Előszó

Sziasztok! Most Én, Cukorkaa hozom az előzetes-t, a továbbiakban pedig nem tudjuk, ki fogja írni.

Becca

A nevem Rebecca Ann Emerson.
Van egy nővérem, Cara Maria Emerson, de csak Cara. Őt örökbe fogadták a szüleim, Julie és Andrew Emerson.
Cara tizenkilenc éves, Én pedig csak tizenhét.
- Én elköltözöm!- kiabálta Cara a földszintről. Elindultam a lépcső felé és onnan hallgatóztam. Éppen veszekedés hangjait hallottam.
- Oké! Menjél!- kiabálta vissza anya. Úgy látszik, apa még nincsen itthon.
- Megyek is!- mondta rendes hangerővel Cara, majd elindult a lépcsőn felfelé. Könnyes szemeimen át- ami mostanában folyton vörös- láttam dühös arcát.
- Cara, vigyél magaddal, akárhova mész! Én nem bírok többet ebben a városban maradni nélküled!- borultam a nyakába. Mostanában csakis Cara tartotta bennem a lelket, Ő tudta a titkomat. Azt a titkot, amit még anyáéknak sem mondtam el.
- Én elviszlek Becca, de ezt beszéld meg Julie-val!- mondta, majd ott hagyott. Lerobogtam anyához és megálltam előtte.
- Én is megyek Cara-val- jelentettem ki.
- Te vagy a másik fele! Fel nem foghatom, hogy mit szerettek ti a zenélésben. Nem hoy jogi úton mentetek volna tovább! Vigyen magaddal a nővéred és menjetek ahova csak akartok!- mondta bosszúsan.
Azóta a nap óta, most először düh tört rám.
- Megyek is, ne félj! Én pedig azt nem foghatom fel, hogy Ti miért választottátok a jogi pályát!- mondtam csendesen, majd feltrappoltam a szobámba, és elkezdtem pakolni a ruháimat. Átjött Cara is.
- Hova menjünk?- kérdezte.
- Apukádhoz?- kérdeztem.
- Benjamin-hoz? Oké, végül is... de most nincs otthon. Mindegy. Foglalsz repülőjegyeket?- kérdezte.
- Persze. Te pedig hívd fel, kérlek!- kértem, majd elővettem a lap-top-omat és foglaltam repülőjegyet. Az első járat holnap reggel kilenckor indul.
- Cara, a következő járat reggel kilenckor indul. Esetleg elintéznéd, hogy az autókat elvigyék?- kérdeztem. Bólintott, hogy igen, majd vissza mentem a szobámba és tovább rámoltam a dolgaimat. Benjamin egy esős városban lakik, Seattle-ben. Sokat esik az eső, de ez nem zavar engem. Amikor a jégkorcsolyámhoz értem, elmosolyodtam. Szeretek jégkorizni, ha a jégen suhanok, minden bajom elszáll. Kivéve egyet.
Betettem ezt is a bőröndömbe, majd folytattam a csomagolást.

Reggel fél nyolckor csörgött az órám. Nem szoktam hozzá, hogy ilyenkor keljek, hiszen már régen nyári szünet van.
Feltápászkodtam, majd bementem a fürdőszobába- lábujj hegyen. Ez egy régi szokásom, sőt, így tanultam meg járni. És azóta is sokszor járok így.
Megmosakodtam, majd felöltöztem. Egy sima farmert és egy lila pólót vettem fel, egy övvel. Még felkaptam a fekete torna cipőm, majd kifésültem a hajamat- ami szinte úgy nézett ki, mint egy széna boglya.
Még egyszer végig néztem a szobámon és elindultam a földszintre. Anya ma nem hagyott üzenetet, pedig szokott. Nem vettünk éppen könnyes búcsút egymástól, de hát ha neki ez így jó volt...
Cara már ott álldogált, kezében két bőrönddel és egy utazótáskával. Én is felkaptam a csomagjaimat- amiből nem volt olyan sok- és elindultam a saját kocsim felé.
Egy fehér Mercedes-em van, amit most kaptam a tizenhetedik születésnapomra. Cara-nak Porsche-ja van, de Ő is ugyan így szereti a kocsiját, mint én. Jelenleg a kocsim a szerelmem.
Betettem a csomagtartóba és a hátsó ülésre a dolgaimat és beültem a vezető ülésre. A motor felberregett, majd kitolattam és amikor már kint voltam, megnyomtam a gázt. Szeretek vezetni.
Sajnos tíz perc alatt oda értünk, így maradt még vagy húsz percünk a felszállásig. Leadtuk a csomagjainkat és úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, eszünk valamit.
Én maradtam egy sima kakaós csigánál, de Cara inkább fahéjas csigáért rajong. Ebben a kajában az a jó, hogy gyorsan meg lehet enni.

A gép lassan felszállt, Én pedig úgy döntöttem, alszom egy keveset. De a telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett.
" Ti most komolyan elmentetek, vagy csak fel kaptátok a vizet? Anya"
Úgy gondoltam, válaszolok neki, mert ennyit megérdemel.
" Igen, eljöttünk. Egy hónap múlva töltöm a tizennyolcat, úgyhogy onnantól hivatalosan is nagykorú leszek. Addig pedig légyszíves hagyjatok békén! Becca"
Erre már nem érkezett válasz, úgyhogy kikapcsoltam a telefonom és hátra döntöttem a fejem.
De nem tudtam elaludni, folyton annak az estének az emlékei villantak fel, amit próbáltam elfelejteni. Úgy érzem, ez lesz életem sötét foltja.
Elővettem az Ipod-omat és bekapcsoltam a zenét. Kibámultam az ablakon és néztem a felhőket. Mivel tériszonyom van, lejjebb nem mertem nézni.
Cara mellettem engem figyelt, gondolom azon tűnődik, hogy csak azt mutatom, hogy jobban vagyok, vagy tényleg így van-e.

Amikor megérkeztünk, hívtunk egy taxit és elindultunk Benjamin házához. Ez egy hatalmas villa, ami az Ő otthona, de szívesen lát minket is benne. Mondta, hogy hátul, az egyik virágcserépben találunk kulcsot is.
Egy ideig kerestük, de végül megtaláltuk. Bejutottunk új otthonunkba. Hatalmas volt, de ez Ben-re vallott. Mivel gazdag, mindenből a legnagyobbat akarja. Cara-nak és Nekem már vannak szobáink, hiszen már voltunk itt párszor.
- Nos, akkor kezdetét veszi az új életünk!- kiáltott fel Cara én pedig felnevettem- hónapok óta először.

Ezt képzeld el a villaként, csak medence nélkül!