Illúzió-9. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a fejezetett. Köszönjük a komikat. Most meg tudhatjátok Cara randija, hogy sikerült! :) Jó olvasást a komikat se feledjétek:)

Cara:


Apa állt a lépcsőnél, csípőre tett kézzel. Mikor rám nézet láttam a fájdalmát és a szánalmát azon, ahogy kinéztem. Nem szólt semmit csak át ölelet és megpuszilta fejemet.

- Sajnálom, kicsim!- mondta lehajtott fejjel.

- Ben, te erről nem tehetsz! Én nem figyeltem, és nem tudtam, hogy Patrick kutyája át jár a kertbe. De te honnan tudtad, hogy mi történt?- vontam fel a szemöldököm, hisz senki nem telefonált neki.

- Carlisle régi barátom, és ő hívott, hogy most mentek ki a mentősök a házamhoz. Megijedtem és siettem haza, legalább ötször beszéltem vele, hogy biztosan te vagy az és hogy minden rendben van-e!- Mondta, közben felkapott és le vitt a kanapéra, sose néztem volna ki belőle ezt a gesztust.

 De jól esett. Majd helyre rakta a párnát és hozott egy pohár multi vitamint szinte mindent tudd rólam pedig nyaranta 1-2 hétnél többet sose voltam itt, ő még kevesebbet. A sok munka miatt nem sok ideje maradt rám. Be kapcsolt egy filmet, nem igazán érdekelt, csak Bent néztem ahogy a filmet figyeli, minden egy kis apró rezzenését, élvezet volt figyelni. Majd  mikor rá jöttem, hogy  popcornt szeretnék enni, félve de szóltam neki.

- Apa, hoznál nekem popcornt?- félve mondtam ki az "apa"szót de látszot rajta az öröm a boldogságot. Majd el felejtve a balesetemet megölelt és puszilgatott.

- Neked, drágám mindent, kicsi lányom!- ujjongot. Majd el sietet és mikor vissza ért oda adta de mielött le ülhetet volna hirteken csengetek. Apa kicsit dühösen ment ajtót nyitni, nem szerete ha zavarnak, főleg egy ilyen szép pillanatnál.


Úgy 10 perc után apa jött vissza Patrickal, széles mosoly húzodot a számra. Majd apa leült a lábamhoz, mivel látszott rajta, hogy most már kezdi nem kedvelni Patricket, biztos volt hozzá egy-két szava mielőtt fel engedte volna hozzám. Bár el képzelem ahogy Apa és Patrick az ajtóban állva felvilágosítást tart, hogy bánjon velem és jól le szidja, hogy a kutya miatt majdnem kitörtem a bokámat.

- Szia Cara! Remélem jobban vagy!- mosolygott Patrick.

- Szia, igen már jobban, kicsit bicegek de már nem fáj annyira mint eddig ahogy fájt!- néztem rá kicsit félve, hisz apa minden szavunkat figyelte.

-ÖÖ, Ben azt szeretném kérdezni, el vihetném a lányát randira?- kérdezte apát egy kis habozás után. Apába előtört az apai én.

- Patrick eddig semmi gondom nem volt veled! De ha csak egy ujjal is hozzá nyúlsz, illetve megbántod a lányomat, ne akard tudni mit csinálok veled!- mondta neki közben megpuszil és el ment a szobájába magunkra hagyva.

- Apudnak sokat jelentesz! Bár nem csodálom, gyönyörű és törékeny vagy!- bókolt közben megpuszilta az arcomat. ettől szinte el vörösödtem és egy halk sohjt engedtem meg magamnak.

- Engem már meg se kérdezel, hogy egyáltalán el akarok-e veled menni?- kérdeztem nevetve.

- Oh, bocsánat. Miss Emerson el jönne velem egy randevúra?- kérdezte viccesen.

- Még nem tudom!- húztam fel az orrom.

- Ne tegye ezt velem, én kedvelem önt és nagyon tetszik nekem!- folytatva a kis szindarabunkat.

- Rendben, de hallotad aput semmi!- mondtam közben rá mosolyogtam és megfogtam az arcát, nem akartam semmit csak megfogni. De ő egyre közelebb hajolt az arcunk már csak milliméterek választota el, mikor végre szánk találkozott volna apa ki jött a szobából.

-Khmm, el nézést, de az előbb erről beszéltem!- próbálta udvariasan közölni vele, hogy meg se próbáljon megcsókolni.

- El nézést! Most mennem kell, akkor holnap 4-re jövök érted.- mondta majd alig láthatóan megsimitota az arcomat.

- Rendben, akkor holnap!- mosolyodtam el. Mikor kiment a házból apa elém állt és látszott rajta, hogy alig bírja vissza tartani a nevetést.

-Te!! Milyen vagy!-morogtam rá és hozzá dobtam egy párnát.

- Sajnálom, kicsim de apaként is helyt kell álljak!- vigyorgott közben óvatosan vissza dobta a párnát.- Valami közbe jött, sajnálom, de el kell utazzak. Majd valamikor jövök! Sajnálom!- mondta majd megpuszilt én viszont fel álltam és át öleltem.

- Apa, én..én...Szeretlek!- mondtam kis habozás után.

-Cara! Én is, én is!- örvendezett ismét és  felkapott és pörögni kezdet velem. Már rég terveztem, hogy ki mondom,de eddig nem találtam, megfelelőnek. De most igen is csak miattam haza jött és csak miattam Carlisle idegeire ment! Mikor le tett el ment a szobájába és el kezdet pakolászni. 10 perc múlva már sehol nem volt.

Fel mentem Becca szobájába, tegnap volt egy kis veszekedésünk ami megbántott, hisz szeretem akkor miért mondott ilyeneket? Tudja jól, hogy nekem csak ő van. Mikor felmentem ép a cicájával játszott. Majd megbeszéltük a problémákat és be mentünk a Medencébe és jót pezsgőztünk. Én nagyon berúgtam, pedig nem terveztem csak egy üvegről volt szó, de csak fogytak egymás után.


