Illúzió-5. fejezet

Cara:

Mikor haza értem Beccás ügyem után, nem sok kedvem volt főzni, így előkerestem az egyik pizzéria számát és rendeltem tőlük, 2 sonkás pizzát. A kifutó fiú hamar ide ért, és mivel még meleg volt a pizza adtam neki egy kis borra valót, nem szoktam ilyet csinálni, de kifejezetten jól nézet ki. Mikor végre el ment felvihettem a konyhába a pizzákat, majd be raktam őket a sütőbe, hogy ne hűljenek ki és ha haza ér Becci meg tudjam melegíteni. Vártam és vártam, de Becca még sehol nem volt. Úgy döntöttem, hogy fel fedezem a hátsó udvart. Becca mindig el téved de ennek az az oka, hogy nem szokott körülnézni, én mindig körbe járóm a házat. A medencénél találtam meg a kivezető utat. Mikor kiértem egy hatalmas zöld terület tárult elém.


El kezdtem sétálgatni, a szomszédokhoz át lehetett látni, de sose szeretem ha kukkolnak így én se teszem. Majd mikor sétáltam kicsit beljebb megláttam egy magas barna hajú srácot, nagyon jól nézet ki. Már kezdtem félni, hogy itt csak helyes srácok Laknak, először Jasper,  utána a pizzás gyerek most meg a szomszéd. Nem panaszkodok de, nekem furcsa. Rá jöttem, hogy az udvarban nem érdemes magas sarkú cipőben sétálgatni. Mikor elindultam vissza felé, mert ismét be borult. hirtelen a helyes szomszéd kiáltott át.

-Vigyázz, ott van egy...- Idáig jutott a mondani valójába mert  bele léptem egy hatalmas gödörbe, a bokám, roppant egyet és elestem, a ruhám tiszta sár én meg ülök az udvar közepén a srác meg jön át.  Persze, hogy csak nekem lehet ilyen szerencsém.

- Francba, mióta vannak itt ekkora lyukak?- mérgelődtem kicsit hangosabban. Bár ha eddig ez nem lett volna elég akkor még egy hatalmas kutya és oda futott hozzám és elkezdte az arcomat nyalogatni.- Hát te kivagy? Neked köszönhetem, hogy nem tudok lábra állni?- mosolyodtam el, hiszen én inkább kutya mint cica párti vagyok.

- Szia, Patrick vagyok a szomszéd, sajnálom. Max mindig át szökik Bent nem zavarta. Te biztos az új házvezetőnő vagy!- kezdet el beszélni, közben fel segített de nagyon fájt a bokám így meg kellet kapaszkodjak a nyakába, a fejünk olyan közel került egymáshoz, hogy szinte hallottam ahogy a szíve ajd kiugrik a helyéről, az enyém is követe a gyorsaságát.

- Hogy ki vagyok?- tetem fel a kérést kicsit sértődötten, hisz ilyen ruhába mióta lehet az ember házvezetőnő.

- Ben mondta, hogy házvezetőnőt keres, azt hittem te vagy.- próbálta menteni a menthetőt, aranyos volt közben be kísért és a legelső székre  leültettet.

- Nem, én Ben lánya vagyok!- mondtam neki kicsit dühösen., tudtam hogy apám nem fog dicsekedni velem, de azért ezt sértésnek vettem Patricktől.

- A lánya? Más ilyen gyönyörű titka is van Bennek?- kérdezte kicsit szégyenlősen. mire én elpirultam.

- Igen, van egy húgom. De ő nem Ben lánya. Köszönöm a bókot.- próbáltam összeszedeten beszélni.

- Szívesen, nem mindennap töri ki egy gyönyörű lány a bokáját a kutyám miatt.- folyatta a dicséretet közben én próbáltam a nappaliig el jutni. Ő ismét segített megfogta a derekamat és át bicegett velem a ház másik végébe.- Olyan ez a ház  mint egy labirintus!- jelentette ki mire én el nevetem magam.

- Pont olyan vagy mint Becca, ő is mindig el téved!- mosolyodtam el.

- Vagyis a húgodat Beccának hívják, már csak te nevedet kell kiderítsem,- próbálta kideríteni a nevemet.

- Ó, azt nem mondom meg!- mosolyodtam el. Közben el értünk a kanapéig. Le ültette a lábam alá meg rakott egy párnát és óvatosan le csatolta a cipőt, szinte észre se vettem, milyen óvatosan segít rajtam.

