Illúzió- 3. fejezet

Cara:

Sajnáltam, hogy Ben-ek el kellett menni dolgozni, bár be kell valljam élveztem mai napot. Becca is kezd vissza térni a régi formájába. Ami nekem esik a legjobban. 5 után indultunk haza felé. Az elején még könyörögtem neki, hogy hadd én vezessek, de nem engedte, így duzzogva be vágtam magam az ülésre. Már sötétedett, hiába néztem ki nem sok mindent láttam. Főleg mikor be értünk egy erdős területre -a fák azt a kevés fényt is el nyelték ami egy ilyen kis esős városba van. Alig, hogy be értünk és már messze voltunk a többi soförtől, hirtelen meg állt az autó. Becca nyomda feséket nem bíró szavakal illete egyetlen szerelmét az autóját. Én probáltam segíteni neki, de mit ne mondjak, a plázákban és forgalmas útszakaszon New York-ban, nem volt szükségem kerékcserékre. Álltalába mindig valaki úgy segített, csak rájuk kellet mosolyogjak és önként jelentkeztek. Ez mindig be vállt, de itt, egy sötét erdő közepén hol találok egy normális férfit aki ki cseréli?- tettem fel magamnak a kérdést, hiszen nem figyeltem húgira mert csak szídta a kocsit...Majd hirtelen meg dermedt, mikor rá néztem az erdőt bámulta.

Két nagyon helyes fiú, vagyis inkább férfi lépet ki belőle. Oda álltam Becca mellé, láttam rajta, hogy eszébe jutott az a szőrnyű este, majd elé léptem. Bármi fog történi, ő fusson. Bár a nagydarad csávót nem bírnám semmilyen trükkel le foglalni, de az esélyt megadom neki, hogy ne kelljen átélnie mégegyszer.

- Valami baj történt az autóval, szép hölgyek?- kérdezte a nagydarab, de nem úgy, hanem az izmai akkorák voltak mint az én végteagjaim egybe rakva.

- Leeresztett a bal első kerék!- mondta óvatosan Becca, bár látszot, hogy tetszik neki a férfi. Nekem inkább a másik jött be, ő olyan szálkásan izmos, szőke bozontos haja és a kiállása is nagyon vonzó volt. Az elején féltünk tőlük de mintha ez az aggodalom megszűnt volna, helyette inkább izgalom szállt meg.

- Szabad tudnom a nevüket?- kérdzete végre a szőke, nem tudom miért de erre a kérdésre nem vártam. Bárcsak tudnám, hogy egy kerék cseréhez minek kellenek a neveink!

- Cara Maria Emerson vagyok, Ő pedig a húgom, Rebecca Ann Emerson- de szinte ömlött belölem a szó. Olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam le állni. Zavaromba a cipőmet bámultam ami picit sáros volt, hisz az állandó esőzések és egy erdőben voltunk.

- Az Én nevem Emmett Cullen, Ő pedig a fivérem, Jasper Hale. És mi járatban vagytok erre felé?- na végre legalább a nevüket tudom. Jasper, olyan régies a neve, de tetszik.

- Seattle-ben élünk. Vagyis az édesapámnak van ott egy hatalmas háza és mivel Rebecca anyjáékkal nem volt éppen fényes a kapcsolatunk, ezért...- na szép, ismét csak csacsogok, nem tudom abba hagyni. Kezdek félni magamtól, eddig a hideg futkosott rajtam, most meg az egész élettörténetemet képes lennék el regélni nekik.

Közben Emmett végzett a cserével és a húgom mellet állva csupán egy fejjel volt magasabb, én alacsonyabb vagyok mint Becca, de sose zavart. Csak Emmett mellém ne álljon mert úgy festenék mellete mint valami kertitörpe. Becca kezet fogott Emmett-el és be szállt az autóba nagyon gyorsan. Én még ott álltam az autó mellett és Jaspert figyeltem ahogy fordítva. Meg szólalni nem bírtam aminek örültem, hisz eddig csak beszéltem. Majd kezet fogott velem, de az az érintés annyira furcsa volt. Nem bírtam el szakadni tőle, majd Emmett veregette hátba a fivérét és végre elengedtük egymás kezét, Becca is már legalább ötször szólt, hogy induljunk mert sötétedik és nem szeret sötétbe vezetni. Beszáltam az autóba és el hajtottunk, a fiuk integetek még Becca vissza intett én nem.

- Mi a baj nővérkém? Mért nem intetél, hisz abba hagyni nem bírtad a beszédet- faggatott Becca.

- Volt valami furcsa bennük, először féltünk tőlük, utána meg nem, én már lassan az egész életemet el meséltem neki. Ő meg csak figyelt, annyira furán éreztem magam- mondtam neki mire el mosolyodott és a vissza maradt úton csak a zenére figyeltem, nem szóltunk egymáshoz. Tudtuk mikor jobb hallgatni.