A másnapom nagyon fájdalmasra sikeredet délkörül ébredtem fel. Becca a konyhába volt és rántottát csinált, majd halkan és óvatosan én is kértem tőle egy adaggal. Legalább legyen valami a gyomromba. Majd beszédtelen reggelink vége felé meg szólalt, hogy ma lesz a randim Patrickal. Láttam, hogy nem csípi így közönyös hangon vállat vontam, és siettem a szobámba.


A fürdőbe lépve először még a tükörbe se mertem bele nézni, tudtam, hogy tuti nagyok csúnyán nézek ki. Majd hezitálni kezdtem a fürdő és a zuhany között, majd úgy 5 perc gondolkodás után rá jöttem, hogy a zuhany sokkal jobb ott legalább nem bírok elaludni. Mikor be álltam a forró víz végig folyt a hátamon, és szinte égette a bőrömet. De most ez kelet nem akartam hideg vízzel, mert akkor meg megfázok. Úgy 30 perc után ki jöttem és a tükör előtt állva azt néztem mit tudok kihozni a hajamból, Mikor el döntöttem megszáritotam és kivasaltam, de rá jöttem, hogy nem lehetek magassarkúba így marad a torna cipő! Tehát össze gumizom, majd lófarokba fogva hajamat, ki mentem a szobába. Az ágyra ülve be kente magam testápolóval, majd meg kerestem a sportosnak mondhtaó ruhámat. Mivel négyre jön tuti nem vacsi lesz, így mindegy mibe megyek. Majd bekötötem a lábamat és fel vettem a zoknit és a cipőt.


Mikor le mentem Becca épp álmodozot, biztos voltam, hogy Emmett Cullenre gondol, de ekkor eszembe jutott Jasper. Már rég gondoltam rá, de ha a tesom Emmettre gondol akkor nekem is eszembe jut Jasper. Az a kép ugrik be mikor a kocsi mellet állunk és csak fogjuk egymás kezét és bámuljuk egymást. Az érzés amit akkor éreztem félnem fogható, ezt még Patricknál sem érzem. Fél órát vártam hisz fél négyre lettem kész. Így még volt időm be venni egy kis fájdalom csillapított mert a tegnapi nap után nagyon fájt a fejem. Közbe csengetek, mikor kinyitottam Patrick állt velem szembe, annyira jól nézet ki hogy a fantáziám egyből be indult.

- Gyönyörű vagy!- mondta, majd megpuszilt.

- Köszönöm, te se panaszkodhatsz! Hova megyünk?- kérdeztem.

- Meglepetés,kideritetem, hogy  a zene a mindened!- mondta majd a kocsiját meg pillantva a szám is tártva maradt. Egy hatalmas fekete telepjáró állt Becca Mercedese mellet.

- Wáó! Szép autód van!- mondtam neki közben megfogta a csípőmet, hogy segítésen.

- Köszönöm, anyutól kaptam!- mosolygott. Majd beszálltunk a kocsiba és indított, egy hatalmas Bar előtt álltunk meg. Először csak reménykedtem, hogy nem kocsmába akar hozni az első randinkon.

- Ide jöttünk?- kérdeztem kicsit félve.

- Igen, ma szabad fellépő est van, új énekesek mutatkoznak be!- mondta majd kinyitva az ajtót, kisegített belőle.


A randit élveztem szerencsére nem kelet nekem énekeljek, sose szeretem másnak csak a zuhanynak és a szobámnak meg Beccanak énekelni. Közönségnek még sose énekeltem. Az igazat megmondva nem is akartam még most. Majd talán ha minden rendben lesz akkor de most biztos, hogy nem. haza felé nem szólt semmit, csak bámultam az arca annyira erős és kiegyensúlyozott volt, én ma ismét kicsit többet ittam a keleténél, de tudatomnál voltam. A tegnapinál ezerszer józanabb voltam. Mikor végre haza értünk el kisért az ajtóig, Majd oda hajoltam hozzá és csak suttogtam neki.

- Apa nincs itthon!- mire ő csak el mosolyodott és megcsókolt. Erre vártam egész nap, hogy megcsókoljon. Annyira szenvedélyes és vágyakat feszegető volt, hogy a kilincs felé kapkodtam a csók közben, majd végre megtaláltam.

- Hova mész?- kérdezte két csók között.

- Gyere be, a szobám kényelmesebb! De halkan ne, hogy Becca felébredjen!- mondta levegőért és szájáért kapkodva.


Nem ellenkezett majd fel ugrottam csípőjére és csak csókoltam, ahogy ő is. Majd csak halk sohajokal jelezve, hogy ma bármit meg tehet velem. A szobámba érve letett az ágyra, a felsőmet nagyon kapkodva vette le rólam, majd én is próbáltam az ő poloját le venni. Majd ismét egy kis csók és ismét egy ruhadarab. már csak a fehér nemű volt rajtam ahogy rajta is csak egy boxer, ahogy hozzám simult éreztem ahogy kíván. De ő csak játszott velem. Már  nem bírtam várni és hátára fektetve felültem a csípőjére, Erre ő levete a melltartómat és el kezdte simogatni fedetlen melleimet. Majd lassú de céltudatosan el kezdtem rajta mozogni.  Nem bírta tovább így megfordított és el kezdte csókolgatni és egyre lejjebb haladva a szájával, a mellemet végig csókolta, majd halk sóhajokkal a hasamhoz ért a sohajók egyre hangosabbak és intenzívebbek lettek addig míg elért oda, majd egy hangos sikollyal jeleztem, hogy most azzonal tegyen a mágáévá.  Majd vissza jött és megcsókolt és belém hatolt olyan lágyan még is határozottan. Majd lassan kezdtünk, míg egymásra hangoldotunk amikor végre el találtuk egymás ritmusát, el kezdtünk gyorsítani a tempón, a kezeimmel végig csak a hátát simogattam és csókolgatott. Majd vége elértünk a gyönyörhöz. Mellém zuhanva levegő után kakodot. Én csak megcsókoltam, és elkezdte a fedetlen hátamat simogatni és csókolgtani.