- Miért nem? Nem zavar ha csúnya neved van, bár egy szép lánynak ne lehet csúnya neve!- kitartóan bókolt tovább.

- Nem arról van szó, de ha most elmondom ki hoz jeget a bokámra.- nevetem el magam.

- Értem, hol találom a konyhát?- kérdezte mosolyogva.

- Ki mész a folyosóra és balra fordulsz és ott találós magad.

- Remek, akkor 1 perc és jövök.- mondta és siette a konyhába, olyan kis aranyos, és helyes, de nem olyan mint Jasper, na szép itt ülök kificammodot bokával egy tuti pasival és Jasperen jár az eszem!

 A húgi is lassan megérkezik, nem láthatja meg itt Patricket, nem akarom, hogy faggasson. Próbáltam el botorkálni a konyháig, de el vesztettem az egyensúly érzékemet és pont bele estem Patrickbe, most a szánk került olyan közel egymáshoz, hogy ha csak egy kis lökést kapnék háturol tuti  megcsókolnám.

- Sajnálom! próbáltam segíteni, hogy merre találod a jeget.-  közben sikertelen próbálkozásokat téve arra, hogy messzebb kerüljek a szájától. Majd hirtelen Csapodot az ajtó és Becca kiállotta el magát és vissza vitt a kanapéra, és óvatosan vissza rakta a lábamat és rá tetem a jeget. Közben Becca is feltalált, persze ilyenkor tudja merre kell mennie, bezzeg reggel fel kellet keltenie!

- Szia Becca!- köszöntem rá. Miközben Patrick a lábamat vizsgálta, pont mint egy orvos.

- Szia, nővérkém. Szia idegen, te kivagy, és miért tapogatod  Cara lábát?- szegezte rá az összes kérdését szúrósan.

- Szia, Patrick vagyok a szomszéd, a kutyám ásót egy hatalmas lyukat a kertetekben és a nővéred bele lépet.- mutatkozot be mire kezet nyújtott  neki. Becca csak el sétált mellette és oda jött hozzám

-Minden rendben van?- kérdezte közben vigyorgott a fejét Patrick felé billentve.

-Persze valószínű csak egy kis zuzodás!- mosolyogtam rá.

- Sajnálom, de a nővéremért ölök! Becca vagyok, örülök, hogy megismertelek!- fordult felé elnézést kérve és kezet nyújtva.

- Semmi gond, megértem! Akkor viszlát Becca...és Cara!- vigyorgot rám, hisz akaratlanul megtudta a nevem.

- Cara, nagyon jól néz ki!- dicsért meg. Közben próbált le ülni úgy, hogy a lábamhoz ne érjen.

- Köszönöm, na kivel is találkoztál?- érdeklődtem, hisz hallani hallottam amit mondott csak volt egy kis zavaró tényező a házban, aki lekötötte a figyelmemet.

- Ja, Emmett Cullen-enl!- vigyorgott, de lassan le hervadt a mosolya.- Ő is vásárolni volt, valami lánnyal. Nem tudom, annyira ideges lettem, melyik férfi megy el egy lánnyal vásárolni? Csak ha az a lány fontos neki!- válaszolt a  saját kérdésére és engem otthagyva a kanapén felviharzot a szobájába.


Na jó, Cara ennél ezerszer rosszab helyzetben is voltál, megoldod erős vagy csak úgy 20 lépcsőfokot kell megmásznod, hogy felérj a szobádba! Keseredtem el a monologoom végére. Már az utolsó előtti lépcsőfokon voltam, mikor meg jelent Becca és segített, nem mondott semmit csak felkísért a szobámba. Láttam rajta, hogy az a lány tényleg nagyon bántja. A cipőmet be dobtam a gardróbba és el mentem másik  ruháért, hiszen ezek tiszta sárosak voltak.


