk és lementünk a nappaliba, ahol leültünk a kanapéra.


- Apa szobájába és ott elaludtam. Egy csomó kép van rólam és anyáról. Szerinted ha szeret akkor miért hagyott el?- néztem rá könyörgően, hisz tudta jól, hogy mindig is szerettem Ben-t.


- Cara, nyugodj meg! Elvesztette a szerelmét, és egy újszülöttet hagyott maga után. Férfiból van és meg ijedt. Ha nem szeretne nem küldött volna ajándékot minden szülinapodra, én nem vagyok a lánya de én is kaptam- próbált nyugtatni. Mindig is csak mi tudtuk egymást megnyugtatni.


- Szerintem most megyek és felöltözök!- mondtam neki közben most én csikiztem meg- Ez még járt!- mosolyogtam rá.


Szobámba érve megálltam a gardrób előtt és a ruhák közt keresgéltem. Nem ment olyan könnyen hisz ismét esik az eső. Majd meg találtam a fekete cső nacimat és egy fehér pántos csillogós Felsőmet és magamra kapva siettem vissza a húgomhoz. Le érve a lépcsőn láttam ahogy szomorúan a tv-t kapcsolgatja, szerintem nem is kíváncsi milyen műsor van benne, csak figyelem el terelés.


Majd kikaptam a távírányitott a kezéből és a HI-FI felé húztam. Meg kerestem a kedvenc számát, és elindítottam majd előkapva a mikrofont el kezdtem énekelni. Végre mosolyog, majd fel kaptam a másikat és oda dobtam hozzá, és együtt énekeltünk. Rég volt ilyen jó hangulatunk, mert ugye ezt New York-ba nem lehetett csinálni mivel Julie ha csak meghallotta a zenét már ordibált, hogy kapcsoljuk ki most azzonal.


A zene ment tovább mi még mindig énekeltünk. Mindegy volt, hogy mi szól, csak zene legyen, majd ismét jött egy jó kis szám amit egyedül kezdtem és neki kellet volna csatlakozni, de ahelyett egy férfi hang szólalt meg. A hang egyben volt mély érzékéi és egyben nagyon jó. Nem tudtam honnan jön a hang, hiába néztem körbe, sehol nem láttam a hanghoz tartozó alakot. Becca felnevetett és elindult az ajtó felé.


- Ben, nem azt mondtad, hogy csak jövőhéten jössz?- ugrott apám nyakába.


- Sziasztok lányok, hogy tudnék ellen állni két ilyen gyönyörű hölgy kiértésének?- ölelt és puszilt meg most már engem.


- Szia, Örülök, hogy látlak. Köszönöm, hogy itt lakathatunk- köszöntem meg.


- Neked kicsim bármit! Nem hittem volna, hogy ilyen győnyőrű hangotok van!- dícsért meg minket, miközben elmentünk reggelizni.