Így aludtunk el, de álmaimba valami olyan érzés kapott el, hogy valaki van a szobámba, mikor kinyitottam a szeme egy alacsony fekete hajú lány állt velem szembe és csak rázta a fejét és valami olyat mondott, hogy"Nem jó, rossz döntés, neked Jasper mellet a helyed, ő nem Jó neked". De már nem bírtam ki és megdörzsöltem a szemem és nem volt sehol, na persze a képzeletem ismét játszik velem, de remélem Patricket nem csak álmodtam. De ekkor megmozdult melletem az ágyba engem keresve. Vissza feküdtem hozzá becsuktam a szemeimet és probbáltam aludni.


Reggel mikor kinyitottam a szeme sehol nem volt, majd mikor felültem az ágyba akkor jött be. Az ajtón fülig érő szájjal.

-Ez volt a legszebb éjszakám!- mondat madj megcsókolt.

- Nekem is! De ma suli van nem? Becca csak erről tudd beszélni a héten!- forgattam meg a szemeimet.

- Tényleg és lassan indulni kéne! Szeretlek!- mondta madj felkapta a ruháit megcsókolt és már el is tünt. Rá jöttem, hogy még zuhanyoznom kel és fel öltözön és sminkelni. Vagyis  jobb ha neki állok mert el fogok késni, a zuhany gyorsan meg volt, majd egy farmer ruhát vettem fel és gyors smink és már len is voltam.
Ekkor futotam össze Beccával akin hasonló ruha volt mint rajtam, könyörögtem, hogy az én kocsimmal menyünk, de nem tágított és el ment a sajátjával. Én még gyorsan be kaptam egy müzli szeletet és ittam egy kis gyümölcs levet.


A sulinál talákoztam vele, be érve rengeteg szem tapadt ránk, látszott, hogy nem szeretik az újakat, de ekkor oda jött Patrick és megcsókolt. Elég látványosra sikerült.Így még több szempár meredt ránk. Majd egy csapat srác lépet oda hozzánk. Majd Patrick bemutatott nekik és Beccát, de őt nem érdeklete így probált el sietni. De utána mentem, kérdeztem, hogy mi a baja de ő csak morgolodot rajtam és Patrickon. Majd el tünt az osztály terembe.Majd Patrick is elment így egyedül indultam a termem meg keresésére.


Még csengetés elött megtaláltam, Történelem órám lesz, mikor megszólalt a csengő akkor nyilt az ajtó és a tanár haragosan nézet, hogy kik késnek. Ekkor lépet be Emmett és Jasper az ajtón. A szívem majd ki ugrott a helyéről, mikor meg láttam Jaspert, szinte kalapált, tegnap este nem volt ilyen heves mikor is Patrickal voltam, mint most mikor csak meglátom Jaspert.
-El nézést, csak még az órarendért mentünk!- mondta Jasper a tanárnőnek aki egyből megenyhült. Emmett vett először észre és picit meg ütve Jaspert hogy figyeljen  muatta, hogy ott vagyok. oda jöttek, mivel hármas asztalok voltak, így ök ültek melletem.

- Cara! Mi újság?- kérdezte Emmett.

- Emmett, Jasper! Sziasztok, semmi jöttem okosodni!- moslyogtam rájuk.

- Nem is gondoltam, hogy ide fogsz járni, Becca is itt van?- kérdezte kicsit szégyenlősen.
- Igen, ő másod éves és irodalom órája van!- mondtam vigyorogva.

- De jó! Azt szeretném kérdezni, Beccának van barátja?- kérdezte kicsit szégyenlősen én úgy döntöttem kicsit játszok a macival!

- Hogy szereleme?- kérdeztem vissza mire csak bólintott.- Igen kettő is van neki!- mondtam mire kicsit meg hökkent.

- 2?- kérdezte vissza.

- Igen, a Kocsija és a Macskája!- már nem bírtam a röhögést vissza folytatni.

- Cara! Most a frászt hoztad rám!- mondta kicsit sértődötten.

- Nyugi nincs pasija. Csak álmodozik egy srácról, és úgy érzem hatalmas megeleptés éri ma!- vigyorogtam.
Az óra unalmasan telt ahogy a többi is. Majd az ebédlő felé vettem az irányt út közben nekem jött egy srác és az összes jegyzet ki esett a kezemből elég ideges típus vagyok ha erről van szó, féleg ha nem bír elnézést kérni.

- Cseszd meg! Nem látsz?- kérdeztem ingerülten mire a srác csak hátra nézet és meg vonta a vállát és már ment is tovább. Majd egy férfi állt meg előttem miközben próbáltam össze kaparni a cuccaimat.- Kerülj ki! Nem vagyok nagydarab így könnyű ki kerülni!- mondtam egyre ingerültebben.

- Segítek!- mondta majd, le hajolt és Jasper szemeivel találkoztam szembe majd nem el estem annyira meg lepődtem ő óvatosa elkapott. majd felállva véletlenül megfejeltem.

- Sajnálom!- mondtam szégyenlősen.

- Semmi gond, szívesen segítek bármikor!- mosolygott és akart még valamit kérdezni de ekkor jött Patrick.

- Szia drágám, jössz ebédelni?- kérdezte majd mintha tartana Jaspertől meg csókolt.

Az ebédlőben Becca és a fiuk társaságában töltöttem, Patrick keze végig a combomon pihent, mintha attól félne, hogy valaki nem tudja meg időben, hogy eggyüt vagyunk. Rá néztem Beccára aki épp Emmettre mosolygott és viszont. Rá néztem Jaspere és szomorúnak tünt. Mintha valami nem sikerült volna, de az az érzés ami akkor rám tör ha rá nézek, sokkal mássab mit mikor Patrickal vagyok!