Egy fehére koptatott farmer mini szoknya és egy piros elég kihívó felső mellet döntöttem. Miközben próbáltam öltözni, Becca elment, még nem szokta meg, hogy nekem a közlekedéshez még segítség kell. Na mindegy, ha fel felbírtam mászni akkor le is tudok menni. Próbáltam most lefelé közlekedni de nem ment, Mikor megszédültem és le estem a lépcsőn csak Becca síkitását hallottam, majd  úgy 3 perc múlva síró arcát  látva kinyitottam a szememet. nem bírtam megszólalni, csak a mentők hangos vijjogását hallottam Nagyon megijedhetett, ha mentőket hívott. Ekkor csengetek Becca felugrott és el rohant az ajtóhoz, csak imádkozhattam, hogy most letalál elsőnek. Ekkor már két mentős volt mellettem.


- Jó napot, Megtudná mondani a nevét?- kérdezte az egyik.

- Cara..- ennyit bírtam mondani.

- Rendben Cara akkor most be visszük a kórházba és el látjuk- mondtak majd fel tetek a hordágyra és már mentünk is. Becca is jött velem a mentőbe, nem gondolt arra, hogy majd haza is kel jutnia.

A kórházba érve, mindenki engem figyelt, majd egy fiatalabb szőke férfi jéghideg kezei fogták meg a kezem.
- Jó napot, Dr.Carlisle Cullen vagyok, a doktora, el tudná mondani mi történt?- kérdezte. Majd egy ágyra át rakva vizsgát.

- Cara Maria Emerson vagyok, és ki ficamodott a bokám, és le akartam menni a lépcsőn és megszédültem majd le estem!- próbáltam vissza emlékezni, bár még az emlékek is fájdalmasak voltak.

- Rendben Cara, mennyi lépcsőfokot zuhant?- érdeklödöt közben át tért a bokám vizsgálatára.

- Nem, tudom úgy 6-7 nem tudom pontosan.- mondtam közben megnyomta egy helyen a bokámat mire csak felszisszentem.

-Ez akkor fáj, enyhe agyrázkodása van a bokája meg csak megzuzodot, mai napra bent tartom, holnap haza mehet hétfőn meg mehet iskolába.- mosolygott a doki és kiment. helyette Becca könnyes  szemekkel jött be. Mostanában el felejtetem, hogy régen csak így láttam, reggel még leszidtam a jó kedve miatt most meg ismét sír.

-Sajnálom, nem akartam, hogy le ess, annyira el vagyok foglalva Emmett-el hogy el felejtettelek!- ölelt meg.

- Becca, hidd el erről te nem tehetsz, hisz én voltam türelmetlen és hallottad a dokit semmi komoly! Nem figyelted mi a neve? Dr. Carlisle Cullen! Szerintem nem sok Cullen van erre felé, tuti, hogy Emmett és Jasper apja! Fel a fejjel, én jól vagyok. Csak a ragasztó idegesít!- nyúltam a homlokomhoz ahol egy hatalmas ragasztó volt mert esésem során megfejeltem valamit amitől felreped a fejem, varrni nem kellet elég volt a ragasztó is.

- De akkor is sajnálom, és nem próbáld terelni a figyelmemet! De különben hallottam, hogy Cullen-ek hívják.- mosolygott.

- Na és mi lesz, Jasper vagy Patrick?-kérdezte vigyorogva, és le ült az ágy szélére.

- Patrick! Jaspert nem láttam, és valahogy a hideg futkos a hátamon, ha csak rá gondolok!

- Drága nővérkém , te aki a merészebb és tapasztaltabb, te nem tudod, hogy ezt hívják szerelemnek?- kérdezte felhúzott szemöldökkel amitől el kapott a nevetés.

- Olyan vicces vagy amikor ezt csinálod!- mondtam el az okát, hisz értetetlenűl bámult rám, hogy mit is nevetek.

- Patrick sem rossz, de nem lenne jobb inkább Jasper? Akkor tesók a tesókkal járnának!- nézet rám kiskutya szemekkel.

- Asse biztos, hogy látom valaha, nem hogy járni vele!- próbáltam tiltakozni.

- Na ne viccelj,  látod itt dolgozik az apja és Emmett-el is össze futottam. Akkor neki is itt kell valahol lenni!- mondta bíztatva.


 De én csak ráztam a fejem ami elégé fájdalmas volt, de ki bírtam, a kórházakat sose csíptem, a szagoktól kiborultam. Annyira fájt mindenem, hogy már könyörögtem a dokinak, hogy hadd mehessek haza, én nem tudom itt éjszakázni. De nem tágított, maradnom kellet, ami azt eredményezte, hogy semmi alvással jött elém Becca másnap reggel.