Mikor végre haza értünk fel siettem a szobámba, majd megnyitottam a fürdőben a kádnál a csapot és raktam bele habfürdőt és fürdősót. Már köntösbe voltam mikor ismét Becca állt az ajtóba.
- Mindig ezt csinálod, ha valami nyomaszt el mész fürdeni és be kapcsolod a zenét addig ki se jössz mig a böröd nem ráncosodik meg. Aztán el használsz egy csomó testápolót, hogy selymes legyen a böröd- ismertette velem a terveimet mintha nem tudnám.

- Már téljesen kiismertél!- mondtam neki mosolyogva.

- Cara, van amire sose fogunk rá jönni, ebbe bele kell törődj, lehet, hogy csak kirándultak és meghalloták a káromkodásomat. Ellég hangos volt- probált megnyugtatni, de valahogy nem ment, csak a szemét látom magam előtt, soha nem láttam ilyen arany színű szemű embert.

- Rendben, most akkor szeretnék fürdeni!- tessékeltem ki Beccát az ajtón.

- Úgy se tudsz ilyen könnyen le rázni!- kiáltotta vissza a lépcsőről.

Végre a hobok közt lehetek. Imádok a kádba ejtőznide csak akkor ha valami nyomaszt ahogy Becca is mondta.Teljesen megszerettem. Ismerjük egymás kis titkait,olyan mint egy bizalmas, csak ő sose tudna elárulni. Bekapcsoltam a zenét , és csak Jasperre bírtam gondolni, peddig probáltam Ben-re Beccára de semmi, csak ő és a furcsán gyönyörű szemei voltak előttem.
Úgy kétóra áztatás után miutan a viz is kihült, kikászálodtam a kádbol megtörölköztem és be kentem magamat testápolóval. Csak mosolyogtam, hisz húgi pont igy mondta el. Felvéve a pizsit- ami csak egy piros rövidnaci és egy fehér topp szerűség spagetti pántokkal volt - le mentem meg nézni a húgit. Most ő mosolyog, hónapok óta először önszántából és nem úgy, hogy én csinálok vele valamit. Láttam ahogy egy képet nézeget a telójába. Próbáltam megnézni de túl messze volt, és mikor észre vett el tette.

- Azt hittem bele fulladtál, már készültem betörni az ajtódat- vigyorgott velem szembe és magára rántott és megcsikizett.

- Oh! Végül is már 2 órája bent lehetnék meghalva te meg csak itt üldögélnél és várnál, hogy mikor jönnék le?- kérdeztem és kikászálódtam szembe lévő fotelba.

- Nem, dehogy is! Csak nem akartalak zavarni, hadd álmodoz csak Jasperről!- kezdett el hangosan nevetni.

- Én nem, róla biztos nem!- próbáltam tagadni- De te biztos Emmettre gondoltál, mert mikor jöttem le a lépcsőn fülig ért a szád. Már rég láttalak ilyennek!- ismertem be neki. Mire ő csak oda jött és megölelt majd megpuszilt.

- Tudom, és sajnálom, de köszönöm, hogy nem eröltettél semmit!- mondta majd be kapcsolva a tv-t. Valami filmet kezdtünk nézni, nagyon nem kötötte le egyikünket se, így hamar el mentünk aludni.

-Jó éjt Cara!- hallottam a lépcső túl oldaláról Becca hangját.

-Jó éjt!- mondtam, hisz tudtam, hogy úgy se fogja végig hallani, amilyen hatalmas ez a ház csodálom, hogy ezt meghallottam.

Az ágyba be feküdve csak forgolódtam, ismét Jasper járt a fejembe. Bármit teszek nem lesz jó, pedig tudom, hogy nem látom őt soha többet. Ami kicsit megnyugtatott, de kicsit zavart is. Nem tudom miért zavart, hisz csak egy idegen. De az az idegen akinek a fivére mosolyt csalt a húgom arcára, és az enyémre. Majd észre vettem, hogy akaratlanul is mosolygok. Nem tehetek róla, mindig mosolygok. Bár már hónapok óta nekem se az igazi a mosolyom, de mindig is én voltam a pörgősebb, míg Becca csak a nyugisabb. De még is ő szenvedte meg! Többször át gondoltam mindent, de sehogy nem volt jó, mindig ugyan oda lukadtam ki. Sose én, hanem mindig ő. Majd el kezdtem pityeregni, mostanában rengeteget sírtam, de mindig titokba úgy, hogy Becca ne tudjon róla. Nem akartam, hogy lássa, hogy én is szenvedek, mert akkor biztos azt hinné, hogy mindennek ő az oka, pedig nem!