Mikor végre vége lett a napnak haza sietem de a kocsimnál egy barna hajú lány állt. Nem tudtam ki az és, hogy mit is akar. De mikor oda értem el ment nem mondott semmit csak el ment. Siettem haza, nem akartam többet Jaspere gondolni. nekem ott van Patrick nem kell Jasper. De akkor miért mindig rajta jár az eszem? Miért mondta tegnap éjjel az a lány, hogy nem jó Patrick? Miért akar mindenki össze hozni Jasperel? Az a lány mit akart a kocsimnál? Több ezer kérdés keringet a fejembe. haza érve Becca már a konyhába ült és tanult. Nem akartam zavarni, de megszólalt.

- Jól el vagy?- kérdezte gúnyosan.

- Tessék?- kérdeztem vissza mint aki nem érti, hogy mi történik körülötte.

- Látom jól el vagy! tegnap hemperegtél egyet Patrickal, ma meg kínzód Jaspert, nem tudom mi van veled. De nagyon meg bánod ha így folytatod. Valamelyiket dobnod kell! Ha el fogadsz egy tanácsot akkor Patrick lesz az!- majd ki viharzott a Konyhából, és én csak álltam ott mint akit most forráztak le. Mi a baja húgomnak? Nem elég a saját bajom akkor még ő is mostanába csak veszekedik velem. Majd be sietem a szobába és el kezdtem sírni. Ekkor hideg kéz simította meg az arcomat.

Illúzió- 8. fejezet

A piros szett Cara ruhái, a rózsaszín pedig Beccáé

Becca sulitáskája

Becca

Két nap telt el, amit végig izgultam. Végre, végre végre!
Reggel azonnal bepattantam a Mercimbe és már száguldottam is. Tíz perc alatt megérkeztem és kiszálltam. Ma egy egyszerű farmer és egy piros póló volt rajtam. És persze egy elmaradhatatlan magas sarkú boka csizma. Azonnal berontottam, kezemben a macska kosárral.
Azonnal a recepcióhoz rohantam.

Fél óra múlva már nálam volt Cherry- mert hogy így neveztem el. Mentünk haza felé. Szerencsémre aludt egész végig. Otthon volt Ben is, rögtön haza ért, mikor megtudta, hogy Cara-val mi történt. Komolyan, vajon kémekkel figyeltet bennünket?- gondolkoztam el egy pillanatra. Hiszen sem én, sem Cara nem szólt neki.
- Megjöttem!- kiáltottam el magam. Felmentem a szobámba. A kórházban megtudtam, hogy Cherry szoba tiszta macska, hiszen mindig tudta, hol végezze a dolgát.
Így nekem nem maradt sok tanítani valóm.
Amint letettem a kosarat, Cherry kiugrott belőle és körbe nézett. A fürdőben van az alom, így az ajtó mostantól mindig nyitva lesz. A cicát nem engedem messzire, hiszen ebbe a házba még én is eltévedek, mi lesz, ha a macskát kell megkeresni?
Körbe szaglászott. Alig lehetett észre venni a sok fehér holmi között. Végül az ágyat vette célba. Kecsesen elrugaszkodott és amikor már mancsai a pihe-puha takarón voltak, ugyan olyan szépen heveredett le. A macskákban mindig is leginkább a mozgásuk vonzott. A kutya mozgása is gyönyörű, de a cicák, ha megmozdulnak, az is olyan finoman, kecsesen sikerül nekik. Irigylem Őket ezért. Én sosem voltam az a tipikus kecses mozgású lány, bár aki külső szemlélő, annak könnyű megítélni és meg is teszik: Sokszor volt már, hogy az utcán megállítottak, hogy nem dolgoznék-e éppen annak a cégnek. Természetesen modellkedésről volt szó. De mindig nemet mondtam. Néha elgondolkodom, mi lett volna, ha...
Kopogást hallottam, majd bejött Cara.
- Ben elment!- mondta kicsit szomorúan. Észre vette a szőrcsomagot az ágyamon.
- Megérkezett Cherry?- kérdezte kicsit felvidulva- Kíváncsi leszek hogy fogod feltakarítani a...
- Ki kell ábrándítsalak! Cherry szoba tiszta!- nevettem rá.
- Oh... Még ez is? Na, legalább nem kell azt a szagot szagolnom!- vigyorgott vissza.
- Na, és mi van ezzel a Patrick gyerekkel?- nem mondom ki neki, de marhára rühellem a csávót.
- Semmi... randira hívott. Szombat este- mosolygott és láttam, hogy már fantáziálgat.
- És Jasper?- kérdeztem sóhajtva. Már letettem arról, hogy valaha is lássam őket, mint egy pár. 
- Mi  van vele? Biztosan él, mint hal a vízben és közben minden nap más lánnyal van- vonta meg a vállát.
- Eddig pedig róla ábrándoztál!- mondtam, miközben lehuppantam Cherry mellé.
- Hát, már Patrick van az első helyen. Te viszont látom, még mindig Emmettnél jársz- vigyorgott, mint egy idióta.
-  És ha igen? Egyébként sincs semmi közöd hozzá! Most mondtad, hogy Patrick áll az első helyen. Úgyhogy menj hozzá, ha valamit akarsz!- mondtam, miközben megsimogattam a cicát. Hallottam, amint csapódik az ajtó. Ez volt az első, olyan komolyabb össze zörrenésünk.
Kibuggyant egy könnycsepp a szememből. Mi lesz velem, ha Őt is elveszítem? Csak miatta érzem jól magam, senki más miatt. Csak Ő tud megnevettetni.
Cherry nyávogott egyet és hozzám bújt. Hófehér bundája lágy és puha volt.
- Na, mi van Cherry, éhes vagy?- nevettem fel. Karjaimba vettem- nem ellenkezett-, és elindultam a konyha felé. Ott is tartok Cherry számára ételt. Letettem a kezemből, s elővettem a neki fent tartott tálat. Üvegből volt, rajta kis egerekkel és halakkal.

Cherry amint evett, befeküdt a kosarába és estig ki sem mozdult belőle. Én felvettem egy rövid nadrágot és egy fehér pólót, össze kötöttem a hajam és lementem a konditerembe. Itt leginkább futószalagot szeretem, mert imádok futni. Persze először inkább csak kocogni szoktam, de utána rendesen futok.
Cara is tud már rendesen menni, segítség nélkül is. Lejött és felült a szoba biciklire. 
- Neked egyébként mi volt a bajod?- kérdezte csak úgy mellékesen.
- Nem is vetted észre, mit mondtál? Idézem: Patrick áll az első helyen!- mondtam, miközben kikapcsoltam a gépet.
- Jaj Becca, hát ez a baj? Tudod, hogy nekem Te leszel a legfontosabb amíg én is neked, de szerelmi szinten nem lehetsz te az első!- nevetett fel csilingelően.
- Oh.. Másképp értelmeztem. Azt hittem az a fiú, akit nem rég ismersz, fontosabb mint én!- öleltem meg.
- Te kis butus!- nevetett még mindig.
- Már csak három nap van a szünetből!- sóhajtottam bánatosan.
- Nem baj, új suli, új barátok! Na, én szerintem az estét a medencében töltöm egy üveg pezsgő társaságában. Nem jössz?- kérdezte. Nem tartottam jó ötletnek, de nem akarom, hogy megfulladjon.
- Rendben!- mondtam. Kicsit rám is rám fér azért egy kis alkohol.

Másnap reggel szörnyen fájt a fejem. Persze egész végig vigyáztam Cara-ra, de azért nem csak egy üveg pezsgőt ittunk meg.
Ránéztem az órámra, ami fél tizenegyet mutatott. Remek!
Bemásztam a fürdőbe és neki álltam zuhanyozni. Aztán felvettem egy sima farmert és egy sárga pólót, majd miután kifésültem a hajam, elmentem reggelizni. Nem volt kedvem le menni, így inkább a fent konyhánál maradtam.
Rántottát csináltam, mire Cara is megjelent. A haja úgy állt, mint egy széna kazal, s eléggé kómás is volt.
- Én is kérek!- ült le az asztalhoz.
- Rendben- mondtam. Megterítettem és neki álltunk enni.
- Cara, ugye tudod, hogy ma este van a randitok?- kérdeztem.
- Tényleg?- csöppnyi érdeklődést se mutatott.
- Tényleg. Mi az, már nem érdekel?- kérdeztem reménykedve. Nem tetszik nekem ez a gyerek. Furcsa, túl furcsa.
- Oké- ennyit nyögött ki. A reggeli csendesen telt ez után. Egész idő alatt ezzel a fiúval voltam elfoglalva. Na mindegy, végső soron nem az én dolgom!

 Cara és Patrick randija jól sikerült.
Holnap iskola!- mondogattam magamban vasárnap este. Ma volt az évnyitó.
Éjszaka Emmett-tel álmodtam. Nagyon szép álom volt, csak az a baj, hogy sohasem teljesülhet...
Reggel, mintha rosszul lennék ugrottam ki az ágyból és bevetettem magam a fürdőbe. Elvégeztem emberi teendőimet. Utána bementem a gardróbba és ott kerestem. Találtam egy fekete, bőr cica nadrágot, s egy nyakba kötős farmer ruhát. Egy tű sarkú, rózsaszín szandált választottam hozzá. Kiegészítőnek egy szív alakú medállal felszerelt nyakláncot, hozzá való karkötőt. S egy gyűrűt. Felkaptam az iskola táskám, s indultam lefele. Lent össze futottam Cara-val. Rajta is farmer ruha volt.
Egyszerre nevettünk fel.
- Össze öltöztünk!- mondtam két nevetés között.
- Az biztos!- somolygott Ő is- Megyünk az én kocsimmal?
- Mehetsz vele, de én a sajátommal megyek!- jelentettem ki, majd bementem a konyhába. Megettem a müzlimet, majd mentem a garázsba. Cara nem tudom hol van, de nem is érdekel. Indítottam. Láttam, hogy Cara int, miközben becsücsül a kocsijába. Vissza intettem, majd elindultam.
Bent a parkolóban szinte már alig volt hely. Volt közte újabb fajta kocsi, de leginkább régi autók voltak. Leparkoltam az egyik üres helyre, s kiszálltam. Cara mellettem parkolt le. Megvártam, majd együtt indultunk el. Mindenki megbámult minket. Bent találkoztunk Patrick-kel is, aki rögtön ide jött Cara-hoz és megcsókolta. Igen, nem is jól sikerült nekik, hanem tökéletesen. Az este hátralevő részét gondolom ecsetelnem nem kell, hogy mit csináltak nálunk. Ezt onnan gondolom, hogy reggel összefutottam vele a konyhába. Ő egy szál alsó gatyában volt, Én pedig mindössze egy hálóingben. Vagy öt fiú lépett közelebb hozzánk.
- Fiúk, Ő itt a barátnőm, Cara, s a húga, Becca- mosolygott rájuk. Semmi kétség, valóban helyes, de ha választani kéne.. Áh, hagyjuk.
- Sziasztok!- mosolyogtam megnyerően. Abban vagyok a legjobb, hogy tudok úgy viselkedni, hogy senkinek se tűnjön fel az, ami bennem van, de az igazi énemet ez jellemzi: ami a szívemen az a számon.
- Én azt hiszem megyek az első órámra. Helló!- köszöntem el.
- Várj, mi lesz az órád?- kérdezte az egyik fiú.
- Irodalom- mondtam.
- Nekem is.
- Remek- azzal ott hagytam. Cara utánam jött.
- Miért vagy ilyen velük? -kérdezte.
- Nem túl szimpik!- ezzel annyiban hagytam a dolgot.
- De...- itt betelt a pohár.
- Cara, azért, mert te jársz az egyikkel, nekem nem muszáj jóban lennem velük!- mondtam nem túl kedvesen.
- Rendben- motyogta. Ő is ment a saját órájára. Ő végzős, de én csak másodikos vagyok. Beléptem a terembe és leültem az üres padba. Szerencsére senki nem ült mellém, csak az a fiú vetett vágyakozó pillantást arra a helyre.
Gyorsan vége lett az első órámnak és mentem a következőre.
Amíg a folyosóm mentem, a szemem megakadt valakin: Emmett. De ott volt vele Jasper, egy lány, akinek a derekát egy fiú ölelte. Őket mintha láttam volna irodalmon is...
Direkt kikerültem őket, de nem volt olyan szerencsém, hogy ne vegyenek észre. Mikor már azt hittem, végre beérek a terembe, valaki köszönt mögöttem.
- Szia Becca!- mondta mély, dörmögős hangján.
- Áh, szia Emmett. Mi újság?- kérdeztem kedvesen.
- Semmi.. Hogy tetszik az iskola?
- Egész jó..- mosolyogtam kedvesen, de belül már legszívesebben rohantam volna.
- Értem- mondta, de Én elkövettem azt a hibát, hogy bele néztem a szemébe. Ő is az enyémet figyelte. Minden megszűnt létezni, csak mi ketten voltunk. Az iskola zsivaja lassan elcsöndesült, s minden eltűnt, kivéve Őt.
- Öhm.. nos, Én megyek. Szia!- köszöntem, majd szinte befutottam a terembe. A lány, aki Emmett-el áldogállt, odajött hozzám.
- Szia! Isabella Cullen vagyok, Ő pedig a párom, Edward Cullen- mosolygott kedvesen. Közben a barátja is megjött és átölelte a derekát. Kicsit furcsának találtam, hogy egy családban élnek, és mégis egy pár.
- Sziasztok! Én pedig Rebecca Emerson, de csak Becca- mosolyogtam.
- Rendben- mondták. Leültem egy üres padba, majd végig unatkoztam az órát. Ez így ment egész nap. Végül ebédnél összefutottam Cara-val is. És persze a fiúkkal ültünk- sajnos... Észre vettem a Culleneket. Jasper arcán csalódottságot véltem felfedezni. Emmett viszont rám mosolygott, amitől szinte elkábultam.
Persze egész nap róla álmodoztam..

Illúzió-7. fejezet

Sziasztok, hát, teljesen meg lepödtünk a komikon! 2db!! 15 olvasó mellett lett 2 komentár! Jó akkor legyen Úgy, hogy kérünk 4!!! db komit, de ebbe nem számoljuk bele a Tündiét és a demonét mivel Ők eddig végig le komizták a fejiket amit köszönünk nekik :))! Remélem nem kérek sokat 15 olvasótól! Jó olvasást :))

Cara:

Hamar haza értünk, Becca gyorsan hajtott, sietett a macskájához. Nem szólt egész úton semmit, csak figyelt az útra, de volt egy érzésem, hogy a vezetésnek ehhez semmi köze. Mivel csak zúzódásom van, így szerencsére nem kellet gipszelni, csak kötést kaptam. De jegelnem és pihentetnem kell, bár most kedvem sincs ugrálni, hisz majd szét robban a bokám. Mikor végre kiszállhattam kocsiból, megvártam Beccát, nem akartam ismételten esni. Mikor elindultunk a lépcsőn volt egy csokor vörös rózsa és egy boríték, Becca lehajolt és feladta, mert már házon belül akart lenni. Bennem a kíváncsiság győzött és kibontottam a borítékot és lám a rózsa nekem jött.

- Ki küldte?- érdeklődött Becca közben a lábam alá csúsztatott egy párnát és lehuppant mellém.

- Nem tudom, de remélem Patrick!- pirultam el, pedig csak a húgomnak mondtam.

- Háát.. Na jó nem mondok semmit. Drágám voltam nála tegnap este a kutya miatt, mivel haza hozom a cicát és én szeretném ha baja lenne belőle!- mondta elég érdekes hangsúlyba amit nem tudtam értelmezni, de mi előtt bármit is kérdezhetem volna ismét csengettek. Becca felpattant és már a lépcsőnél volt, n jót kuncogtam rajta mert láttam, hogy rossz irányba fordul el. Majd halk pusmogást hallottam. Nem bírtam tovább és feltápászkodtam elindultam a lépcső felé. De nem akartam le menni csak hallgatózni, ám ekkor megbotoltam valami cica játékba és ismét el kezdtem zuhanni a lépcső irányába, de ekkor elkapott egy erős kéz.

-Ismét így!- nézet velem szembe Patrick a gyönyörű szemeivel.- Látom, nagyon vonzod a lépcsőt!- mosolygót.

-Szia! Nem hittem, hogy te jössz. Bár az igazat megmondva senkit nem vártam!- kezdtem el azt amit zavaromba szoktam csak csacsogni.

- Értem, át néztem hisz a kutyám kis híján megölt!- mondta le hajtott fejjel közben vissza kísért a kanapéhoz.

- Nem haragszom rá! Mert ha nincs ez a kis baleset akkor nem találkoztunk volna.- próbáltam nem el pirulni.

- Egyszer tuti össze futottunk volna, hisz szomszédok vagyunk!- mosolygót és el kezdte bámulni a rózsákat.

- Hát persze, ó milyen buta vagyok, Köszönöm a virágokat, nem kellet volna.

- Szívesen, szép gesztus de nem tőlem vannak!- mondta, mire megállt bennem a vér, ha nem Patrick-tól van akkor kitől? rezzentem meg.

- Értem, pedig azt hittem...- próbáltam menteni a menthetőt.

- Nekem is eszembe juthatott volna, de kitől kaptad? Van barátod?- kérdezős ködöt óvatosan közben lényegre törően.

-ÖÖÖ... barátom nincs, és fogalmam sincs kitől van, azt hittem tőled!- ismertem be, mire egy széles vigyor lett úrrá rajta. Nem tudom miért de kedvelem, szimpatikus Patrick.- Na jó, te tudod, hogy ki vagyok és, hogy nincs barátom. Én tudom, hogy ki vagy, de azt nem , hogy kapcsolatba vagy-e?- próbáltam diszkréten kifaggatni.

- Ha arra gondolsz, hogy a Facebook állapotom egyedülálló-e akkor igen a válasz.- kacsintott rám, aminek az eredménye, hogy a fejem mint a paradicsom olyan színű lett.

- Értem...- nem bírtam többet mondani és közben Becca is felért a Konyhából.

- Patrick, a kutyádat megkötötted? A cicám holnapután haza jöhet!- mondta kicsit ingerülten amin jó kuncogtam, ez a macska lesz az élete szerelme!

- Még nem, nem szeret megkötve lenni!- mondta majd el kezdet hátrálni a lépcső felé.

- Akkor jobb ha kezded hozzá szoktatni!- morogta Becca.

- Rendben, de én most megyek anyunak kell segítsek! Sziasztok!- sietett kifelé.

Becca nem szólt csak felment a szobájába, én csak üldögéltem, nem akartam össze törni magam ismét így nem próbálkoztam semmivel. Mikor meguntam, hogy csak ülök, rá jöttem, hogy kéne erősítsek a kondiba, de nem lehet ilyen lábbal. Hisz rá állni se bírok. Így maradtam tovább, majd gondolkoztam, ha a földön nem tudok közlekedni akkor csak egy helyen él veszhetem a szabadságomat.

- Becca! Gyere felszeretnék menni!- ordítottam, nem voltam benne biztos, hogy meghallja de meghallotta és már trappolt le felé a lépcsőn.

- Igenis kapitány!- vigyorgott kihúzva magát és szalutálva.- Hova parancsolja?- viccelődött tovább.

- A Gardróbba!- vigyorodtam én is el.

- Minek Cara hisz csini vagy!- vonta fel a szemöldökét és segített el evickélni a gardróbig.

- Ha a földön nem élvezetem a szabadságomat akkor majd máshol!- vigyorodtam el és egy mankót találtam és be csaptam az ajtót Becca előtt. Úgy 5 perc után nyílt az ajtó és Becca ugyan úgy állt ott. Csak csípőre tett kézzel de mikor meg látta mire gondolok el vigyorodott és csak felmutatta a mutató ujját és indult a szobája felé, Addig le ültem az ágyra és vártam, Legalább 20 percet vártam rá, mikor megjelent gyorsan fel álltam és indultunk is.

- Ha gondolod még segítek míg nem érzed biztosnak, hogy szabad vagy. Ne erőltesd meg magad!- óvatoskodót felettem Becca.

- Nyugi csak a medence az igazi ahol nem fáj a bokám!- mosolyogtam és egy lábról ellöktem magam és elkezdtem úszni. Végre szabadon csinálhatom, azt amit szeretnék és nem fáj! Már lassan ki ázok, de még úszkálok Becca át ment a szaunába, de én csak úsztam. Irtó jól állt neki a fehér bikini. De rajtam tuti nem állna jól és én nem rajongok a fehér színért, én inkább a vadabb intenzív Szineket szeretem.

Már kezdtem fáradni, de annyira élveztem a pancsikolást és a szabadságomat, hogy nem volt kedvem kimászni se a vízből. Úgy különben is Becca mégse hallotta volna ha szólnék neki, azért mert szól a zene és a kabin hang szigetelt. Így maradok egy kicsit még. De remélem siet a méregtelenítéssel!

Majd elkezdtem gondolkodni, hogy kitől is kaphattam a rózsákat ha nem Patricktól! Hiszen nem ismer senki, csak ő és a két Cullen fiú. Nem hiszem, hogy Emmett vagy Jasper küldhette. Honnan tudnák, hogy balesetem volt? Oh hát persze a doki az apjuk! est le a tantusz, bár nem hiszem, hogy ha haza is megy arról beszél, hogy én kitörtem a bokámat és le estem a lépcsőről és sikeresen megfejeltem valamit. Bár a ragasztó még a fejemen volt, azt mondta a doki, hogy suliig biztosan maradni kell és utána egy hétig! Nagyon tuti lesz, új suli, új emberek és én bekötött bokával és fejjel mehetek!!

Legalább 30 percet üldögéltem a medence partján mikor is végre kikászálódott Becca a gőzből. Majd segített fel menni és át öltözni, úgy döntöttem, hogy egy mintás szoknyát. Majd próbáltam a magam gyorsaságába el jutni a lépcsőig, mert Becca siet a cicájáért. Így ha lent akarok lenni akkor még el kell csípjem, vagy kénytelen leszek telefonos segítséget hívni. De mikor elértem a lépcsőhöz akkor, meg láttam Őt! Nem szólt semmi csak várt a lépcső tetején!

Illúzió- 6. fejezet

Előbb jött a friss =))) Jó olvasást! Puszi

Becca

Na, már nem elég, a cica, Emmett, de ott van már Cara is... Komolyan megölöm azt a kutyát, ha a macskám közelébe megy majd!
Nem is kérdeztem meg Beccától, hogy főzött-e... Na nem baj, úgy se vagyok még éhes! Át megyek ehhez a Patrick-hez egy pillanatra, rá fér egy kis beszélgetés a kutyájáról. Miatta leszek itthon egyedül. Na nem mintha félnék, csak úgy is eltévedek ebben a házban.
Ez a ház elég nagy, kívülről is... Vagy öt percig gyalogoltam, mire megérkeztem a szomszéd házhoz. Ott aztán becsöngettem. Egy középkorú nő nyitott ajtót.
- Jó napot kívánok, Patrick-hez jöttem!- mosolyogtam kedvesen.
- Gyere csak be kedveském! Szabad tudnom a neved?
- Rebecca Ann Emerson. Itt lakom a szomszédban, Benjaminnal. A lányának vagyok a húga- mondtam.
- Nem is tudtam, hogy van lánya- lepődött meg.
- Annak idején örökbe adta. Na, de most ha nem baj mennék Patrick-hoz- közöltem.
- Rendben. Fent jobbra a második ajtó!- igazított útba és én útnak indultam. Könnyen megtaláltam. Bekopogtam, mire bentről egy "szabad" hallatszott és beléptem. Bent csendesen ment a zene, éppen csak háttér zaj volt.
- Oh, Becca! Mit keresel Te itt?- kérdezte meglepődötten.
- Szia Patrick! Köszönöm szépen, megvagyok! És te?- játszottam el egy rendes beszélgetést.
- Becca!- nézett rám csúnyán.
- Szóval azért jöttem, mert beszélgetni szeretnék a kutyádról- helyeztem magam kényelembe. Nem féltem egy ilyen fiútól, hiszen jártam pár hónapja ilyen védekező tanfolyamra és egy ilyen fiút egész könnyen elintézek. Persze egy Emmett már nehezebb lenne...
- A kutyámról?- kérdezte.
- Igen. Először is nem szeretném, ha a kertbe gödröket ásna, mert nem óhajtom kitörni a lábam, Cara-t pedig még jobban féltem. Másrészt, mert van egy macskám és nem szeretném ha elkapná szegény párát!- sóhajtottam fel.
- Nos, ha ez gond, akkor vissza fogom fogni. És a macskákat pedig nem bántja, nekünk is van egy és együtt szoktak aludni.
- Értem. Akkor nincs semmi kifogásom. A kertben nem igen mászkálok, mert úgy is eltévednék a sok bokor és fa között. Elég nekem a ház. Csak a cicát ne bántsa. Éppen eleget szenvedett már- jutott eszembe, hogy be kell mennem hozzá.
- Jó...- láthatólag már nem itt járt, hanem keményen álmodozott- Cara igazán szép. Csak nem hasonlítotok egymásra- jegyezte meg.
- Igen, fogadott testvérek vagyunk. Cara-t örökbe fogadták a szüleim de végül is mégis csak lehetett gyerekük így megszülettem. Cara elkezdett érdeklődni a zene iránt, s engem is magával rántott, amit viszont Julie és Andrew nem tudtak elfogadni. Egyik este keményen össze vesztünk, mert jogi egyetemre akartak küldeni minket. És így kerültünk ide- mutattam a fotelra magam alatt.
- Cara nagyon szép!- ismételte.
- Még hányszor mondod el?- forgattam meg a szemeimet.
- Szerinted van nála esélyem?- a tekintete még mindig messzire révedt.
- Nos, ez már nem az én gondom, hogy ti mit csináltok egymással. Én megyek haza, kezdek éhes lenni- jelentettem ki- Véletlenül nem tudod, hogy Cara főzött-e míg távol voltam?- kérdeztem.
- Pizzát rendelt- mondta.
- Rendben. Köszi, szia!- hát ez szupi, imádom a pizzát! Gyorsan haza futottam és bevetettem magam a konyhába. Sehol se láttam, így kutatni kezdtem. Sehol sem találtam, de végső elkeseredésemben bele néztem a sütőbe- és csodák csodájára ott volt! Ilyen az én formám...
Két pizza volt, de az egyiknek a felét meg tudtam enni. Elmentem fürdeni, úgy döntöttem, veszek egy nyugtató, forró fürdőt.

Amikor végeztem, álmosan dőltem be az ágyamba.
Álmomban egy gyönyörű, szőke nő állt előttem. Szőke volt, a bőre pedig hófehér. Kedvesen mosolygott rám és megköszönt valamit. Nem értettem.
Reggel, amikor felkeltem, nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Szinte rögtön kiment a fejemből. Amint kikeltem az ágyból, a gardróbba mentem és felvettem egy fehér- milyen legyen ha nem fehér?- ruhát egy átlátszó nylon harisnyával. Egy lila szövetkabátot és egy ugyan olyan színű, tűsarkú cipőt. Ezek után kifésültem a hajam és lazán leengedtem. Furcsán nyugodtnak éreztem magam. Nem érdekelt Emmett. Miért is érdekelt volna?
Elindultam a kórházba. Nem ettem semmit, de nem is hiányzott.
Leparkoltam a legközelebbi parkoló helyen és elindultam befelé. Bent bele ütköztem az orvosba, Carlisle Cullen-be. A bőre igencsak kemény volt.
- Elnézést!- kapott utánam, mert kis híján hátra estem.
- Én kérek elnézést. Cara-t haza vihetem már?- kérdeztem.
- Igen. Még alszik- mondta, azzal ott hagyott.
- Kis álomszuszék, most aztán ki kiabállak az ágyból!- kuncogtam magamban. Éppen akkor ment el melletten az orvos, így meghallotta és Ő is felkuncogott.
- Csak vigyázzon vele!- szólt vissza. Én elsiettem a kórterem felé. Igaz volt, még mindig aludt.
Gonoszan kihúztam az addig gondosan behúzott függönyt és "elkiáltottam" magam.
- Jó reggelt álomszuszék, a hasadra süt a nap!
- Becca...- mormogta az orra alatt.
- Igen, az a nevem. Nos, a nap további részében is aludni fogsz?- kérdeztem.
- Valószínű! - Nem baj, de majd otthon! Most gyere velem!- kértem. Szerencsé(jé)re gyorsan felöltözött. Már csak hat nap a suliig és 3 nap a cicámig!- kiabáltam gondolatban. Tíz perc múlva már a kocsimban ültünk...

Becca ruhája,

Cipője,

Kabátja

3. díj :)

Sziasztok! Köszönjük szépen Dorisz-nak!
Most nem írok semmit magunkról és nem is adjuk tovább, mert ez a díj már meg van. De még egyszer köszönjük!
Pusz